Előadó: Legalo Kriminalo
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2009
Játékidő: 39:09
Értékelés: 3.5/5
Party rock metal-, punk-, funk-, sőt rapbehatásokkal. A négytagú stájerországi Legalo Kriminalo bemutatkozó lemeze. Az ember a zenekar neve alapján igazából azt hinné, hogy a tagok legalábbis azok közül kerülnek ki, akik a parlamentben melegítik a székeket, vagy mindazok közül, akik kiharcolták maguknak a pozíciót, hogy ebben a társadalmi berendezkedésben a törvényhozás ürügyén felhatalmazást vegyenek maguknak a tisztességes világ legális kirablására. A legális utcai kéregetők ugyanis nem hajléktalanok. Ők a közterület-felügyelet és a rendőrség, ha csak az Állatfarm örökzöld „hitvallásának” orwelli kutyáira szorítkozunk!
A Legalo Kriminalo jókedvű banda, de a nyelvüket nem fogják vissza. A lemez nyitányának (Pravljica) energiája pillanatokra olyan, mint a Res Nulius-é, a zenei vonal pedig a Mi2 hullámhosszát is megidézi. Ez azonban megtévesztő, ahogy a folytatás be is bizonyítja. De haladjunk sorjában. A dalok közös nevezője tehát, hogy könnyed, jól hallgatható zenéről van szó, mély filozófia nélkül. A Najboljši című számot a vendégvokalista, a Pankrti-s Peter Lovšin mutatja be. Nem nehéz kitalálni, hogy a versszakokban rímelő, tipikusan szlenges, megivott ljubljanai „ugatásról” van szó, amiből rögtön kiderül, hogy a szlovén punk legendája énekel duettben Simon Cukjatival. Teljesen tetszetős és illeszkedik Lovšin szólómunkáihoz, így ez a dal gond nélkül ott lehetne bármelyik szólólemezén is. Hülye szöveg, Lovšin énekére szabva, melynek szellemessége csupán a versszakok közti rímelésben csillan meg. Tiszta hülyéskedés tehát. Ennél többet a Legalo Kriminalo nem is igényel, nem is követel. A lemez ezen pontján. Ez az energia aztán tulajdonképpen csak az album végén tér vissza, a Summer Night című számban.
Érezni, hogy a Legalo Kriminalo az a zenekar, amely az igazi arcát és értékét csak színpadon mutatja meg. Ott keményen odaharap! A Mati intrójában az is hallatszik, hogy a srácok heavy metalt hallgatnak, miközben a produkció persze vigyáz, nehogy az album letérjen a party punk vagy a divatos „groove” rock vágányáról. A „zöld” nyelvezetű versszakok ebben a dalban a srácok környezettudatosságára hívják fel a figyelmet. Hogy a „Dictum Factum” nem teljesen tipikus alter rock album, azt a Party „groove”-os ritmikai rohama is bizonyítja. A versszakban (a refrén előtt) a basszusvonal olyan lendületeket hordoz, amelyek még a régi Red Hot Chili Peppersre is emlékeztetnek. Az ilyen megoldások rendkívül üdvözlendők az album változatosabbá tételében. Sikeresen, jól illeszkedve vannak használva, a zenekar pedig ezzel a zenei sokrétűségére hívja fel a figyelmet.
A dalok közül különc a Siva reka. Az album afféle ronda kiskacsája. Ez a szám, ha egy kicsit nagyobb hangsúlyt kapna a hangzás „térfogatának” felépítése, még hatásosabban odacsaphatna. Slágerpotenciált hordoz, amely több ismertséget hozhatna a Legalo Kriminalónak a szlovén zenei életben. A produkcióban főleg a hangfal lavinaszerűen masszív riffháttere hagyott még némi tartalékot. Miért van most erre szükség? Egyszerűen a vokális elv miatt, amely „bohémos, depressziós, dallamos nyafogást” kínál, vagyis azt a triviális szlovén depressziót, amelyet nem lehet nem meghallani, és amelyet lavinaszerű riffhangerővel kell álcázni (a Siddharta például ezt már rég tudja). A versszak viszont rapbe kanyarodik. De kontrasztosan illeszkedve. A cél elérve!
Régi idők? Szerves hangzás. Hé, itt most a Da Phenomena szól? Hetvenes évekbeli funkys vágta. Ritmikailag a Legalo Kriminalo erős csapat, és ez a szám ezt csak megerősíti. A gitár egyszerű, sablonos díszítései, amelyek a jazzirányzatoknak tartoznak hálával, itt-ott beillesztve, egyre sikeresebben szolgálják a dal dinamikájának emelését. A Cancer megint remekül megfordítja a hangulatot. Fekete atmoszféra. Čulét nem lehet nem meghallani: az a jellegzetes Interceptor-ös rekedt hörgés kitűnően beleszövődik a sötétre tervezett dalba. A Legalo Kriminalo itt is jelzi, hogy heavy metal rajongó, de a produkcióban a „groove”-ot emelik ki, így itt a ritmusvonal és a vokális duett is egyértelműen megelőzi a riffet. Ez az album hangulatának és dinamikájának újabb sikeresen megalkotott fordulata.
A „Dictum Factum” sokrétű album. A Legalo Kriminalo besűríthető az alternatív rock címke alá, de elsősorban a produkció miatt, miközben a srácok olyan módon rakják össze a dalokat, amely nem titkolja a punk, a heavy metal (thrash metal), sőt a funk hatásait… Mindenekelőtt az a mérleg nyelve, hogy a riffsablonokat kitűnően elrejti a terjedelmesen meggroove-olt, eleven ritmusvonal, amely remekül tehermentesíti a vezető riffeket, és a hallgatót a maga oldalára állítja! A Legalo Kriminalo nem találta fel a spanyolviaszt a „Dictum Factum”-mal. Azt viszont sikerült összehozniuk, hogy minőségi rockalbumot tegyenek le az asztalra, amely nem untat, főleg az egyes dalok motívumgazdagságának köszönhetően. Más album, mint a szlovéniai „alternatív bumm” tömegtermése, és azt mondhatom, hogy a srácok vele megfelelő alapkövet raktak le, amelyre a jövőben építhetik és formálhatják a zenei ismertségüket.
Felállás
Simon Cukjati – ének, gitár
Rok Pogačnik – gitár
Mitja Zagoričnik – basszusgitár
Robert Dobrišek – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Pero Lovšin – ének a 3. számban
Gregor Čulk jr. – ének a 10. számban
Produkció
Tomaž Rebernak & Legalo Kriminalo
Számlista
1. Intro
2. Pravljica
3. Najboljši
4. Rock N’ Roll
5. Mati
6. Party
7. Siva reka
8. Stari časi
9. Oblast narodu
10. Cancer
11. Who Gives a Shit
12. Summer Night
13. Party (live)
