Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Running Wild
Kiadó: Noise Records
Megjelenés: 1991
Játékidő: 60:37
Értékelés: 4.5/5
A hamburgi metálkalózok hatodik stúdióalbumukkal, a „Blazon Stone”-nal ugyanazt az ütős vonalat vitték tovább, mint a kiváló előd, a „Death or Glory” (1989), amely kultstátuszt szerzett a Running Wildnak a metálosok körében. A banda főnöke, a gitáros-énekes Rolf Kasparek, vagyis Rock’n’Rolf a hosszú ideje velük játszó Mike Moti helyére Axel Morgant hozta, Iain Finlay posztján pedig a rejtélyes AC ült le a dobok mögé, akit valójában Rudiger Dreffeinnek hívnak. Mindketten az elődeik dinamikus stílusát folytatták, bár a bandában nem maradtak sokáig. Az 1991-ben már teljesen divatjamúlt, nevetséges tupírozott frizurák ellenére a rajongók körében ez az egyik legbecsesebb felállás, amelyet Rolf valaha maga köré gyűjtött. A Running Wild a „Blazon Stone”-on általában is megszilárdította a power metalhoz való sajátos hozzáállását, amelyet a hívek kalózmetálnak neveznek: ez az epikus gitárfutamok, a vágtázó teuton ritmusok és a hatalmas dallamok uralmát jelenti, amelyekben Rolf recsegő éneke mellett lázadó hangon szól a szabadság égő vágya, valamint minden politikai és vallási intézmény teljes megvetése. A szövegeket tekintve Rolf legénysége a „Heads or Tales” és a karibi rabszolgaságot tárgyaló „Slavery” kivételével kissé eltávolodott a megszokott kalóztémáktól, és más történelmi korokba is ellátogatott, például a Vadnyugatra („Little Big Horn” és a bónuszszám, a „Billy the Kid”), valamint a Vörös és a Fehér Rózsa angol örökösödési háborújába („Bloody Red Rose”).
A címadó dal folytatja a Running Wild régi hagyományát, az epikus-pompázatos töltetű, erős nyitányokat, amilyen már az erőteljes gitárharmóniákkal megépített instrumentális felvezetés is. Ezt egy tipikus, bombasztikus átmenet töri meg, amely tüzes részbe vált harcias gitárfutamokkal és könyörtelen dobpergésekkel, miközben a dupla lábgép alaposan dolgozik. Rock’n’Rolf kiválóan fel volt készülve az album készítése idején, vokális karizmája pedig különösen akkor ragyogott fel, amikor a refrénben csatlakoztak hozzá a jól megoldott kísérővokálok ebben a Running Wild-klasszikusban. A „Lonewolf” közel sem olyan epikus szám, mint a „Blazon Stone”, a hatalmas refrénnel és a bravúros gitárszólóval mégis jó benyomást kelt. Az album minden dala kivételes energiával és lelkesedéssel van átitatva, hiszen a Running Wild ekkor valóban csúcsformában volt. A „Slavery” „klasszikus stílusban” épül fel, lovagló ritmusokkal, bosszúszomjas gitárfutamokkal és Rolf mindig dühös énekével, a legérdekesebb eleme pedig a pompázatos, többszólamú refrén, amely az emberi kegyetlenségről és embertelenségről szól. A „Fire & Ice” hatalmas hard rock riffjével tűnik ki, az epikus hangulat fokozatos felépítése pedig a hamburgi metálkalózkapitány énekének vezényletével, egy harcias refrénben csúcsosodik ki.
A rajongók körében az album legnépszerűbb száma kétségkívül a „Little Big Horn”, amely kislemezen is megjelent. A szöveg a kegyetlen és hírszomjas amerikai tábornok, George Armstrong Custer teljes égéséről szól, aki a Little Big Hornnál az Őrült Ló, Ülő Bika és Gall vezette indián törzsi szövetség ellen elszenvedte a Vadnyugat meghódításának legvéresebb amerikai vereségét. Rolf végig kigúnyolja Custer mohó vakságát, amely miatt az összes katonája vele együtt esett el. Zeneileg is az album csúcspontjának lehet nevezni ezt a klasszikust, hiszen már a vezérriffjében is van valami nosztalgikus, „vadnyugati” beütés, a dallamos refrén pedig külön fejezet. A rövid instrumentális „Over the Rainbow” a Running Wild egész történetének egyik legkevésbé tipikus darabja, és a német metálban ritka példáját nyújtja a remek basszusgitárszólónak Jens Becker előadásában, akinek ez az album volt az utolsó közös munkája Rolffal (később a Grave Diggerhez csatlakozott). A felpörgetett ritmusokkal fűszerezett „White Masque”, amely a szabadkőművességről és egy fehér maszk mögé bújó titokzatos, arisztokrata gyilkosról szól, a „Blazon Stone” egyik újabb csúcsa, főleg az izzó refrén miatt, amelyben Rolf megint remekül beleéli magát a vén tengeri medve szerepébe, egyik kezében suhogó karddal, a másikban egy korsó grogg.
A rendkívül szolid „Rolling Wheels” is végig haragos hangulatot áraszt, a ritka instrumentális pillanatok pedig kissé titokzatosra sikeredtek. A „Bloody Red Roses” egy újabb nagyon érdekes Running Wild-sztenderd, amelynek szövege a Fehér és a Vörös Rózsa követői közötti konfliktusról szól, az 1485-ös, „két rózsa” polgárháború idejéről, amelyet az angol koronáért vívott York-i III. Richárd és VII. Henrik Tudor. Rolf szövege kritikus a győztes Henrikkel, és együttérző a legyőzött Richárddal szemben, akit a történészek többsége még ma is kegyetlen zsarnoknak és púpos intrikusnak tart. A „Straight to Hell” egy újabb áramütött sztenderd, a refrénben harci „felhívással”, amely semmivel sem emelkedik ki különösebben, ugyanakkor remekül megállná a helyét bármelyik klasszikus Running Wild-albumon.
A záró kalózmetál-himnusz, a „Heads Or Tails” szinte ideális lezárása a lemeznek, hiszen a Running Wild ezzel visszatér a karibi kalózok korába, a dalban pedig, ahogy története során már többször, a kalózmetál „testvériségének és egységének” húrját pengetik. A „Blazon Stone” későbbi újrakiadásai két, egymástól eltérően érdekes bónuszszámot is tartalmaztak. A romantikus-energikus „Billy the Kid”, amelyben akusztikus intró van, stílusában, részben a vezérriff miatt is, tulajdonképpen a „Little Big Horn” klasszikus folytatása, hiteles vadnyugati hangulattal és a legendás fegyveres törvényen kívüli, Billy the Kid idealizált megjelenítésével, a „Genocide” pedig egész jól sikerült feldolgozása egy Thin Lizzy-sztenderdnek, egyúttal az egyik ritka feldolgozás a Running Wild történetében.
A „Blazon Stone” joggal tartozik a Running Wild legbecsesebb klasszikus albumai közé, hiszen a kultikus banda pályafutásának néhány legemlékezetesebb pillanata található rajta. A rajongók kedvenc Running Wild-albumairól szóló szavazásokon általában nagyon előkelő helyen végez. Megjelenésekor megszilárdította a hamburgi metálkalózok helyét az akkori idők vezető német metálbandái között, eladásait tekintve pedig a mai napig a legsikeresebb lemezük a kilencvenes évekből. Bár a „Blazon Stone” egyes dalai, ahogy az a Running Wildra mindig is jellemző volt, sok szempontból elég hasonlítanak egymásra, az albumon mégsincs egyetlen gyenge vagy unalmas pillanat sem, ami a későbbi lemezeiken gyakran előfordult.
Felállás
Rolf Kasparek – ének, gitár
Axel Morgan – gitár
Jens Becker – basszusgitár
AC – dob
Produkció
Rolf Kasparek
Számlista
1. Blazon Stone (6:29)
2. Lonewolf (4:47)
3. Slavery (Rolf Kasparek) (5:14)
4. Fire & Ice (4:08)
5. Little Big Horn (4:57)
6. Over the Rainbow (1:55)
7. White Masque (4:16)
8. Rolling Wheels (5:31)
9. Bloody Red Rose (5:04)
10. Straight to Hell (3:49)
11. Heads or Tails (4:57)
12. Billy the Kid (bónusz) (4:49)
13. Genocide (bónusz) (4:47)
