Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Night Ranger
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2017
Értékelés: 4/5
A Night Ranger az a fajta sikertörténet, amely a nyolcvanas években főleg az amerikai rock’n’roll szószékén uralkodott, slágereivel pedig alaposan feldúlta a legjobban fogyó albumok és kislemezek listáinak élmezőnyét. A zenekart ma a úgynevezett west coast / AOR műfaj egyik megalapozójaként tartják számon, ide sorolhatjuk többek közt természetesen a nagy Journeyt, továbbá a Survivort és a Bostont. A Night Ranger kortársaihoz képest az érett években is megőrizte teljes kreatív erejét. Ez csak azt bizonyítja, hogy a csapaton belüli összetartás valóban kivételes. A zenekar stabilitásának oszlopai az évek után is változatlanul Brad Gillis gitáros, Jack Blades basszusgitáros-énekes és Kelly Keagy dobos-énekes.
Sőt. A Night Ranger háza táján úgy tűnik, mintha a fiúk ambíciója és elkötelezettsége az évek során csak nőne és erősödne. A zenekar nemrég végleg beemelte soraiba a tapasztalt Keri Kellit (Alice Cooper), aki a Whitesnake-ben játszó, távozó Joel Hoekstra helyét vette át. Kellit a betanulás alatt egy ideig „melegítették”: kisegítő koncerttagként szerepelt.
Mivel a kreatív mag változatlan, a dalok zömét pedig Jack Blades és Kelly Keagy írja, a zenekar hangzása – tartalmilag és hangzásában egyaránt – továbbra is érintetlen. Sőt. A „Don’t Let Up” újabb példa arra, hogy a kreatív nedvek korántsem apadtak el. Mindent tud, amit elvárunk ettől a hihetetlenül tapasztalt, rengeteg kilométert maga mögött tudó csapattól, amellyel szemben a magas színvonalú művészet miatt mindig magasak az elvárásaink. A Night Ranger a „Don’t Let Up” albumon is nagy optimista, pozitívan gondolkodó úriemberek csapata. Mindig kész a jó viccre, a jó heccre. Az album tele van huncut fűszerezéssel, főleg néhány hihetetlenül markáns riffnek és a kiváló Gillis hihetetlenül szellemes gitárjátékának köszönhetően. Az újonc Keri Kelli nem puszta néma szemlélő, aktívan beszáll a szólózásba a dalok mid-eight részeiben, a gitárpáros pedig (a szerzemények keretein belül) összhangzó párbeszédet folytat. Ez igaz az énekdallamokra is, amelyek a szövegek természetéből adódóan további adag vásott játékosságot, sőt fiús csibészséget hordoznak. Jack Blades és Kelly Keagy énekprodukciója csordultig van érzelemmel és szenvedéllyel. Bár az évek során az énekhangra rátapadt némi nemes „rozsda”, ami elsősorban Keagy énekére igaz, nem kell tartani attól, hogy a stúdióban ne lett volna ügyesen elfedve.
Az album rendkívül eleven és dinamikus. A Night Ranger folyamatosan sokat koncertezik Észak-Amerikában, és ez a játékbeli parázs hatásosan átjön az új dalok stúdióváltozataira is. Aki a gitárjáték mély ötletgazdagsága miatt rajong, amelyből a legmagasabb szintű virtuozitás átható viharának karaktere következik, és ami az új albumon kavarog, az a „Don’t Let Up” egészében rengeteg szórakozásra lel. A zenekar nem nosztalgikusan kapaszkodik abba, hogy újrateremtse a hírnevet hozó, a nyolcvanas években megjelent művek energiáját és megjelenését. Egy legendás AOR-kvintett 2017-es formájában az ilyesmi már szánalmas lenne. Nem. Az érett években is féktelenül vetik bele magukat olyan ötletekbe, amelyeket addig még nem próbáltak ki, és ezt végig nagy színvonalon teszik, hiszen az új album hangzásvilága megőrzi mindazokat a védjegyeket, amelyek a zenekar zenéjét meghatározzák. Ezt nem volt nehéz kihallani a két kiváló stúdióelődből sem: a „Somewhere in California” (2011) és utódja, a „High Road” (2014) is ezt mutatta. A Night Ranger evolúciója nem zárult le, a zenekar közben megőrzi hihetetlen kamaszos lendületét és dühét, amellyel rock’n’roll filozófiájuk az érett korban is áthatott.
A dalok ismét a legapróbb részletekig kicsiszoltak az aranzsírozás terén. A produkció hibátlan, eleven, a kontrasztokat teljesen kihasználták a hangzásvilág felépítésénél. Minőségi ingadozás nincs a dalok között, ugyanakkor a tizenegy új szám nagyon szép sokszínűséget és hangulatbeli váltakozást mutat, ez pedig olyan bölcsesség, amelyet csak a zenei pályafutás hosszú évei érlelhetnek ki igazán. Az album tehát nagy intenzitással bontakozik ki, hallgatás közben pedig folyamatosan teljes mértékben leköti a hallgatót. Röviden: a „Don’t Let Up” – szerénytelenül szólva – egy olyan zenekartól, amely hosszú pályafutása során minden felemelkedést és bukást végigélt, az idei év (a nemzetközi színtéren) egyik legjobb AOR/melodic rock lemeze.
Night Ranger – Day And Night (hivatalos videó):
Felállás
Jack Blades – basszusgitár, ének
Kelly Keagy – dob, ének
Brad Gillis – gitár
Eric Levy – billentyűk
Keri Kelli – gitár
Produkció
Night Ranger
Számlista
1. Somehow Someway
2. Running Out Of Time
3. Truth
4. Day And Night*
5. Don’t Let Up
6. Won’t Be Your Fool Again
7. Say What You Want
8. We Can Work It Out
9. Comfort Me
10. Jamie
11. Nothing Left Of Yesterday
