Kiadó: Silver Lining Music
Megjelenés dátuma: 2020. 11. 20.
Produkció: Brian Tatler & Rasmus Bom Andersen
Az album hossza: 60.53 perc
Stílus: Heavy Metal / N.W.O.B.H.M.
Értékelés: 9.0/10
A „Lightning To the Nations” ma kultikus heavy metal albumnak számít. Tavaly ősszel volt negyven éve, hogy megjelent, és a legendás gitáros, Brian Tatler – a mai Diamond Head felállásban az egyetlen eredeti (és alapító) tag – már jó ideje azon gondolkodott, hogy a közelgő 40. születésnap alkalmából nagyon szórakoztató lenne újra felvenni az albumot. A jelenlegi Diamond Head felállás rendezésében, amely néhány éve állt össze Brian körül, és amellyel két kiváló albumot adott ki: a „Diamond Head” (2016) és a „The Coffin Train” (2018) címűt. Mindkettő a Silver Lining Music gondozásában jelent meg, a kiadó pedig a kultikus N.W.O.B.O.H.M.-klasszikus revízióját is támogatta, amely először 1980. 10. 3-án látott napvilágot.
Tatler nehezen vitte volna végig az egészet a Londonban élő dán zenész, Rasmus Bom Andersen nélkül, akinek ott stúdiója is van, a producerkedéshez is ért, egyébként pedig kivételes énekesként ragyog – Tatler évekkel ezelőtt nagy örömmel vette be az új Diamond Head sorai közé.
A „Lightning To the Nations” a tökéletességhez nagyon közel álló mű. Ha a heavy metal hőskorának, a múlt század nyolcvanas évei elejének mércéjével nézzük. A Diamond Headnek 1979-ben és 1980-ban elég sok balszerencséje volt egykori menedzsmentjük meggondolatlan húzásai miatt, így a zenekar jókora csúszással adta ki az albumot, és ahelyett, hogy a megfelelő időben (legalább fél évvel korábban) elfogadta volna az akkoriban erősebb kiadók egyik csábító ajánlatát, végül saját kiadásban, alacsony költségvetéssel jelentette meg a lemezt. A Diamond Head az akkori N.W.O.B.H.M.-együttesek táborán belül kivívta az ismertséget (azért is, mert 1980 elején az AC/DC-vel és az Iron Maidennel együtt léptek fel). Ezeknek az új zenekaroknak a metal első korszakában a legjobbjai közé tartoztak, csak éppen album nem volt sehol. A korabeli többi csapat – a Diamond Head ugyanis már 1976-ban megalakult – 1980 első feléig már komolyan betört a színtérre (például az Iron Maiden, a Saxon, a Def Leppard). A Diamond Head a kiváló kilátások ellenére sajnos kiváló debütálásával elkésett. A jó vonat ugyanis fél évvel korábban elment. 1980 áprilisának közepén.
Aztán megjelent Lars Ulrich. Ő 1980-ban az MCA Records „Brute Force” című válogatását hallgatta. Azon szerepelt az „It’s Electric” című szám, amelyet Tatler – Angus Young megszakításokkal tűzdelt frazeálásától felvillanyozva – már 1978-ban megírt. Rövidítsek a amúgy jól ismert történeten. A hírnév, vagy mondjuk inkább az általános ismertség oroszlánrésze, amelyet a Diamond Head később élvezett, a Metallica (és a Megadeth) vállán nyugszik, akik pályájuk során a koncertjeiken játszották a „Lightning To the Nations” klasszikusait. Ennek az albumnak a jelentősége és nagysága tehát 40 év után is sokkal nagyobb, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Kérdés, hogy a Bay Area thrash metal akkor is úgy kibontakozott volna-e, ahogy.
Az újrakiadás címe „Lightning To the Nations 2020”. Kitaláltátok. Revízióról van szó. A klasszikus felfrissítéséről. Ezúttal ötös felállásban. Teljesen más felvételi és produkciós technikával. Most nem kellett az órákat számolni a stúdióban – az eredeti album jó negyven éve mindössze négy nap alatt készült el. A csapat időt szánhatott rá, és minden apró részletet alaposan kidolgozhatott. A „Lightning to the Nations” megőrzi örökzöldségét, amelyet hét klasszikus testesít meg, és ezek ambiciózus megalkotása teljes vérrel lelkesít. Negyven évvel később is. Az album revíziója kifejezetten kiélezett hangzásbeli fejlesztést hoz, ami várható, sőt magától értetődő. Újdonság, hogy két gitárossal! Tatler aktualizálta a gitárszólókat, és végre megélte álmát: beépíthet a dalokba néhány olyan ötletet és díszítést, amelyet mindig is szeretett volna. A kaméleon Andersen szárnyain minden nagyon egyszerűen működik. Ennek a kivételes énekesnek és a legendás gitárosnak a párosa ugyanis a kulcsfontosságú katalizátor mindenben, amit az album felfrissített, újra felvett változata magában foglal. Például a „Sucking My Love”, amely az eredetiben több mint kilenc perces, most több mint két perccel rövidebb. Mindenesetre ez a szám is megőrzi azt az alapvető információt a Diamond Head ősforrásáról, amely egészen Michael Schenker gitárjátékának és hetvenes évekbeli UFO-korszakának kitörölhetetlen hatásáig burjánzik.
A „Lightning To the Nations 2020” végén négy feldolgozás is helyet kapott. A „No Remorse” amolyan köszönet a Metallicának, és érdekes, hogy a mai Diamond Head kezében úgy hat, mint a „Lightning To The Nations” album elveszett, de felfrissített klasszikusa. Pontosan ezt akarta a zenekar 2020-ban. Hogy ezt az érzést közvetítse a hallgatónak. A másik három feldolgozás Brian Tatler személyes választása, és értelmesen köti össze a hetvenes évek rockpionírjainak klasszikusai mellett töltött felnőtté válását a Diamond Head alakjával és munkásságával.
A legendás zenekar debütalbumának kiváló „átszellőztetése” a két remek új kiadvány mellett új reneszánszát éli. A felélesztett változat hallgatása közben a nagy élvezet és a nagy kikapcsolódás érzése végig jelen van. Bár az album eredeti verziója a régi iskolás metal igazi hívének gyűjteményében kötelező darab, az „újrakiadás”, pontosabban az album felfrissített változatának megjelenése fenomenális belépő lehet mindazoknak az újonc érdeklődőknek, akik nem tudják, hogyan találjanak kapcsolatot a heavy metal úttörő és újító korszakával. Hihetetlen, hogy ezek a riffek ma is milyen intenzíven és szörnyetegül ragadnak magukkal. Nagy erejű lendülettel, az okkult pusztulás színházával, gonoszsággal, epikussággal, engedetlenséggel, dühvel és az elismerés utáni vággyal. A nemesen megedzett frázisok és ötletek szárnyai 40 év után is megőrzik gyémánt szilárdságukat és a gyémántcsiszolat határozott lendületét. A revízióban és a korszerűsítésben is. Ami az aktuális, pusztító „The Coffin Train” albumot illeti (RockLine recenzió), amely 2018 májusi megjelenésekor a „UK Rock & Metal Albums Chart” listán az 5. helyet érte el a legjobban fogyó lemezek között, érdekes lesz látni, hogy a régi jó frázisok revíziójának kémiai hatásából mennyi vihető át az új album ötleteire. A magas várakozások több mint indokoltak. A Diamond Headdel pedig tovább rúgják a labdát a kortársaik: a Raven, a Cloven Hoof, a Satan, a Blitzkrieg, a Tokyo Blade, a Jameson Reid, a Weapon UK, a Tygers of Pan Tang, és végül, hiszen másként nem is lehet, a Saxon és az Iron Maiden. Mintha ez a 40 év soha el sem telt volna.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Lightning To The Nations
2. The Prince
3. Sucking My Love
4. Am I Evil?
5. Sweet And Innocent
6. It’s Electric
7. Helpless
8. No Remorse
9. Immigrant Song
10. Sinner
11. Rat Bat Blue
Felállás:
Rasmus Bom Andersen – ének, hangszerelés, kiegészítő gitárok
Brian Tatler – szóló- és ritmusgitár
Andrew “Abbz” Abberley – ritmus- és szólógitár
Dean Ashton – basszusgitár, orgona
Karl Wilcox – dob
