Előadó: Caliban
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2011
Játékidő: 13:51
Értékelés: 4/5
A feldolgozáslemezek mindig vegyes fogadtatásra számíthatnak. A zenekar megrögzött rajongói szemében üdvözlendő színfoltot jelentenek a CD-gyűjteményben és/vagy a zenekar tőkés gépezete által gyártott mindenféle szuvenír közt. Az eredetik védelmezői szerint az ilyesmi valóságos szentségtörés, de őket ezúttal hagyjuk, mert nem számítanak. A feldolgozáslemez tehát afféle provokáció a rockszórakoztatás világában: a közönség egyik fele pozitívan viszonyul hozzá és helyesli, a másik fele viszont kifejezetten ellenséges az efféle húzásokkal szemben.
14 perc, négy szám. Se sok, se kevés. Német metalcore! Caliban. A válogatás ötös. Type O’ Negative, Rammstein, At The Gates, The Beatles. Mit kívánhatnánk még ennél többet? Frank Sinatrát? Azonnal kitalálhatod, a felsoroltak közül melyik két zenekar áll közelebb a Calibanhoz, és melyik kettő kevésbé.
Igen. A Rammstein és az At The Gates. A germán zenei filozófia új korszakának szellemében. A teuton thrashbe beleveszel egy kis göteborgi melodikusságot, felhúzod extrém sebességre, túladagolod a szédítően megállított „breakekkel”, és már kész is az étel. Mindkét számba beleadták a magukét a Caliban tagjai, mégis mindkettő közel maradt az eredeti előadók formájához. Végül is a Caliban egyfajta modern metalos leszármazott, amelynek hangzásvilágára kétségkívül hatott a göteborgi death metal szcéna. A Sonne (orig. Rammstein) megőrzi a sötéten zengő dallamok epikusságát és pompáját is, amelyek a refrénbeli üvöltést kísérik, ez pedig a melosz hasonló hangulatú megtartásában is tükröződik, mint amilyet az eredetiből ismerünk. Billentyűk is kerültek mellé!
Ahol csak lehet, Andreas Dörner énekese mindent túlüvölt, amit csak lehet! A zenekart véletlenül elkaphattad 2009 februárjában Mariborban, amikor a jóval híresebb, legendás német thrasherek, a Kreator előzenekaraként léptek fel, és 2011-ben az új lemez anyagán dolgoznak. Mielőtt azonban teljes erőbedobással nekiállnának a felvételeknek, láthatóan vágytak még egy kis kikapcsolódásra és szórakozásra. A legszebb, ha ezt olyan előadók számainak előadásával fűszerezed, akik különleges benyomást tettek rád a munkáikkal. Főleg ha műfajilag fényévekre állsz attól, amit te csinálsz. A Helter Skelter alig-alig markáns ismertsége ellenére ki kell emelni a kiváló hangszerelést. A szám szinte felismerhetetlennek hat, ha felidézzük az eredetit. A Caliban ezzel a feldolgozással bizonyítja ügyességét, erejét és tudását: hatékonyan és mindenben optimálisan átönti a saját zenéjének teljes esszenciáját egy olyan zenekar számába, amely semmiben sem rokon vele, mindeközben pedig megvalósítja a caliban-színház összes alapvető jellegzetességét, amely rendíthetetlenül okádja az agressziót, a borzongást és a gonoszt, és bármely fogyasztó elé odafesti az emberiség pusztulásának tipikus vérszagú kilátásait.
A Blinded By Fear szétcsapja a fejedet mérges, nyers, baljós tartásával. A zenekar rombolóereje itt érvényesül igazán, de ennek kiindulópontja, ahogy már említettük, maga a zajosság mintája, amelyet a Caliban az At The Gatesnél talált meg. A pompát a Caliban tercharmóniák utánzásával viszi bele, vagy ilyen kettős harmóniákkal helyettesíti az eredeti számok azon részeit, amelyek a dallamos alapot másképp oldották meg. A nyelvezettel való kompatibilitás szempontjából a Rammstein- és az At The Gates-feldolgozás áll a legközelebb a Calibanhoz, de nem feltétlenül ez a legérdekesebb. Az EP-n az érdekesség terén ezúttal a Helter Skelter viszi el a pálmát.
A „Coverfield” kiváló, dühödt és izzóra hevített produkcióval dicsekedhet. Ugyanaz maradt a producer és ugyanaz a stúdió. Ezeknek az átdolgozásoknak az energiája a zenekar „Say Hello To Tragedy” (2009) stúdióalbumának örököse, és a Calibant ebben a felállásban a csúcsformájában mutatja be, amely előadásban és hangszerelésben még gazdagabb, koherenciájában, valamint a hangszeres és vokális kommunikációban és összhangban még kompaktabb.
Az EP minden szempontból kiváló, jól jön majd az új stúdióalbumra való rendíthetetlen várakozás áthidalásához, és ebből a szempontból kétségkívül gyógyír a Caliban zenéjének hű rajongói sebére, de azoknak is, akiket a Heaven Shall Burn és/vagy a The Haunted örökségei lángra lobbantanak. Nyúljatok hát gondtalanul a „Coverfield” után.
Felállás
Andreas Dörner – üvöltés
Denis Schmidt – gitár, tiszta ének
Marc Görtz – gitár
Marco Schaller – basszusgitár, vokál
Patrick Grün – dob
Produkció
Benny Richter
Számlista
1. My Girlfriend’s Girlfriend (3:47)
2. Sonne (3:45)
3. Blinded By Fear (2:35)
4. Helter Skelter (3:36)
