Előadó: Ferry, Bryan
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 2007
Van valami Dylan dalaiban, ami úgy vonzza a különféle zenészeket, ahogy a lámpa a molylepkéket. És általában minden zenész (énekes) azt hiszi szerényen, hogy ezeket a dalokat az ő előadásában csak még tovább lehet nemesíteni. Vajon van ebben igazság?
Ki hogy látja, de nekem úgy tűnik, az eredeti rendszerint messze megelőzi azokat a feldolgozásokat, amelyekkel különféle zenészek Dylanen keresztül próbálnak elismertséget szerezni a zenevilágban. Létezik néhány együttes vagy előadó, akik valóban sikeresen nyúltak Dylan dalaihoz, de legalábbis olyan jól, hogy ne ártsanak se a szerző, se az előadó hírnevének. A The Byrds és Jimi Hendrix jut eszembe, mint két igazán kivételes, átlag feletti fényű lámpás. Kétségtelenül van még néhány ennyire ötletes zenész, aki rendkívül sikeresen dolgozott fel bármit ebből a gazdag, szinte bibliai méretű zenei gyűjteményből. Csak nem mindenki kürtölte világgá a feldolgozásait. Neil Young és Will Oldham két további előadó, akik szívesen sétálnak végig Dylan dalgyűjteményén, méghozzá nagyon sikeresen és meglehetősen gyakran, noha elég észrevétlenül. Egyikük sem gondolja azonban valószínűleg, hogy a kiválasztott dalon bármiképp javítania kellene; főleg vokálisan szeretik egyesek kiélni magukat, ők viszont egyszerűen elénekelik a számot a saját természetes stílusukban. Ezt jól tudta például a már elhunyt, legendás Johnny Cash is. Nála sosem lehetett tudni, hogy feldolgozásról van szó: minden dal, amihez hozzányúlt, abban a pillanatban kizárólag az övé volt, meg azoké a ritka szerencséseké, akik elénekelhettek vele egy-két versszakot. Minden felesleges bizonygatás nélkül.
És akkor hol van mindebben Bryan Ferry? Minden tiszteletem mellett Ferry úr olyan úriember, aki ért a dolgához, és az elvileg jól is végzi. A Dylan iránti szerelem sem újdonság nála, egy-egy dalát már a hetvenes években kiadta az albumain. A teljes feldolgozásalbum, a Dylanesque azonban mégiscsak kissé túl nagy és túl merev falat. Főleg, mert Bob első albumától (Bob Dylan, 1962) a „Baby Let Me Follow You Down” című számmal egészen a „Make You Feel My Love”-ig ugrál, amely az 1997-es Time Out Of Mind albumon található, miközben többé-kevésbé ugyanazt a hangtömeget használja, így a lemezt alkotó tizenegy dal túlságosan egyformán szól. Dylan sem volt éppen a hangzáskísérletezés bajnoka, de Ferry sem az. És bár Ferry hangzásban helyenként jócskán eltávolodik az eredetiktől, főleg Dylan korai, tiltakozó hangvételű, akusztikus albumainak dalaitól, mint a „The Times They Are A Changing”, a „Gates Of Eden” és az „All I Really Wanna Do”, csak attól a képtől távolodik el, amelyet Dylan teremtett; az a kép viszont, amelyet ő maga alkot, eléggé egysíkú és monoton.
Különösebb koncepciót sem lehet felfedezni, legfeljebb azt, hogy a dalok egyfajta szivárványspektrumát akarta létrehozni: olyan klasszikusokét, amelyek Dylant Dylanná teszik, Ferryt viszont sem Dylan jogos kortársává, sem magává Ferryvé nem. Egy-két, talán három dal igen sikeres kiegészítés lenne a saját szerzeményei mellett, így viszont teljesen elvesznek. Kidolgozatlanul, néha egyenesen erőltetetten szólnak, és tekintve, hogy Ferry biztosan hallotta Hendrix „All Along The Watchtower”-verzióját, amelyhez az ő előadása is jóval közelebb áll, igazán egy kicsit többet is tehetett volna legalább az hangszerelésért, és a záró gitárszólót is hagyhatta volna természetesen lecsengeni. Így viszont a dal és az album is megszakadva ér véget, vagyis valahol elvész a ködben, ahol természetesen szivárványnak nyoma sincs.
Bryan Ferry rutinos zenei vén róka, ezért joggal várhatnánk tőle többet annál, mint amit itt nyújt, így a Dylanesque lényegét tekintve meglehetősen súlytalan anyag a Bryan Ferry-hallgatóknak is, a Bob Dylan-hallgatóknak is, és végül a kettőt egyaránt hallgatóknak is.
Felállás
Bryan Ferry: ének, szájharmonika és farfisa, elektronika (#8)
Colin Good: zongora
Chris Spedding: gitár
David Williams: gitár
Oliver Thompson: gitár
Leo Abrahams: gitár
Guy Pratt: basszusgitár
Paul Carrack: orgona
Andy Newmark: ütőhangszerek
Isaac Ferry: elektronika (#8)
Me’sha Bryan, Sarah Brown, Tara McDonald, Anna McDonald, Sharon White, Michelle John, Joy Malcolm: kísérő ének
Lucy Wilkins: hegedű (#2)
Anthony Pleeth: cselló (#7)
Robin Trower: akusztikus gitár (#11)
Bobby Irwin: dob (#2 & #6)
Zev Katz: basszusgitár (#2 & #6)
Mick Green: gitár (#2 & #6)
Vonósnégyes: Gavyn Wright (hegedű), Jackie Shave (hegedű), Jon Thorne (brácsa), Anthony Pleeth (cselló)
Produkció
Rhett Davies & Bryan Ferry
Számlista
1. Just Like Tom Thumb’s Blues
2. Simple Twist of Fate
3. Make You Feel My Love
4. The Times They Are A-Changin’
5. All I Really Wanna Do
6. Knockin’ on Heaven’s Door
7. Positively 4th Street
8. If Not for You
9. Baby Let Me Follow You Down
10. Gates of Eden
11. All Along the Watchtower
Az album hossza: 42:33
