Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Ljubljana / CUK Kino Šiška / Szlovénia
A koncert dátuma: 2015. október 31.
Látogatók száma: 800
Jegyár: 17,00€ (elővételben) / 20,00€ (a koncert napján)
A Dan D olyan zenekar, amely messziről felismerhető zenei életművel büszkélkedhet. Idén ráadásul újabb stúdióalbumot kaptunk tőlük: az áprilisi »DNA D« után novemberben jött a »Substantia«!
A CUK Kino Šiška zsúfolásig megtelt. Rajongók, barátok, ismerősök, más zenekarok muzsikusai, a bulvársajtó jól ismert arcai és a többi vendég… Minden készen állt a nagy ünneplésre. A Dan D új albumának premierje előtt azonban még a szlovén indie rockerek, a Jardier léptek a terem színpadának előterébe. Pontosabban egy rögtönzött, kiegészítő emelvényre. Az ötös a fellépést arra használta, hogy bemutassa azonos című stúdiódebütjét, amely – ahogy az várható volt – épp idén októberben jelent meg. A banda korábbi koncertjein már bebizonyította, hogy olyan csapat, amely remekül hallgatható formába tudja önteni a számait: a muzikalitást és az erőteljes hangulatokat bájosan ötvözi, a színpadon pedig igen korrekt hangzást és előadást hoz. A hangkép szép színezése és kontrasztjai a három gitáros munkáját dicsérik, akik a „jangle” hangzás impulzusaiból és hangzásbeli díszítésekből építkeznek, a divatos indie rock-recept szerint, ahogy azt az MTV is szereti. Ahogy mondtam: bájos és csábító. Szépen becsomagolva. Az angol nyelv használatával együtt. Reméljük, a fiúknak sikerül betörniük a nemzetközi színtérre is.
A Dan D olyan zenekar, amely a pályafutása során sok mindent megélt. Ha valaki úgy érzi, hogy a Dan D már eleget látott, maguk a fiúk biztosan nem értenek egyet vele. Ők ugyanis többet, mást és frissebbet akarnak, új zenei horizontok felé indulnának, új zenei dimenziókba törnének be. Minden új kiadvány premierkoncertje különleges esemény a Dan D számára, és ez most sem volt másképp. Az „Ur leta za ekstravagantne ptice” óta jó hat év telt el, közben pedig megtörtént a „Tiho” kaland, amelyben a Dan D zeneileg teljesen levetkőzött, és fejre állított olyan számokat, amelyeket rockos értelemben álmukból felkeltve is el tudtak volna játszani. Annyiszor játszották már őket. Új köntöst kaptak, ami rengeteg új színpadi szórakozást hozott, a koncertekkel nagy sikert arattak, ezt követte az új koncertalbum kiadása. Ez a kaland biztosan segített a zenekarnak abban, hogy kitágítsa a zenei víziót.
És merre vitt minket a Dan D estje a reformáció napján, 2015-ben? Bár a sok szempontból egyenes és mérges »DNA D« nem mutat közvetlen vágyat a hangzásbeli kísérletezésre, a »Substantiáról« ennek az ellenkezője mondható el. A Dan D a »DNA D« „sötét oldalához” a »DNA D« dalainak feldolgozásait az elektronika takarójába bújtatta, megtartotta eklektikus alternatív rockos tartását, még ha Tučo gitárjai többnyire a hangkép „díszítő zaját” gyártották is a háttérben, és a gitárfrázisok ezúttal inkább kivételt jelentettek, nem szabályt. Épp az a képesség, hogy a zenekar az új dolgok kipróbálása közben is minden pillanatban megőrzi hitelességét, az a ritka erény, amely elválasztja a Dan D-t a hiteles átlagtól, és a szlovén színtéren jól felismerhető művészi fokra emeli őket. Az átlag fölé.
Tokac, mint mindig. Valódi melankolikus patosszal. Szenvedéllyel, tűzzel! A többiek is. Ezúttal Obra is énekelt a „Mama ne dovoli” című számban. Szeretnivaló volt. Ezen az albumon végre Boštjan is teljes lendülettel kiélhette magát és megmozgathatta az ujjait, ő a koncerten a hangzás zömét megteremtette, ellensúlyozva Nikola ismét mesteri, meleg, színes és vastag basszusvonalát, amely mindig ihletett, erényes dallamot szolgál. Itt van Tučo is, aki a gitár-szférájából dörgő zajsalvákat szórt, és persze a már említett, ismét briliáns Tokac. A fiúk élvezik, és fütyülnek rá, mit mondanak a többiek. A szent igazság az, hogy egy életünk van, és ha nem próbálsz ki benne ismeretlen horizontokat, nem tudsz fejlődni és növekedni. Ez pedig a zenei művészetre fokozottan igaz. A Dan D pedig tudja ezt. Ennek gyümölcse a sok szempontból excentrikus, kihívó és természetesen hangzásában kísérletező »Substantia« album, amely ezen az estén teljes egészében felcsendült a Kino Šiška termében. Teljes egészében. Az elejétől a végéig, azzal a különbséggel, hogy a számokat egy kicsit más sorrendben játszották, mint ahogy az albumon szerepelnek.
Egy óra játék után a banda visszaugrott a színpadra, hogy eljátssza a kötelező ráadást. A Voda című szám, és vége! Felkapcsolódnak a fények, a nép meg majdnem sírva fakad. Valószínűleg épp ez a pillanat volt annak a sokkterápiának a csúcspontja, amelyet az új Dan D készített a közönségének. A küldetés teljesítve, sikerrel. Teljes hozammal. Néha el kell lépni a kijelölt útról, hogy könnyebben megismerd mindazokat a gyöngyszemeidet, amelyeket magadban hordasz, hogy szabad utat adhass nekik, hogy életre keljenek és kifejezzék magukat. A Dan D ezt megtette. Megrázta a közönségét, felrázta, kitisztította. Teljesen váratlanul. A tapasztalt zenei kandúrok stílusában, akik mesterségük guruiként a nagy és szuverén művészi érettség útján járnak tovább!
Képgaléria
