Helyszín: Sputnik – svetovna kavarna / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. 05. 04.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 0,00€
Ha valaki még mindig azt mondja, hogy Szlovéniában sem történik semmi érdekes zenei téren, nézze csak meg az utóbbi idők legendáinak listáját. Adam Bomb, Josipa Lisac, Fred Frith, Gogol Bordello, és még sorolhatnám. Igaz, nem az MTV csengő nevei, de a zenei gourmand-ok közül biztosan ismeri őket mindenki (vagy legalábbis valamelyiküket). Ezúttal David Garfield érkezett Ljubljanába, a Sputnik kávézóba a The Cats nevű zenekarával.
Lehet, hogy páran azt kérdezik, ki is az a David Garfield. Világklasszis billentyűsről van szó, aki olyan nevekkel játszott már, mint Steve Lukather (Toto), Cher, Eros Ramazzotti, George Benson és még sokan mások. Röviden: a fickó a nagy sztároknál kereste a kenyerét, közben pedig a saját örömére is alkotott. A The Catsben így ott van még John Pena basszusgitáros (Christopher Cross, Tânia Maria, Larry Carlton, Steve Lukather,…), James Harrah gitáros (Madonna, Bruce Willis, Jewel, Elton John, Laura Branigan, Peter Cetera, Kenny Loggins,…), Alex Ligertwood énekes (tizenhat évig énekelt Carlos Santana mellett), valamint az újonc Forrest Robinson a dobok mögött, aki a Zappa-féle zenekar egykori tagját, Chad Wackermant váltotta.
Már az nyitány elárulta, hogy vad koncertnek leszünk a tanúi. Felvezetésnek egy jazz-rock instrumentálist játszottak, a végén pár akkord erejéig beleszőve a Cream Sunshine of Your Love-ját. Folytatták a saját szerzemények és feldolgozások keverékével, amelyek közül a The Beatles Strawberry Fields Forever-je, a Toto Georgy Porgy-ja és Eric Clapton Laylája emelkedett ki. A srácok folyamatosan váltogatták a stílusokat. Funk, smooth jazz, blues, fusion, soul, AOR, pop, rock – semmi sem idegen tőlük. Minden műfajt magabiztosan toltak, ami biztosan annak is köszönhető, hogy az évek során ennyi különféle zenésszel játszottak együtt.
A koncert vége felé csatlakozott hozzájuk a színpadon a bájos Neisha is, aki inkább kísérőénekes és szemrevaló látvány volt (vagy ahogy az angolul beszélő bennszülöttek mondanák: eye candy). Szerintem teljesen felesleges volt a bevonása, hiszen a srácok így is uralták a színpadot. Szerintem ezek olyan trükkök, amelyekhez azoknak a zenészeknek kellene folyamodniuk, akik önmagukban nem elég jók ahhoz, hogy ilyen csúcsszinten játsszanak. A Catsnél viszont erről szó sem volt. A közönség fel volt pörögve, a zenészek pedig bemelegedtek, így Neisha számomra csak zavaró tényezőnek tűnt, mint Tinkara Kovač, akit szinte minden nagyobb koncerten láthattunk, mielőtt szülési szabadságra ment. Ne értsetek félre, Neisha nagyon szimpatikus lány, remek hanggal, de nem láttam értelmét, hogy egy ilyen kaliberű zenekar bevesse. Talán csak egy fogás volt, amellyel még jobban a maguk oldalára akarták állítani a közönséget.
David Garfield első osztályú billentyűsnek bizonyult. Gond nélkül váltogatott blues, funk, smooth jazz, fusion, rock, soul és AOR között. Néhányszor hordozható szintetizátorral sétált le a közönség közé, hogy még jobban felhergelje, ami sikerült is neki.
Ligertwood énekes nemcsak a rendkívül jól megőrzött hangjával szórakoztatta a publikumot, hanem az eszelős táncbetéteivel is, amikor úgy mozgott, mint egy húszéves. Meg sem mondanád róla, hogy már hatvanegy éves. Igazi frontembernek mutatkozott, és cseppet sem csodálkozom, hogy Carlos Santana ilyen sokáig maga mellett tartotta. A kivételes soulos hang mellett, amellyel még mindig gond nélkül eléri a legmélyebb és a legmagasabb fekvéseket, megvan benne a nélkülözhetetlen karizma is.
Számomra az est győztese James Harrah gitáros volt. David Garfield mellett ő tűnt fel a legjobban, és a billentyűssel együtt a szólók oroszlánrészét is ők ketten játszották. Különösen lenyűgöző volt a tiszta hangzása és a dallamos játékstílusa. Látszik, hogy érzéssel játszik, de a technika is a kisujjában van.
Újabb tapasztalt tag John Pena basszusgitáros, aki szintén nem fukarkodott a tudásával. Néhány szóló és a hibátlan játék az egész koncert alatt azt bizonyítja, hogy első osztályú basszerről van szó, aki habozás nélkül a legnagyobbak mellé sorolható.
A dobos kiváló pótlásnak bizonyult a jóval tapasztaltabb Chad Wackerman helyett. Rengeteg fiatalos energiát hozott, amelyre a The Cats idősebb tagjainak első ránézésre nincs szükségük, de biztosan jól jön. Helyenként ritmikailag összetett szólóbetétekkel brillírozott, amelyek láttán az ember csak ámul.
A srácok nemcsak egyénileg kivételesek, hanem zenekarként is megmutatták, mit tudnak. Látszik, hogy igazi profik, rengeteg tapasztalat van a hátuk mögött. Technikai vagy előadásbeli gond nem volt. Ahogy az várható volt, egyáltalán nem hibáztak, minden irigylésre méltó színvonalon szólt. Az újonc Forrest Robinson is jól beilleszkedett a csapatba. Talán nehezebb lett volna a játék, ha az összes zene meg lenne komponálva, de a muzsika zöme hosszú improvizációkon és szólókon alapul, és David Garfield & The Cats meg a közönségük ilyenkor pörög fel igazán.
Egy olyan zenekar koncertje volt ez, amelyet korábban nem ismertem túl jól, és igazán csúcsszintű volt. Nem találok elég dicsérő szót, hogy leírjam. Remélem, minél több ilyen esemény lesz Szlovéniában vagy legalább a közelünkben, ahol az előadók nem görcsölnek túl a műfaji besorolásokon, hanem egyszerűen azt játsszák, amit a szívük diktál.
Szöveg: Rok Podgrajšek
Fotók: Aleš Podbrežnik
Setlista
1. Desert Hideaway
2. Strawberry Fields
3. Josie
4. Georgy Porgy
5. I Put A Spell on You
6. Tune for Tony
7. For The Love of You
8. Babylon Sisters
9. Low Down
10. Medley: Low Down/Stay Together/Layla/Faith…
Képgaléria
