Előadó: Course Over Ground (C.O.G.)
Kiadó: Moonlee Records
Megjelenés: 2007
Játékidő: 30:31
Értékelés: 4/5
A Course Over Ground, röviden C.O.G., egy eszéki (Horvátország) trió, amelynek albuma derekas késéssel érkezett meg a RockLine szerkesztőségébe, de jobb későn, mint soha! A lemez a punk noise rock vonulat családjába sorolható. Gyakran találkozol majd azzal, hogy a zenekar nevét „mesterségesen” C.O.G.-ra rövidítik a könnyebb azonosítás kedvéért, ezért vigyázz, nehogy emiatt összekeverd őket az ausztrál progresszív rockerekkel, a Coggal. Érdekes, hogy a Course Over Ground már 1997-ben alakult, mégis egész 10 évre volt szükségük, hogy kiadják debütáló albumukat.
A három srác nem köntörfalaz, nem játssza a primadonnát, nem vár a „második labdára”, hanem edzik és szórják a riffjeiket egyenesen lelkük „primordiumából”. Az azonos című elsőlemez élő, nyers hangzást kínál, teljesen autentikus, csiszolatlan garázsdübörgést. A gitárnak megvan a kellő diszszonáns maszatolása a riffek végein, a zörgősen csörömpölő basszusvonal remek ellensúlyt ad neki, és közben hatékonyan kitölti a hangképet. A ritmusvonal szellemes, dinamikus, és megállás nélkül csiholja a szikrákat az anyagon át. Szikár, kompakt groove-ot teremt, a dalok pedig egy szemernyi engedmény vagy akár csak egy porszemnyi kifinomultság nélkül, nagy punkos folyékonysággal pörögnek, és kegyetlen zajjal pofozzák a füledet.
Mindezek fölött egy félig diktáló ének ül, amely ahelyett, hogy dallamosan hajlítgatná a sorokat, inkább (túl)kiabálja és szó szerint elnyomja azokat! Zajos, remekül adagolt idegesítéssel, arroganciával és a saját kiábrándultság haragjával, és ettől a Course Over Ground karizmája és ereje még hitelesebb lesz!
A zenekar a műfajilag szűk és nagyrészt kitaposott (feltérképezett) kifejezési tartományban nem kelt bezártság-érzetet, noha referenciaként maguk is olyan együtteseket sorolnak fel, mint a Shellac, a The Jesus Lizard, a Fugazi vagy a Slint. Az ismétlés és a már megrágott dolgok újrarágásának veszélyét rendkívül élénk, mozgalmas játékkal kerülik el, amelyhez mindhárom tag egyenlő arányban hozzájárul, remek kölcsönös kommunikációval és egymásra hangolódással. A kémia kiváló, az album pedig úgy szól, mintha élőben játszották volna fel. A Truckers And Railroads a dráma mesteri felépítésével, egy hétköznapi riffes vallomáson át, a trió egyik legösszeszedettebb pillanata ezen a több mint bájos elsőlemezen. Az Up Anchors, Down Sails pedig nem titkol egy leheletnyi blues-hangulatot. A fél órába rengeteg zene belefér, az album erősen dinamikus és kontrasztos. Az első ilyen kontraszt rögtön az első két dal között megjelenik. Az albumot a végletekig nyomuló, felgyorsított Boombar nyitja, amelyet kontrasztosan a 101 követ. Ezt a srácok teljesen hétköznapi, közepesen gyors tempóval kezdik, a ritmust eleinte csak a basszusgitáros „betonozásának” zörgősen vaskos csörömpölése irányítja. Ezt aztán hamarosan feldobja az ének kiabálása és a hamis riffzáport, ami a dal drámájának növekedését érezteti, és hangsúlyozza azokat az érzéseket, amelyeket a zenekar üzenetével ki akar fejezni.
A Course Over Ground nem találja fel újra a spanyolviaszt, de megvan a maga elve, amely hiteles, és a punkos gúny, valamint a noise-dilettantizmus remek keverésével kiemeli a szükséges felismerhetőséget, amit egy jól adagolt csipetnyi dallamos fűszerezéssel is megbolondítanak. Mindössze egy jó félórányi zenét kínál, de hidd el, a noise punk rock tartományában minden közhelyesség érzetét felülmúlja. A műfaj rajongóinak kötelező kipróbálni ezt az albumot. Ezúttal nem Rijeka, hanem Osijek! Szuper cucc.
Felállás
Majkić – ének, gitár
Dindo – basszusgitár
Antun – dob
Számlista
1. Boombar
2. 101
3. Darryl (Tech-Marvel)
4. Argo
5. Truckers & Railroads
6. Up Anchors, Down Sails
7. These Robes Are Worn By Strangers And Stranger’s Sons
8. On Volvo
9. Queen Ann’s Revenge
