Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Trobentar, Andrej
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2014
Játékidő: 45:28
Értékelés: 4.5/5
Andrej Trobentar bejárt művészi útja nem akármi. A férfi valódi legendának számít. A képzett akadémiai festő a szlovén zenei élet egy fontos szeletét alakította, még azokban az időkben, amikor a kutatói úttörőmunka „adventív magja” keresett piaci portéka volt a zeneiparban, a saját erőből sarjadt kreativitást pedig tisztességesen megfizették. A romantika kora régen véget ért. Andrej Trobentar olyan művész, aki a szlovén zenei színtérhez való hozzájárulásáért minden bizonnyal megérdemli a tisztességes elismerést. A Sedem svetlobnih let és a Šest km na uro bizonyított alkotói különcségén át – abban az időben tehát, amikor Andrej evolúciós vedlésen ment át, és főként kantautorként érvényesült, különösen pedig a nagyot ütő, eklektikus rockformáció, az NLP (Na lepem prijazni) megszületésekor – Trobentar egyedülálló, a vokális karizma sejtetlen magasságait megidéző színházával, valamint a megcsiszolt, mesteri metaforába csavart költői prédikálás kivételes üzenetgazdagságával különleges történetet teremtett a mi szlovén zenei terünkben, és gazdagon felrázta azt. Külföldön ilyen alkotói adottságokkal a hetvenes években kenyérkeresetet találhatott volna avantgárd hajlamokkal teli zenekaroknál, mint a brit zenei provokátorok: Gong, Henry Cow, Soft Machine, Comus vagy Maching Mole.
Érdekes, hogy az NLP később kétszer is újraaktiválódott. Először 2005-ben, amikor a zenekar Na lepem prijazni néven kiadta a Mutant albumot, a „Potaplja se raj”-t, majd 2013-ban, amikor a formáció ismét Na lepem prijazni néven jelentette meg a „Tudi če se vrnemo nazaj” című lemezt. Bár a Na lepem prijazni jelenlegi működése legalábbis „papíron” aktív, Trobentar láthatóan újra úgy érezte, hogy a zenekari forma művészileg korlátozza, ezért az új ötleteihez olyan alkotói közeget keresett, amely teljes szabadságot ad ezek megvalósításához. Így született meg a tisztán kantautoros „Dar” album.
A „Dar” Andrej személyes vallomása, egyúttal tökéletes dokumentum, amely nem is jellemezhetné jobban Trobentar zenei filozófiáját és alkotói mélységét. A múltét, a jelenét és végül a jövőét is. Megvan benne a (tőle megszokott) féktelen vonzódás a közkedvelt „zenei excesszushoz”, mondjuk inkább úgy: a zenei kísérletezés különcségéhez, ami alkotói értelemben mindig kissé eltávolítja a világos műfaji fiókoktól.
A termékeny művész nem kevesebb mint 15 zenei tételt sorakoztatott fel a „Dar” albumon, összesen 45 percnyi zenében. Már ebből a „mellékesnek” tűnő ténymegállapításból is látszik, hogy ezen a lemezen a költészet üzenete játssza a domináns szerepet. Eközben semmiképp sem szabad elhanyagolni a számok kimerítően ötletes, zeneileg és hangszerelésileg változatos megoldásait. Bár hangszerelésükben csupaszok és szervesen szólnak, egyes dalok értelemszerűen a Na lepem prijazni arculatához és munkásságához kapcsolódnak, ugyanakkor rajtuk keresztül kirajzolódik Trobentar elemi zenei érzékelésének köteléke a Begnagrad és a Buldožer munkáival is. Mindkét együttessel egyébként kapcsolatban áll a pályája során. Az album ilyen pillanatai amúgy „a háttérből” hatnak, ugyanakkor fontos kontrasztot adnak, és felnagyítják az üzenet tartalmát Andrej Trobentar átélten mozgalmas, vokális kaméleonságához képest, aki az albumon nagyon jó gitárosnak is bizonyul. Ilyen pillanatból van néhány, és bennük finom árnyalatokban a pszichedelikusság címkéje is megjelenik. Ilyen a vége felé a Misel, az album egyik legéletszerűbb dala, a Lovec, vagy a korábbi, blueszos Gosta je hosta, amely akár társaságot is tarthatna a Jethro Tull első három stúdióalbumának valamelyik számához, szájharmonika helyett fuvolával. Ide sorolható a Soldat is, ahol Andrej Trobentar keserűen vádló éneke mellett fontos szerepet kap a mozgalmas basszusvonal. A hangszeres részeken kiteljesedik a ritmusszekció, míg Trobentar hangjának az érzések elmélyítésében rendkívül összeillő társa a szaxofon is (Lovec, Soldat).
Az albumot csiklandósan nyitja a lazán gördülő Stisnem te k sebi, amely azonnal a középpontba állítja Trobentar „vokális színházát”. A lemez könnyedén csipkelődő nyitányát country-folk és blueszos ízesítésű dallamvilággal kiegészítő Cinična Val za valom a feje tetejére állítja a hangulatot, a gunyoros hang pedig akár a bledi tó kalózainak is szólhatna, akik a bledi szigetet rohamozzák a balszerencsével. A Sava című dallal, amely rockos fixírt hordoz elektromos gitárdíszítésekkel, a lemez prédikációja „zöld nyelvet” ölt. Az album további szakaszában jó néhány dal utal Andrej Trobentar erős ökológiai tudatosságára, a természettel és a Föld nevű bolygóval való összefonódására és kötődésére. Olyan férfiról van szó, aki tudja, mi a szeretet. Trobentar többször is leplezetlenül leszámol az emberi mohóság és kapzsiság tévutaival, amelyek bénítják a kék bolygó egészséges működését (egyelőre remélhetjük, hogy még így marad). Hogy mennyire vallomásos és erős Trobentar karizmatikus hangja, azt négy „a cappella” előadás hangsúlyozza, ahol a férfi ügyesen kihasználja a nagy vokális kaméleonságának ajándékát, és vele különösen drámaian adja át a költészet üzenetét! Ilyen a Breza, a Lev, a Košana (amihez gond nélkül csatlakozhatna egy ringatózó fekete nagymamákból álló gospelkórus) és a záró Med nebom in zemljo.
Trobentar a „Dar” albumon fintorgó cinikus, ebbe a cinizmusba pedig a szerző fájdalma van csomagolva, amelyet a mesterien megkomponált metaforák költői magja vall meg. A gúnyos csipkelődés „maszkja” mellett az album a nagy érzékenység pillanatait is hordozza, amelyek bőségesen megérintenek a Mravlje című dalban. Ebben a költészetet a szlovén népi mondások dallamvilágán át mesterien felnagyítják a kiegészítő vonós hangszerelések, ezért ez a dal különleges nyugalom és szelídség hatását is eléri. A kidolgozott kantautori karizma, amely átéltségével az album sajátos vallomásos kalandját teremti meg, egyszerűen elbűvöl és rabul ejt.
Olyan album, amelyre Trobentarnak művészként szüksége volt, hogy kimondhassa lelke és érzékei aktuális állapotát. Leplezetlenül, őszintén és szívből. Tartalmában gazdag és mélyen átérzett vallomásos „ajándék” a szó igazi értelmében vett művészetből, amely a gúnyos csípősség metaforikus maszkját viseli, alatta viszont olyan üzenetereje rejtőzik, ami őszinteségével alaposan megráz, és kicsúszik tőle a talaj a lábad alól!
Apró megjegyzés, de azért. A booklet belsejének közepét egy tavi látkép fotója díszíti. Mindenhol zöldellés és a tó tiszta kékjének érintetlensége. A fotó bal oldalán azonban szemet szúrnak egy idegenhonos inváziós növényfaj, a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) lándzsás levelű szárai, amely teljes virágzásban két méternél magasabbra nő. Talán láttál már nyáron valamelyik folyó vagy patak mentén átjárhatatlan „ültetvényeket” a lilás virágzatú magas szárakból, amelyek érintésre „felrobbannak”? Vámmentes import a Himalájából.
Felállás
Andrej Trobentar – ének, akusztikus gitár, szájharmonika
Nino De Gleria – basszusgitár, nagybőgő, „fretless” basszusgitár, kalimba, elektromos gitár, akusztikus gitár
Jelena Ždrale – hegedű, brácsa
Vlado Špindler – harmonika
Bogo Šečnikar – klarinét, baritonszaxofon
Boris Romih – akusztikus gitár, elektromos gitár, ütőhangszerek, sample-ek
Jani Tutta – dob
Aleš Rendla – dob
Produkció
Boris Romih
Számok listája
1. Stisnem te k sebi
2. Val za valom
3. Sava
4. Pred tvojimi jasami
5. Breza
6. Prebujena
7. Lev
8. Zlati meč
9. Lovec
10. Gosta je hosta
11. Košana
12. Soldat
13. Misel
14. Mravlja
15. Med nebom in zemljo
