Előadó: Clapton, Eric
Kiadó: Polydor Records
Megjelenés: 1975
Hossz: 44.18
Az E. C. Was Here egy újabb fenomenális koncertfelvétel a legendás gitárostól. A 461 Ocean Boulevard nagy sikerét követő turnék Eric számára különleges kihívást jelentenek, hiszen most először lép fel kizárólag szólóelőadóként. Ezúttal nyoma sincs a háta mögé „bújtatott” all-star felállásoknak, amelyek a szükséges zenei és morális támaszt adták volna neki. Clapton ezért teljes felelősséget vállal a saját teljesítményéért, és a kísérőzenekar hangszeres összeszedettségéért is. Nehéz feladat ez, de Ericnek nem okoz komolyabb gondot. Annak ellenére, hogy a gitárosnak sokak számára váratlan, hatalmas kereskedelmi sikert hozott Marley I Shot The Sheriff című számának feldolgozása, Eric a koncertszínpadokon továbbra is leginkább a bluesra fekteti a hangsúlyt, ami szokás szerint a legjobb alapot adja szenvedélyes improvizációihoz.
Mi teszi Claptont ennyire különlegessé? Mindenekelőtt az a éles érzéke, ahogy érzelmileg éli meg a dallamot, ami gyakran közelebb áll a fekete zenészek attitűdjéhez, mint a fehérek lejátszott, megkopott blueskliséihez. A nyitó Have You Ever Loved A Woman színes hangulata a John Mayall-korszakot idézi, legalábbis addig, amíg az ujjai alól el nem szabadul a legpikánsabb gitárhangok lavinája. A Freddie King-klasszikus csodálatos előadása erősebb, szinte teljesen odavágós módon készült el, az eredeti vagányságának hiányát pedig Eric társa, George Terry gondosan pótolja. Heves gitárjátékukat a Presence Of The Lord akusztikus bevezetője szakítja meg finoman. Ilyennek a Blind Faitht még nem ismerted: a dal, főleg Yvonne Elliman intenzíven lelkes, érzelmes éneke révén, mélyen behatol Clapton számára addig kevésbé feltérképezett zenei világba. A dal az ütős refrénbe való állandó átugrálással már a legelején lendületet ad, legalábbis addig, amíg a már jól ismert gitármotívum büszkén be nem jelenti a kiváló up-tempo ritmika érkezését, amely mellett Eric nem tud ellenállni jellegzetes, improvizált ördöngösségeinek.
A régi, jó John Mayall-idők óta Eric a hihetetlen gitártudásának fitogtatása mellett egyre gyakrabban mutatkozik meg kiváló előadóként is. Hogy mindent mennyit tanult ezalatt, azt a Ramblin’ On My Mind alapján ellenőrizheted. A dal kétszer is felbukkan, más-más formában: először ötletesen beillesztett közjátékként, ami még tovább olajoz a tüzön a már amúgy is majdnem túlforró Driftin Blues előtt. Itt az éles slide-aranzsmanok a mester gitárjátékának egy addig nem látott oldalát mutatják meg. Mégis a legtöbb figyelmet a korábban már említett Johnson-klasszikus feldolgozása követeli magának. Főleg az album végén, ahol Eric teljes egészében nekilát ennek a felejthetetlen bluesHimnusznak, ránk egy egész hadosztálynyi piszkos blueskörút vár alattomosan, színültig rossz szándékkal. Gondold meg kétszer, mielőtt párbajra szállsz az ördöggel! Ezt az üzenetet pedig éppen Eric Clapton örökölte Johnsontól.
Az E. C. Was Here biztosan nem Clapton munkásságának végső dokumentuma, de fontos lépés abban, ahogy a gitáros új képét, az önálló és teljesen független művészét igyekszik elfogadtatni. Az örökségének igazi értékét abban kell keresni, hogy Eric Clapton nem éri be a régmúlt idők, halhatatlanná tevő slágereinek ismételgetésével. Helyette színültig kapunk igazi rockból, bravúrosan kivitelezett gitárimprovizációkból és persze rengeteg bluesból. Ez utóbbi ékesszólóan bizonyítja, hogy Eric Clapton mindig is kiváló blueságitáros volt, és az is marad.
Felállás
Eric Clapton: ének/gitár
Jamie Oldaker: dob
Carl Radle: basszusgitár
Dick Sims: billentyűs hangszerek
Yvonne Elliman: ének
George Terry: gitár
Marcy Levy: tamburin
Produkció
Tom Dowd
Számlista
1.Have You Ever Loved A Woman
2.Presence Of The Lord
3.Driftin’ Blues
4.Can’t Find My Way Home
5.Ramblin’ On My Mind
6.Furter On Up The Road
