Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Primal Fear
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 64:35
Értékelés: 4.5/5
A Primal Fear manapság a power metal kevés megmaradt túlélőjének egyike, azok közül a „metál-zászlóvivők” közül való, akikre hitelesen rátapadt a lejárati dátum nélküliség. A kilencvenes évek végén bukkantak fel, a metál melodikus, dallamos énekre – nem hörgésre! – építő alműfajainak nagy reneszánszában. Ma a power metal már messze nem örvend akkora népszerűségnek az újonnan érkezett metálosok körében, a zenei extremitás lécét ugyanis a zenekar 17 évnyi daca alatt jóval, de jóval feljebb tették. Mindegy! Aki hagyományt keres a nyitott „Judas-stílusú” riffek sorakoztatásában, amelyeket hegyesen gyors pengetés nemesít a harmóniákban futó vezető gitárfrázisok fölött, a kettős lábdob tömör alapjára épülő kontrasztos súlyosságban, mindezek felett pedig tiszta, csiszolt, az erőátvitelben a középtől a legmagasabb régiókig kivételesen robbanékony énekben, amely ráadásul finom érzékenységre is képes, ha kell, az nyugodt lélekkel a német sasokra, vagy ha tetszik, a Judas Priest német válaszára fogadhat. Vagyis a Primal Fear hagyományos hangzására.
Bár a Primal Fear alapvető dalszerzői képlete a kreatív magját tekintve nem változik, a „New Religion” albumtól kezdve azért mégiscsak történt egy minimális elmozdulás. A nyers dühből az évek során érett zenekar nőtt ki, amely értelmesen építette be kifejezésmódjába a pompa (szimfonikusság) elemeit, sőt a hard rock csíráit is. Persze csak „nyomokban”, de épp eléggé ahhoz, hogy érezni lehessen, és úgy, hogy közben mindvégig megőrzi szigorúan autentikus, felismerhető zenei karakterét.
Az „Unbreakable”-lel a Primal Fear olyan albumot tett le az asztalra, amely a „The Devil’s Ground” utáni lemezek közül a leglenyűgözőbben közelítette meg a zenekar korai időszakát. Utóbbit a rajongók a mai napig a legtöbbre tartják. Épp az egyedülálló svéd multiinstrumentalista, producer, hangszerelő és zeneszerző, Magnus Karlsson bevonása tette lehetővé, hogy a zenekar megmozgassa zenei kifejezésmódját, miközben megtartja a fékezhetetlen power metal fényezés minden nyers őserejét, élén a ragadozó gitárfrázisokkal és Ralf Scheppers robbanékony énekével, akinek a mai napig nehéz méltó vokális párját találni az európai metálszíntéren.
Az új album, a „Delivering The Black” elmélyíti a kiváló előd, az „Unbreakable” karakterét! Hangzásában és stílusában egy hajszállal még zajosabb is az elődjénél, ami nem volt várható, és ez a fejlesztés nem is volt elvárás, de a metalban sosem lehet elég a zaj, úgyhogy ez üdvözlendő tény. Ez tehát egy nagyon is kellemes, pozitív meglepetés, és bizonyíték arra, hogy a zenekarban az utolsó két ember, aki az új albumok ötleteinek elfogadhatóságáról dönt, még mindig Mat Sinner és Ralf Scheppers. Magnus Karlssonnal együtt ugyan hárman felelnek az új album arculatáért, Magnus pedig ismert, elismert és megbecsült komponálási zsenialitása, vagyis nyugodtan mondhatjuk, zenei géniusza és a fülbemászó dallamok teremtéséhez született érzéke révén az a tényező, amely tulajdonképpen lehetővé teszi, hogy a zenekar kicsi, de így is jól észrevehető lépéseket tegyen a zenei kísérletezés irányába. Magnust sok-sok zenész, sőt kiadó is szerződteti kivételes tehetsége miatt, afféle „légiósként”, „jó zsoldosként”. Ezen az albumon is hozzátett néhány stílusában felismerhető dallamos finomságot, amelyek fantasztikusan szikráznak a lemezen. A lemezen, amely amúgy vérbeli „fearos”, és amely bizonyítottan nem hagy maga után túlélőket, miközben mesterien szívja magába kifejezésmódjába a nagymester Karlsson apró filigrán trükkjeit.
Mindenesetre a Primal Fear ilyen szerzői-hangszerelői érettséget nem érhetett volna el, ha a tagok nem tevékenykednének különböző mellékprojektekben, amelyekben kiélhetik kreatív energiáikat, és tulajdonképpen zeneszerzőként nőnek és érnek. Mat Sinner, aki évtizedek óta vezeti a vasmetsző heavy rockereket, a Sinnert, már évek óta részt vesz a megalomán Rock Meets Classics projektben, Sinner/Primal Fear-társa, Alex Beyrodt a hard rockot játszó Voodoo Circle-t vezeti, Magnus Karlssonról pedig amúgy sem érdemes szót vesztegetni, rá a „Mr. Everywhere” a legmegfelelőbb kifejezés.
Innen adódik a megállapítás is, hogy a Primal Fear az „Unbreakable”-en, de különösen az új „Delivering the Black” albumon megtalálta az újabb irányvonal minden meghatározó elemének, a nyelvhasználat és a stílusos zenei kultúra szempontjából is, az igazi keverékét. Olyan albumot hoztak, amilyet tulajdonképpen kerestek. Ötletileg optimalizált.
Az album remekül hullámzik a tipikus „fearos” zúzdák kombinációjában: ilyen a nyitányként várt, zajos King For A Day, amit aztán a Rebel Faction tüzel tovább dühösen, igazi „kis Primal Fear-féle Painkiller”, ritmikailag thrash metalos megalkuvás nélküliséggel keresztezve! Az első hangulati kitérőt a középtempóra épülő, dallamos When Death Comes Knocking hozza, amelyet az album első bemutatkozó kislemezeként adtak ki, az Alive & On Fire pedig némi karizmáját a német metáluniverzum régi iskolás hangzásának köszönheti, ami az Accept-féle gitárfrázisok elemi erejét hívja elő. A zenekar szokása, hogy az album címadó dala az egyik csúcspont. A Delivering the Black-ről azt mondhatjuk, hogy a Nuclear Fire konkrétan frissített, modern hangzású változata 2014-ben, még ha a záró, sötét, de dühtől fortyogó Inseminoid a jól ismert Nuclear Fire-öntőformára készült is. A Road To Asylum tipikus, a kettős lábdob bőséges használatára épülő power metal indulója a zenekarnak, miközben a kiváló epikus szvit, a One Night In December azt az érzékelhetően magasabb dallamos kiteljesedést jelzi, amely a mostani Primal Fear sajátja, és amiért a már említett Magnus Karlsson kreativitása felel. Ez egy kiemelkedő hangulati csúcsponttal rendelkező dal, dallamosan tömör, csiszolt refrénnel, amelyet Magnus természetesen a melodikus rock világában használt dalszerzői megoldásaiból hozott át. Gyönyörű szvit, tele hangulati fordulatokkal, szimfonikus hangszereléssel megtámogatva, ami megerősíti szerzői, Mat Sinner és Magnus Karlsson sokrétű zenei iskolázottságát. A Never Pray For Justice újabb tipikus power metal himnusz, a német elvek szerint megszabva, és ötletileg Kai Hansen is könnyedén használhatná valamelyik Gamma Ray albumán. Újabb rendkívül fülbemászó refrénnel rendelkezik. A Born Witrh A Broken Heart gyönyörű power metal ballada, a Primal Fear pályája kezdete óta bizonyítottan követett hagyomány szerint kikeverve, és egy újabb üdvözlendő pont az album hangulatának teljes átfordulására. Egy csepp cukorszirup és patetikus kisiklások nélkül, a hangulat gyönyörű, folyamatos fokozásával a versszakban, a refrén csúcspontjával.
Az album szokásos verzióján szereplő dalokat vettük sorra. Az európai bővített kiadás viszont még három további számot tartalmaz, valamint egy extra DVD-t a When Death Comes Knocking és a King For A Day két kislemezes videóklipjével. A három plusz szám egy csepp rontást sem jelent az album színvonalán. Tulajdonképpen kettő. Le kell vonnunk a When Death Comes Knocking rádióra szabott verzióját. Annak hatása legfeljebb ellentétes. Az Innocent Man és a Man Without Shadow rendkívüli módon elmélyíti az album dallamos kidolgozottságát, különösen a második felében, és tökéletesen illeszkednek a szabályos számokhoz, így a „bónusz” előjelre egyáltalán nincs szükségük.
Még a szólókról. Azok maga a mese. Karlsson a harmadik Primal Fear albumán csodálatosan illeszkedett a zenekar hagyományos erényeinek filozófiájába, ha fantasztikus gitárszóló-párbajok megalkotásáról van szó, amelyek ismét ámulatba ejtenek a jelenlegi Beyrodt / Karlsson páros fülbemászó kémiájával. A két gitáros ráadásul ismét mesterien nemesítette az alapvető gitárfrázisokat felismerhető, de ízlésesen szőtt gitárdíszítésekkel (főként tercharmóniákban kikeverve). Gitárjáték-zsenialitás tehát mindenütt!
A „Delivering the Black” a Primal Fear kivételes kreatív szerzői érettségének tükre. Gyenge pont nélküli lemez, amelyen a Primal Fear ideális adagban vegyítette a szimfonikus és dallamosan ragadós formákat a zenekar egyébként felismerhetően elemi zenei karakterébe, amely hatékonyan megőrzi a megalkuvás nélküli hangzásbeli zajosság és élesség minden jellegzetességét, a legjobbat, amit 2014-ben ki lehet hozni a hagyományos heavy metal iskola, a rozsdamentes német acél örökségéből. Se több, se kevesebb! Kivételes album. Hangzásban és stílusban. Reméljük, hogy a zenekar az új koncerteken is kellő adagban mutatja majd be! Rendes koncertidővel.
Felállás
Ralf Scheppers – ének, vokál
Alex Beyrodt – gitár
Magnus Karlsson – gitár, billentyűs hangszerek
Mat Sinner – basszusgitár, vokál
Randy Black – dob, ütőhangszerek
Produkció
Mat Sinner
Dallista
CD
1. King for a Day
2. Rebel Faction
3. When Death Comes Knocking
4. Alive & On Fire
5. Delivering the Black
6. Road to Asylum
7. One Night in December
8. King for a Day
9. Born With a Broken Heart
10. Innocent Man *
11. Inseminoid
12. Man Without Shadow *
13. When Death Comes Knocking *
* … az album csak az európai piacra szánt változatán szereplő bónuszdalok
DVD:
1. When Death Comes Knocking (videóklip)
2. King For A Day (videóklip)
3. Making Of (klip)
