Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Schelmish
Kiadó: Napalm Records
Megjelenés: 2009
Értékelés: 1/5
A Schelmish a nyolcadik stúdióalbumával is hű marad a középkori rock, a punk és khmmm,… talán még a metal keverékéhez. Az utóbbi a gitárriffeket kísérő, szándékosan „kényelmetlen” produkció miatt nemigen jön át. A bonni banda idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját, vagyis albumkiadás tekintetében rettentően termékeny társaság (ehhez számoljatok még hozzá egy DVD-t és egy koncertlemezt).
De mit ér ez nekik, ha az embernek előbb alaposan meg kell tömnie magát bajor sörrel, és az Oktoberfesten ki kell bélelnie a gyomrát sörkolbásszal ahhoz, hogy legalább egy kicsit érthető legyen, mi a poén ebben a bandában. Igen, szó szerint poén. A Schelmish ugyanis nem józanoknak való.
Igaz, hogy a kifejezésmódjukban tele vannak középkori kellékekkel, a dudát minden lépésnél hallod, de a számok felépítésével szó szerint lerombolják ezt a hatást: az vidám party time punkhoz hasonlít, a Die Artzte, a Farin Urlaub Racing Team, sőt a Beatsteaks vonalán,… Azt mernám állítani, hogy a Schelmish lényegét tulajdonképpen csak a német nyelvű országokban értik. Vagyis a németek, az osztrákok és a svájciak egy kis hányada.
Bár a „Die Hässliche Kinder” („csúnya gyerekek”) érdekesen nyit a Bist Du Berieit (Készen állsz) című számmal, a hallgató rögtön hegyezi a fülét, amint az album átvergődik a lomha ritmusra épülő hangzáshurkokon, amelyekre természetesen németül egydimenziós, érdes morgás kerül, és amelyet a Schelmish akár a Laibachtól vagy a Rammsteintől is örökölhetett volna: afféle érdesen, mélyebben intonált recitatívók. Hogy őszinte legyek, a német nyelv kiválóan működik recitatívókban. Csakhogy a következő szám, a Boulevard már megmutatja az album üzenetének zömét. Vidám punkrock négy akkordra, valahol Andrej Šifrer „Ostani z nami” című számának szintjén – igaz, a mi örök bohócunk, Andrej, a punkhoz semmi közöm nincs –, a szólók helyett pedig dudán megszólaltatott egyszólamú dallamfutamok jönnek, és az album legtöbb száma ezt követi. A harmadik számot, az Überladent úgy jellemezhetném, mint a középkori zene hatásaival és azzal a dallamvilággal megkevert rockot, amely a német nyelvű verseket kínáló, áttekinthetetlen német zenekar-horda sajátja. Ezzel a konkrétabb elemzést le is zárhatjuk, mert az összes többi szám ennek a három számnak a tartalmi elemei között váltogat.
Érdemes megemlíteni, hogy nem minden német. A Too Late angol szövegével és az ír nyelvjárás szándékos utánzásával dallamilag az album érdekesebb darabja, bár egy szuszra megemészted és ledarálod. A zenekar erősen igyekszik kimászni abból a veszélyből, hogy a „másol-beilleszt” szindróma érzetébe, a már feltalált sablonba fulladjon – a kötelezően beépített dudás betétekkel –, de az óvatosabb fület nem tudják becsapni. Hát igen. Nehéz ugyanis máshol hallani, hogy a középkori hangszereket össze lehet házasítani a hamisítatlan német részeges kultúrából származó punkkal, ahol patakokban folyik a sör, a német vidék hatalmas, életerős legényei pedig miután gondosan leparkolták a traktorjaikat és kombájnjaikat, és lekoppantották a trágyamaradékot a csizmájukról, felfrissítik magukat egy tálka aludttejjel, majd bevonulnak a kocsmába, hogy az alkoholszármazékok súlya alatt vidáman tántorogjanak a padlón és az asztalokra borulva (a címadó dal – igazi temetés a német nyelvű országokon kívüli hallgatóknak!). És a dudák említése láttán csak idő kérdése volt, mikor fúj be a skót klánok szele az albumra (a For The Clansmen című instrumentális szám angol címe megrázó döntés, törzsi ritmussal alátámasztva). Az album leginkább „metalosított” pillanatának, az 1212 című számnak a nyitó másodpercei rettenetesen emlékeztetnek a Porcupine Tree Open Car című számának nyitóriffjére – csak itt a gitárfrázist tenyérrel tompítják („palm muted”). Jajaj, a Schelmishnél már minden valamire emlékeztet.
Röviden: úgy vélem, eleget időztem a „Die Hässliche Kinder”nél. Sőt, túl sokat. Közben nem értem a Napalm Recordsot sem, hogy a német nyelvű országokon kívüli zenei tömegekre olyan zenét tukmál, amelyet tulajdonképpen csak a németek és az osztrákok érthetnek meg és támogathatnak. Tökéletes lövés a levegőbe. Az ember ilyenkor arra gondol, hogy pénzt szórnak egy világviszonylatban teljesen érdektelen és jelentéktelen zenekarra, miközben egy rakás zenekar (a saját kreativitásával) a saját zsebéből, önkiadásban csinál fenomenális lemezeket, amelyek észrevétlenek maradnak. Bűn. A Schelmish viszont továbbra is önelégült, önmagának elegendő balfácán marad, akik a nyilvános nyilatkozataikban mindenesetre teljes mellszélességgel kiállnak az új életművük mellett. Ne hagyd, hogy átverjenek. „Még egy tányér marhahúslevest májgombóccal és egy hatalmas korsó búzasört, kérem!”
Felállás
Dextro – duda, „bouzouki”, fuvola, síp, gitár, drehleier, ének
Des Demonia – duda, síp, ének, bouzouki
Luzi das L – duda, síp, bouzouki
Samtron – dob, ütőhangszerek
Picus von Corvin – davul, ütőhangszerek, programozott minták, elektromos ütőhangszerek
Produkció
Schelmish & Sven Neumann
Számlista
01. Bist du bereit
02. Boulevard
03. Ãœberladen
04. Too late
05. Die hässlichen Kinder
06. For the Clansmen
07. 1212
08. Blähsucht
09. Goresh
10. Sommer
11. Strangers
12. Sag nur ein Wort
13. Mosaik
14. Für Euch
