Blackie Golgota-útja Bajorországban (2015)
Szerző: Aleš Podbrežnik, Jernej Vene
Helyszín: München / Theaterfabrik / Németország
A koncert dátuma: 2015. 10. 29.
Látogatók száma: 700
Jegyár: 29,95€
Hát végre újra elcsíptem őket. Blackie Lawless és a W.A.S.P. ismét turnén van, az utolsó lemezük óta pedig hat év telt el. A friss Golgotha (2015) ott folytatja, ahol az elődje, a Babylon (2009) abbahagyta. A hallgatók kiváló hangzást és ütős zenét kapnak rajta. Szerintem jót tesz a W.A.S.P.-nak, hogy jelenleg az osztrák Napam Records kiadónál vannak, mert ott elkötelezett emberek dolgoznak, akik remekül fogják promotálni a bandát. A Golgothát megkaphatod különféle vinilkiadásokban, CD-n, valamint fémdobozos változatban, amiből mindössze 1500 példány készült. Az persze világos, hogy a legnagyobb rajongók minden elképzelhető kiadást fel fognak vásárolni, így ezek hamar ritkaságok, igazi gyűjtői darabok lesznek.
A W.A.S.P.-ot legutóbb három éve láttam. A 30 Years Of Thunder turné kiváló volt, ezért kíváncsian vártam, hogy Blackie-nek sikerül-e újra a hatása alá vonnia a rajongókat. Közvetlenül a turné kezdete előtt távozott a zenekarból a dobos, Mike Dupke, Randy Black (Primal Fear, Annihilator) viszont méltó utódnak bizonyult.
A müncheni Theaterfabrik komplexum egyik termét szépen megtöltötték, a koncert pedig a meghirdetett időpontban kezdődött. A W.A.S.P. szokás szerint a klasszikusokból összerakott On Your Knees és Inside The Electric Circus egyveleggel nyitott. A hangosítás erős és hangos volt. Látszott, hogy a banda tagjai a doboscsere ellenére is nagyon összeszokottak. Blackie szeret játszani, és látható, hogy valóban határtalanul élvezi. Az egy ideje szerzett lábsérülése ellenére folyamatosan járkál a színpadon.
Ezután a The Who-féle The Real Me feldolgozása következett, amit Mike Duda basszusgitáros szívesen játszik, és közben folyamatosan pózol. Doug Blair gitáros sem állt meg egy percre sem, lelkesítette a közönség reakciója. Jött a régi klasszikus, a Love Machine. A színpadot videóképernyők övezték, amelyeken a távolabb állók is közelről láthatták a zenészeket, néhányszor pedig klipeket is vetítettek rajtuk.
Ezután a Golgotha dalai következtek. A rajongók tárt karokkal fogadták az ütős Last Runaway-t, utána a Crazy jött a Babylon lemezről, az egyik legjobb dal onnan, ami tovább fokozta a közönség lelkesedését. Személy szerint szerintem ez volt az est csúcspontja. Ezt a dalt mindig öröm hallani, a refrént mindenki együtt énekli, remekül felépített szám, pontosan olyan, amilyennek egy igazi W.A.S.P.-dalnak lennie kell.
A színpad sötétbe borult, jött az időutazás ideje. A kivetítőkön és a hangfalakból The Crimson Idol film pergett, a Titanic nyitány pedig az Arena Of Pleasure kiindulópontja volt, ami megint az est egyik csúcspontja lett. Soha nem felejtem el a 2007-es turnét, amikor a megjelenés tizenöt éves évfordulóján teljes egészében eljátszották a The Crimson Idolt.
Nos, vissza a jelenbe. Jött a Golgothán található Miss You, Blackie elmondta, hogy ezt még a The Crimson Idol idején írta. Jonathon Steelről szól, a Crimson Story hőséről, aki elvesztette a testvérét. Minden bizonnyal a koncert legmegindítóbb pillanata és csúcspontja. A dal a The Idolra emlékeztet, lassú, meggyőző, remek refrénje van és szuper Doug Blair-szólója. Égnek állt a hajam!
Blackie Lawless pontosan tudja, hogyan kell rockballadát írni. Egyedi hangja az ilyen dalokban még jobban érvényesül. Egy rövid szünet után megszólalt a Thunderhead intrója, ami a következő egyveleget vezette fel: a Hellion és az I Don’t Need No Doctor jött. Az első az 1984-es W.A.S.P.-debütálás egyik legjobb dala, a másodikat pedig eredetileg Ray Charles vette fel. Mindkettő jó hangulatot teremtett a közönség soraiban.
Közeledett a koncert alapműsorának vége. Blackie és emberei az új lemez címadó dalával, a Golgothával búcsúztak. Megint egy rockballada, amelyben Blackie hangja egyszerűen álomszerű volt. Tudjuk, hogy Jézust a Golgotán feszítették keresztre, vele együtt még két embert, a dal pedig az események leírását az egyik szenvedő szemszögéből adja. Rendkívül érzéki, egy királyi gitárszóló és egy kiváló refrén díszíti. Blackie az utóbbi években rendkívül vallásos lett, és tudjuk, hogy az ilyen szövegek korábban teljesen szokatlanok voltak a W.A.S.P.-nál.
Ezzel a W.A.S.P. befejezte a fellépést. Néhány perces várakozás után visszatértek, és belecsaptak a zenekar himnuszába, a Wild Childba. Aki ismerte a szöveget, az természetesen vidáman énekelt. Blackie még mindig kiváló formában volt, még egy halvány mosoly is elszökött az arcán, amit a közönség lelkes reakciója váltott ki. Az utóbbi években mindig a Blind In Texas zárta a koncertet, ezen a turnén viszont az I Wanna Be Somebody váltotta fel, ami remek lezárás.
A rajongók újra átszellemültek, és Blackie bíztatására torkuk szakadtából üvöltöttek. Nyolcvan perc után vége lett a műsornak, Blackie pedig ismét bebizonyította, hogy eszében sincs abbahagyni. A banda tele van energiával, a tagok közötti kémia is nagyon jó, látszott, hogy Randy Black jól beilleszkedett a csapatba. Nekem, mint nagy rajongónak, mindig szomorú, ha valaki elhagyja a csapatot, ezért remélem, hogy a mostani felállás még sokáig együtt marad. Egy fenséges este ért így véget, és ezzel kezdetét vette a várakozás az új W.A.S.P. turnéra.
fotó & szöveg: Daniel Arbaitstein
Setlist
W.A.S.P.:
1. On Your Knees / Inside the Electric Circus
2. The Real Me
3. L.O.V.E. Machine
4. Last Runaway
5. Crazy
6. Arena of Pleasure
7. Miss You
8. Hellion / I Don’t Need No Doctor
9. Golgotha
—ráadás—
10. Wild Child
11. I Wanna Be Somebody
Képgaléria





























