SickBreed: The Joy In Deception

0 375

Saját kiadás
Megjelenés: 2019. 7. 21.
Produkció: Simon Jovanovič
Az album hossza: 31.11 perc
Műfaj: Alternative Rock
Pontszám: 8.0/10
Vedd meg az albumot!


A SickBreed ljubljanai zenekar, amely 2016 táján állt össze véglegesen, és tavaly júliusban hozta világra első stúdiólemezét, a „The Joy In Deception”-t. Egyike a szlovén alternatív rock underground hírnökeinek, akik a mának élnek és lélegeznek. A banda állítólag eredetileg csak egyetlen számot akart felvenni, aztán úgy döntött, hogy rögzít még anyagot, és 2018 és 2019 között annyi dal gyűlt össze, hogy végül úgy határoztak: kiadják az első albumot.

A SickBreed már az elsőlemezével bizonyítja, hogy saját hangzású zenei életművet épít, ami egy fiatal bandától, amelynek még csiszolnia kell a stílusát, igen ígéretes kiindulópont. Ami a hallgatót azonnal megfogja, az a szétmálló hangzásmaró és a „meztelenre vetkőztetett” garázsmanőverek szent egyszerűsége, amely a rock’n’roll-őszinteség szent haragjának ilyen módon felszolgált horogütése után garantáltan fogzománctörést okoz.

A trió koncertszerűen vette fel az albumot, és sikerült megragadnia, majd átvinnie a lemezre mindazt az élőséget, ami csak belefért. Ennél őszintébb és nyersebb hangzású bemutatkozást szinte lehetetlen elképzelni.

A SickBreed érdekes zenei konglomerátum. A nyitó, kompromisszumok nélkül dörgő The Human Condition című számban stoner rock elemek is felbukkannak, még egy kis „sludge” pasztell is érezhető, és mindez kiválóan megfér a trió alternatív rockos engedetlenségével. Ami magával ragad, az a hihetetlenül átütő ének, amelynek karaktere egyaránt uralja a frázisokat, a recsegő basszusvonalakat és a dobok dübörgését. A nyitódal néhány vezető énekdallamában még némi Mastodon-féle koszt is felfedezhetünk, bár a teátrális vokális deziluzionizmus képletesen közel áll Kurt Cobain önpusztító képéhez. Ha a nyitószám még nem szólít meg teljesen, közvetlenül utána a címadó dal szép példája annak, hogy a zenekar maró módon merít a grunge-ból, főleg a Nirvanából, amihez a SickBreed az album további részében még jó néhányszor visszatér. De! Ahogy már mondtam, a srácok egyéni zenei karaktert alakítanak ki, ami egy pályája elején járó triótól nagyon jó és nagyon ígéretes. A szabadon pörgő nyomulásban és a csupasz hangzás ördögűzésében a banda teljesen ösztönös reakciók benyomását kelti a külső (és belső) ingerekre, miközben magáévá tesz valamit a „noise” elemeihez közel álló, zsírosan szétterülő hangzásvilágból. A SickBreed elsősorban sötét, szétmálló atmoszférára építi a karakterét, ahol (a mid-eight részekben is) folyamatosan a gitárfrázisok parancsolnak. A zenekar technikailag azonban elég megalapozott ahhoz, hogy a számokban több motívum-modulációt is felvonultasson. A SickBreed példás potenciállal rendelkezik ahhoz, hogy a szlovén alternatív rock underground hagyományosan színes terepén az újabb „alter-šalter” rockzenekarok közül egyszer az izgalmasabb hazai bandák közé küzdje fel magát. Hálátlan feladat párhuzamokat vonni, de egy gyors tájékozódáshoz talán eszünkbe juthatnak a „szteroidos Dandelion Children” a működésük kezdeti korszakából.

A banda rendkívüli szerzői áramlatot visz a kompozíciókba, hangsúlyos a vastagon zengő ritmikus groove, kiváló a hangzáskép építőelemeinek kontrasztja, mindez fölött pedig, mint mondtam, kiemelkedő, kifejezetten destruktív természetű ének uralkodik. Mindez azonban nem létezhetne a trió elmélyült, kontemplatív viszonya nélkül a rock’n’roll mesterségéhez. Ezért tudta a trió viszonylag rövid idő alatt elkészíteni az első stúdiólemezét. Mert a csapatban kiváló az energiavonalak elosztása, amelyek a zenei víziókban kiegészítik, támogatják egymást, és közösen magasztosulnak fel a zenei művészet közös fókuszpontján.

Szerző: Aleš Podbrežnik


Számlista:
1. The Human Condition (03:22)
2. The Joy in Deception (04:32)
3. Intolerance (04:26)
4. Skeletal (03:28)
5. SailFree (03:41)
6. Pink (03:24)
7. Slippy Hippie (04:17)
8. Separation (04:17)

Felállás:
Maks Drobež – ének, gitár
Andraž Leben – dob
Leon Samotorčan – basszusgitár

Közvetlenül az első stúdiólemez megjelenése után Leon Samotorčant a zenekarban az új basszusgitáros, Haris Mujanović váltotta.

SickBreed – „The Joy In Deception”

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik