Előadó: Jamison, Jimi
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 70:06
Értékelés: 5/5
A borítón látható pirospozsgás férfi nem más, mint a Survivor egykori (igen, sajnos egykori) énekese, Jimi Jamison. A „Crossroads Moment” az ő szólóalbuma, amely a másik Jimmel, a szintén egykori Survivor-tag Jim Peterikkel szoros együttműködésben készült. A borító végtelen szépségeit most hagyjuk, kivéve azokat, akik naptejreklámhoz keresnek ihletet. Egyenesen kimondom: ez egy elveszett gyöngyszem, az amerikai „west coast” AOR tipikus ívei mentén megírva.
Úgy tűnik, a két Jim közti kémia működik, bármilyen élethelyzeteken mennek is keresztül egymástól függetlenül, mert amikor találkoznak a stúdióban, olyan, mintha sosem hagyták volna el a Survivort. Aki a „Crossroads Moment” hallgatása közben végignézi a Survivor-lemezek sorát, nehezen áll meg máshol, mint a „Too Hot To Sleep” (1988) és a korábbi albumok környékén. Szívesen mondanám, hogy a „Crossroads Moment” dalainak csillogó tökéletessége felér a Survivor legjobb korszakával. És igen, felér. Minden Survivor-rajongó a legnagyobb örömmel kapja le a boltban a polcról, és „fényezi” tovább otthon a CD-lejátszóján.
A két Jim mellett, akik a dalok zömének szerzői, a stúdióban neves, tapasztalt zenészek gárdája is csatlakozott hozzájuk: a szakma mesterei ők, akiknek a stúdió a második, ha nem az első otthonuk. Az album a lehető legmagasabb szinten hozza mindazt, amitől egy lemezt „nagynak”, „mesterműnek”, zenei „emlékműnek” nevezhetsz. A nyolcvanas évek persze elmúltak, így ez az album soha nem lesz emlékmű, a mestermű jelzőt viszont bármikor megtarthatja. Olyan erények ezek, mint a vezérmotívumok és ezzel a dalok sokszínűsége, a hangulat jól kiemelt drámai pillanatai, a vezérmotívumok tökéletesen megformált összekapcsolása, a középső hangszeres részek kifinomultsága, amelyekben ott a progresszív art rock felfedezővágyának jótékony érintése, a kristálytiszta, kiegyensúlyozott, háromdimenziós hangszer- és énekprodukció, mindenek felett pedig Jamison érző, kifinomult éneke. Mint a cseresznye a gyümölcspohár tejszínhabján, mind optimálisan kiemelt, és kifejezően, egészen ideális arányban él egymás mellett. A billentyűs vagy zenekari hangszerelések kollázsainak harmonikus összefonódása a rockos akcentust megőrző gitárdíszítésekkel, amelyet kiegészít Jimi hangszínének és énekstílusának nagyfokú összeillése, fontos pontokkal gazdagítja az albumot: magasan tartja a dinamikát, és éppen annyi kiszámíthatatlanságot visz bele, hogy a hallgató minden egyes lejátszásnál teljesen éber marad.
A dalok szinte versenyeznek egymással, melyik vegye át az elsőséget. A melodikus AOR-tökély tipikus pillanata a félig ballada Bittersweet: ehhez már nem lehet sem hozzátenni, sem elvenni belőle. Mindenben teljesen optimalizált, és hallgatás közben készségesen átadhatod magad neki. Nehéz tovább sorolni az album csúcspontjait; talán az a legtalálóbb megállapítás, hogy az összes dal erősen viseli a klasszikus Survivor jegyeit, ugyanakkor Peterik közreműködése miatt a Pride Of Lions munkáival való párhuzamok sem elhanyagolhatók. Még valami. Bár Jamison énekelt a Survivor utolsó stúdiólemezén, a „Reach” (2006) című albumon, az nem veheti fel a versenyt a Survivor legjobb munkáival. A „Reach”-csel ellentétben a „Crossroads Moment” mindenben könnyedén, kihívóan dacol a Survivor legerősebb lemezeivel.
Talán nem ostoba megfigyelés, hogy a „Crossroads Moment” stílusirányzatában egy előadó minőségét a balladák minősége árulja el. Ha valaki ebben meggyőző az AOR terepén, a végeredmény magas színvonala gyakorlatilag garantált. Ha a Bittersweet nem győzött meg, akkor a végletekig vérző szívű Lost biztosan. Az AOR-megközelítésben a zenei expresszionizmus ennél mélyebbre nem ásható. És ez még nem a vége! Az As Is a harmadik balladaként viszi el a zenei tökély pontjainak nagy részét. Elsősorban egyedülálló zenekari hangszerelése miatt, amely fokozatosan építi a hangulatot, és „elárasztja” a kiváló refrént. A legfőbb tényező persze, amely nélkül semmi sem lenne, Jimi átélt éneke, amely nem titkolja az intenzív szenvedélyt és az érzéki bársonyosságot, különösen nem egy olyan dalban, mint az As Is.
Az album rendkívül intenzíven zárul. Már a Friends We’ve Never Met is, amely ragyogásával lenyűgöz, padlóra küldi a hallgatót, az i-re a pontot viszont a záró rocker teszi fel, a When Rock Was King, az „Eye Of A Tiger” szándékos megidézése a komponálás ravasz rókáitól, amelyben Jamisonhoz énekben csatlakozik Dave Bickler (ex-Survivor, Jamestown Massachre), Mickey Thomas (Starship), Mike Reno (Loverboy), Joe Lynn Turner (ex-Rainbow) és Don Barnes (38 Special).
Nem húzom hosszúra az értékelést. Nagyjából ennyit kell tudnod: 15 dal vár rád, kiválóan megkomponálva, a lehető legnagyobb fényre csiszolva, produkciós szempontból maximálisan kihasznált spektrummal, amely betölti a hangképet, és amilyet az AOR a legjobb formájában egyáltalán nyújtani tud. A „Crossroads Moment” tehát egy elveszett, kultikus nyolcvanas évekbeli klasszikus, és egyértelműen a 2008-as AOR-kiadványok koronája. Ez rendkívül gazdag év volt az AOR-ban, és Jamison ebben a mezőnyben, merem állítani, még az AOR professzorait, a Journeyt és „Revelation” (2008) című lemezüket is maga mögé utasította. Hihetetlenül gördülékeny, nagy dinamikájú album ez, végtelenül intelligens zenei expresszionista retorikával, és ennek következtében teljes AOR-tökéletességgel. Meleg ajánlás mindenkinek, aki hangzásbeli, zenei tökélyre és kiemelkedő dallamosságra vágyik, amilyet az AOR műfajában el lehet érni. Jamison a „Crossroads Moment”-tel igazán meglepett: ebben a „istenverte műfajban” rendkívüli műalkotást hozott létre, amely valóban az eddigi legjobb AOR-albumok közé tartozik a bolygón.
Felállás
Jimi Jamison – ének
Jim Peterik – gitár, billentyűs hangszerek, vokál
Tommy Denander – gitár
Christian Cullen – gitár
Jeff Lanz – gitár
Mike Aquino – gitár
Joel Hoekstra – gitár
Klem Hayes – basszusgitár
Bill Syniar – basszusgitár
Ed Breckenfeld – ütőhangszerek, dob
Produkció
Jim Peterik & Larry Millas
Számlista
1. Battersea
2. Can’t Look Away
3. Make Me A Believer
4. Crossroads Moment
5. Bittersweet
6. Behind The Music
7. Lost
8. Love The World Away
9. She’s Nothing To Me
10. As Is
11. Till the Morning Comes
12. That’s Why I Sing
13. Friends We Never Met
14. When Rock Was King
15. Alive (bonus)
