Előadó: Kapela La Chateliere
Kiadó: Saját kiadás
Megjelenés: 1996
Értékelés: 4.6/5
A Kapela La Chateliere három kiváló zenész alkotta formáció: Andrej Čopar fúvós, Andrej Žibert multiinstrumentalista és producer, valamint Evgen Malis harmonikás. A De Profundis a bemutatkozó albumuk, amelyet 1991 és 1995 között vettek fel. A lemez valóban kissé hosszú, és sokan gondolnák, hogy egy ilyen hosszú anyagon a minőség nem lehet végig magas szinten, de ennél az albumnál nyilvánvaló, hogy több évnyi munka áll mögötte, és a lemez végig megőrzi az intenzitását.
A zenekarban a fő dalszerző Andrej Čopar, a nagyszerű fúvós, aki jelenleg a remek jazz rock formáció, a Miusow Quartet tagja, valamint Andrej Žibert, aki a lemez producere is. Mindkettőjüknek megvan a saját, jellegzetes szerzői stílusa, és egyenlő arányban veszik ki a részüket az albumból. Éppen ez teszi olyan érdekessé a lemezt. Az Ajde című dalban a harmonikás és billentyűs Evgen Malis is megmutatja a tudását, ami kétségkívül némileg tehermentesítette a két fő szereplőt.
A Kapela La Chateliere a De Profundis című albummal az egyik legjobb lemezt hozta létre Szlovéniában. Érezhető a szellemesség és az avantgárd hatása, amely elődeiket, a Begnagradot és a Quatebrigát jellemezte, de a Kapela semmiképp sem éri be azzal, hogy ezeket a formációkat másolja. A stílusukat lehetetlen behatárolni, hiszen mindent játszanak: a csúcsminőségű jazz rocktól a metalon, a hard rockon, az ambient zenén és az avantgárdon át még sok minden másig. Minden szerzemény külön történet, stílusában és szerkezetében egyaránt. A fiúk semmit sem bíznak a véletlenre, az összes szám rendkívül kidolgozott és rendezett, a szólók pedig arra szolgálnak, hogy kiegészítsék a zenét.
Ahogy már mondtam, minden tag másként komponál. Čopar főként az avantgárd stílusban és a jazz rockban gyökerezik, de ebben annyira jó és szokatlan, hogy folyton újra és újra meglep minket valamelyik részével. A Balkan Things megmutatja Čopar vonzódását a balkáni dallamokhoz, bár ezekben a szerzeményekben sok más összetevő is van (egyebek közt egy kis funk is). Andrej hasonló kacérkodását az ilyen dallamokkal a mostani zenekarába, a Miusow Quartetbe is átvitte, és nehéz lenne eldöntenem, hol sikerülnek neki jobban az efféle kirándulások, hiszen a Kapela La Chateliere-nél is finoman tudta beleszőni ezeket az elemeket a dalaiba.
Žibert szerzői stílusa jócskán más. Bizonyos pontokon érezni a rock minden válfaja iránti szeretetét, különösen a hard rockét, a Silently Playing His Trumpet pedig már-már a progresszív metallal kacérkodik. Žibert is sokat él kísérletezőbb fogásokkal, és a jazz rockba is belecsempészi a saját nézőpontját, de összességében az egész eltér Čopar stílusától. Időnként atmoszferikusabb részeket és balkáni elemeket is hallhatunk (hasonlóan Čoparhoz).
Evgen Malis ugyan csak egy dalt szerzett, de ez a szám fontos, mert nemcsak tehermentesíti a két fő szerzőt, hanem egy újabb meglepetést és másságot is hoz. Így sosem tudhatod, mi következik. Az ő stílusa a legsötétebb mindhármuk közül, és kissé az Univers Zero középső korszakára emlékeztet (Heatwave), de szellemességet is kever bele.
Úgy gondolom, hogy a fiúk már a zenélés közben tudták, hogy ez a zene nem fog szélesebb hallgatóságot elérni. Hallani, hogy a lemez a zene iránti tiszta élvezetből született, a hírnév bármiféle hajhászása nélkül. És ilyennek kell lennie a zenének. A zenészeknek magukért és a saját örömükre kell játszaniuk. Hogy valakinek tetszik-e, az másodlagos.
Ahogy már mondtam, ezen az albumon minden a szerzeményeknek van alávetve, mégsem lehet szó nélkül elmenni amellett, milyen kiváló az egyes zenészek játéka. Andrej Čopar kétségkívül Szlovénia egyik legjobb fúvósa, és a stílusa minden, csak nem szokványos. Fuvolán főként klasszikus stílusban játszik, de olykor az Ian Anderson által népszerűsített technikát is használja. Szaxofonon sokkal jazzesebb, és úgy tűnik, ezen a hangszeren jobban „beindul”. Szerintem joggal nevezhetnénk szlovén David Jacksonnak, mind a szokatlan játékstílusa, mind a karizmatikus megjelenése miatt.
Evgen Malis a harmonika-, billentyűs és harsonaszólamokat viszi. Nála sincs semmi szokványos. A harmonika a Begnagrad óta hagyományos hangszerré vált a szlovén avantgárd zenében, és Malis kiváló játékával rányomja a bélyegét. A billentyűs részek is lenyűgözők, a harsonát viszont ritkábban használja.
Andrej Žibert amolyan szlovén Dave Kerman. Multiinstrumentalista, akinek az elsődleges hangszere valószínűleg a dob. Dobon igazán kiváló, talán még egy rockzenekarba is jobban illene, hiszen a stílusa elég agresszív, de a jazzes és avantgárd részek között megmutatja, hogy a „lágyabb” játék sem idegen tőle. Žibert a basszusgitárt is játssza, ráadásul kiválóan.
Az albumon vendégként Marko Kodelja is feltűnik hegedűn, és különösen a Balkan Things-en remekel néhány csodálatos résszel, ahol a hegedű teljes pompájában ragyog. Bár csak az első rész vége felé lép be, a zongorával és a szaxofonnal együtt drámai fordulatot hoz.
A De Profundis olyan lemez, amellyel minden szlovén kísérleti zenét kedvelőnek rendelkeznie kellene, olyan kivételes az album. Szinte a színvonalas zene minden árnyalatát felvonultatja. Hallhatunk rajta szellemes részeket, sötét pillanatokat, olyan momentumokat, amikor feláll a szőr a hátadon, érzelmi fordulatokat – én ezért hallgatok zenét. Nincs sok ilyen lemez, és hogy ennyi jó zenét éppen Szlovéniában hallok, az is külön csoda. A De Profundis újra és újra meglep a mélységével, a játékával, a technikai összetettségével és az érzelmi töltetével. Tehát olyan album, amelyen minden megvan: mélység és mesteri játék. Ha valahol megláttok egyet, ne habozzatok, mert felbecsülhetetlen értékű lemezről van szó.
Felállás
Andrej Čopar – fuvola, szaxofonok, WX7
Evgen Malis – harmonika, harsona, DX7
Andrej Žibert – dob, gitár, basszusgitár, programozás
Vendég: Marko Kodelja – hegedű
Produkció
Andrej Žibert
Számok listája
1. Intro
2. Balkan Things 2
3. Balkan Things 3
4. Balkan Things 1
5. Synthesis
6. Silently Playing His Trumpet
7. The Day Impression
8. Kosovo Noise Shot
9. Internacionala Futuristica
10. Ajde
11. Preludio
12. A Kapela
