Divided States Of America
Előadó: Laibach
Kiadó: Mute Records
Megjelenés: 2006
DIVIDED STATES OF AMERICA (dokumentumfilm)
Laibach North American Tour 2004
(Amerika szétszakadt államai – Laibach 2004 Tour)
A Laibach már 1989-ben lebonyolította első turnéját az észak-amerikai kontinensen, két évvel az akkori anyaország, Jugoszlávia felbomlása előtt. Sympathy For The Devil Tour volt a neve. A következő nagyszabású körút, a US – Kapital Tour 1992-ben zajlott, a Jesus Christ Superstars Tour pedig 1997-ben. Aztán jött a WTC elleni támadás, az afganisztáni és iraki bosszúháborúk, valamint a terrorizmus elleni általános hadjárat: sorsfordító események, amelyek gyökeresen megmásították a mi korunkat, és az Egyesült Államok kapuját is jócskán becsukták. A Laibach 2004 novemberében indult negyedik amerikai turnéjára. Az időzítés önmagáért beszél: a turné közvetlenül az amerikai választások után zajlott, amikor George W. Bush másodszor is megnyerte az elnöki versenyt, a liberálisan gondolkodó amerikaiakat pedig kétségbeesésbe taszította. A Laibachnak ennek ellenére sikerült a tű fokán át újra bejutnia Amerikába, és lebonyolítania egy megterhelő, egy hónapig tartó, tizenöt koncertes turnét. A körút főként a „demokrata” szövetségi államok városait és Kanadát érintette, és a zenei előadás mellett ideológiai töltetet is hozott – és vissza is tükrözött –, vagyis a választás utáni traumatikus hangulatot. A film sokatmondó dokumentuma az Egyesült Államok választások utáni, megrázkódtatott közhangulatának: egy olyan országé, amely a háború utáni történelmében valószínűleg még sosem élt át ilyen radikális szakadást két egymással szembenálló politikai és kulturális tábor között. A turné ezért ragadt rá a The Divided States of America Tour név („Amerika szétszakadt államai”). A világ, és főleg az Egyesült Államok jelenlegi állapotáról nemcsak a zenekar tagjai beszélnek zenével és pamfletekkel, hanem a koncertlátogatók és a véletlenül arra járók is. A koncertekre épp úgy eljönnek jelentős értelmiségiek, élvonalbeli művészek, grafikusok, zenészek és filozófusok, mint taxisofőrök és hivatalnokok. A közönség keverék, mind fajilag, mind generációs szempontból.
A Razdružene države Amerike című filmben fellép Madigan Shive (Bonfire Madigan) énekesnő és csellista is, aki elkísérte a Laibachot amerikai turnéján. Madigan a Mesto žensk fesztivál keretében Ljubljanában is színpadra lépett, 2006. október 5-én a Metelkován lévő Menza pri korituban.
Maga a dokumentumfilm a elismert, befutott szlovén rendező, Saša Podgoršek munkája, aki először még az AGRFT-s diplomafilmjével, a Koza je preživela (1992) című alkotással hívta fel magára a figyelmet, amellyel megnyerte a müncheni diákfilmfesztivált. Azóta jó néhány tévéműsort, reklám- és táncfilmet (Vrtoglavi ptič, Dom svobode), valamint videoklipet forgatott. 1999-ben mutatkozott be egész estés filmmel, ez a Temni angeli usode volt. A rendező maga így fogalmaz a dokumentumfilm születéséről: „Az unalmas, zsánerszerű rockumentary nem nagyon érdekel, elég tré dolognak tartom; szerintem a Laibach ennél sokkal többet kínál, és én ezt próbáltam a lehető legjobban kihasználni.”
A dokumentumfilmet nézve arra juthatunk, hogy a Laibach jól belehelyezkedett az Egyesült Államok különböző városainak hangulatába, a koncertlátogatókkal folytatott beszélgetésekből pedig totálisan skizofrén, megosztott, olykor kifejezetten pánikos közhangulat süt. A Laibach és Podgoršek ezzel a munkával nemcsak a dokumentumfilm területére lép, hanem az aktuális, társadalomkritikus film felé is. A Razdružene države Amerike ugyanis nem pusztán zenés film a Laibach amerikai turnéjáról: a zenének ebben a dokumentumfilmben szinte csak mellékes, majdhogynem illusztratív szerepe van, a film elsősorban az amerikaiak lelkiállapotát tükrözi közvetlenül az elnökválasztás után. Ehhez talán a legjobb Jani Novak, a Laibach tagjának szavaival zárni:
„Ezek a kocsmatöltelékek, akik eljöttek a koncertünkre, ez a közönség még a legnormálisabb az összes ember közül, akivel Amerikában találkozhatsz.”
Ezzel a véleménnyel a RockLine is egyetért.
LAIBACH LIVE
2004. december 13., LA LOCOMOTIVE, PÁRIZS, FRANCIAORSZÁG
A DVD második fele koncertfelvétel, amely az amerikai turnéról való hazatérés után, 2004 őszén történt eseményt örökíti meg. Pontosabban a párizsi La Locomotive klubban adott koncert (2004. december 13.) felvételéről van szó. A szett 19 dalból, vagy inkább 19 politikai megnyilatkozásból áll. A Laibach mindig is híres volt ismert számok feldolgozásairól, amelyekhez a saját hangszerelésükkel hozzáadták a politikai totalitarizmus és diktatúra rejtett üzenetét, amit az eredetik talán nem is hordoznak. Ehhez persze sokban hozzájárul, hogy a legtöbbjüket németre fordították. Elég csak az itt is kötelezően játszott Queen – One Vision című számra gondolni (Opus Dei album), vagy a Geburt Einer Nationre, amely D. W. Griffith filmje, a The Birth of a Nation nyomán született. Következik a B-Mashina (Siddartha), a Dogs of war (Pink Floyd), az In the Army now (Status Quo) és még több más.
Az anyag zömét azonban természetesen a Laibach saját életműve adja, amely különböző számokon keresztül mutatja be működésük gyümölcsét és evolúciós sétájukat a különböző zenei stílusokon át, amelyeket az elmúlt két évtizedben használtak. Emlékezzünk: a Laibach avantgárd indusztriális rockkal indult, amit leginkább „ambient noise”-nak lehetne nevezni. Hamarosan azonban felfedezték a katonai indulók kemény szépségét, és ehhez a mai napig hűek maradtak. A heavy katonai indulók stílusában néhány albumot adtak ki, ezzel utat törtek maguknak a világsztárok közé, és az indusztriális rock úttörőiként jegyezték meg őket. Jött Jugoszlávia felbomlása, és a Laibach a politikai történések hatása alatt kiadta a Kapital albumot, amely néhány hiphop-elemről ismert, majd a későbbi NATO-t, amely inkább a technóra és a bombasztikus hangzásvilágra hajlik. Rövid szünet után megjelent a Jesus Christ Superstar, és sokkolta a metál gitárriffek néhány hívét. Az utolsó előtti stúdióalbumuk, a WAT visszatereli őket a régi kerékvágásba, és vissza a régi rajongók közé, akiktől ebben a közbeeső, kereső időszakban valamelyest eltávolodtak. Úgy tűnik, a DJ Umek technoproducer irányítása alatt készült munka és az elektro beat volt a nyerő recept. Legutóbbi albumuk, amely ezen a 2004-es felvételen még nem szerepel, az egyszerű, mégis sokatmondó Volk címet viseli. 14 európai himnusz feldolgozásáról van szó, átvitt értelemben pedig a Laibach kommentárja a modern popkultúrához.
Ahogyan ez a rövid kronológiai áttekintés a Laibach pályájáról, úgy a zenekar felvétele a La Locomotive klubból, a szülőföldjükön, európai talajon is a legszebb retrospektívát nyújtja, egyúttal főhajtás a régi rajongók előtt. Az amerikai földön játszódó első részben Podgoršek dokumentumfilmje által bemutatott politikai komponens mellett szerintem a Laibach ehhez a zenei-üzenetközlő részhez az (interjúban nyilvánosan említett) felfogásuk természete és általános intelligenciájuk miatt választotta inkább az Öreg Kontinens szilárd talaját. Biztos tudják, miért!
Felállás
Milan Fras – ének
Ivan Novak – fények, vetítések
Matej Mršnik – gitár
Ervin Markošek – basszusgitár, vokál
Eva Breznikar – ütőhangszerek, vokál
Natasa Regovec – ütőhangszerek, vokál
Roman Dečman – dob
Dallista
1. B-Machina
2. In The Army Now
3. Dogs Of War
4. Alle Gegen Alle
5. Mars On River Drina
6. God Is God
7. Tanz Mit Laibach
8. Du Bist Under
9. Now You Will Pay
10. Hell-Symmetry
11. The Great Divide
12. Wirtschaft Ist Tot
13. Achtung
14. Das Spiel Ist Aus
15. WAT
16. Mama Leone
17. Sympathy For The Devil
18. Geburt Einer Nation
19. Opus Dei