Előadó: Vanden Plas
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 1994
Értékelés: 4/5
1994-et írtunk, amikor a Kaiserslauternből származó kvintett lecsapott, és bejelentette a progresszív metal virágkorát a vén kontinensen is. Öt évvel a Dream Theater debütalbuma után, akik teljesen új irányokat nyitottak a zenei világban. Ám a két banda első lemezeinek hasonlóságait keresni teljes értelmetlenség. A Vanden Plas bemutatkozása a klasszikus power metal felé orientálódik, a Dream Theater viszont már az elejétől jelezte, hogy szívesen összegyúr gyakorlatilag mindent, aminek csak köze van a zenéhez. A Vanden Plas zenéjét elsősorban a dalokban száguldó, bombasztikus riffek jellemzik, amelyek kifejezően élők, és azt az alapot adják, amelyre a Vanden Plas a mai napig minden mesterművét építi.
Vagyis már a banda debütalbuma is olyan erényeket hordoz, amelyeket a legszigorúbb zenei válogatósok is elvárnak. Ezek pedig a következők: stilárisan eltér a közhelyes sztenderdektől, erősen atmoszférikus, a dalszerkezetek élénkek és dinamikusak, és mindegyiknek van füle-farka. Éppen ez utóbbi dícséret szokott lenni a sebezhető pont számos progresszív zenekar első lemezén (a Dream Theatertől egészen a mi Prospectünkig). Elnyújtott szólózásokat, akár billentyűn, akár elektromos gitáron, amelyek szétszednék a dalok tempóját, vagy bármilyen módon rontanának a megteremtett hangulaton, nem fogsz találni. Az európai progresszív metal színtér csúcsára vezető út tehát ezzel biztosítva volt. Ha Európánál maradunk, valami hasonló sikerült akkoriban például a Thresholdnak a „Wounded Land” című első lemezével.
A „Father” tipikus Vanden Plas-dal, amiről azonnal megismered a bandát. A nyitott gitárriffelés áll előtérben. Ezt az elemet a zenekar a mai napig megőrizte, amikor gyakorlatilag tökéletesen egyensúlyba hozta a progresszív elemeket a német klasszikus heavy metal iskola elemeivel. A produkciót a banda maga vállalta, és rendkívül élő hangzást tartott meg. A „Push”, a második szám, ennek a riffelésnek a folytatása: Stephan Lill a refrén előtti átmenetben elengedi a riffet, előtérbe a ritmusszekció kerül jól hallható basszusgitárral, ami emeli a hangulatot. Ezután jön a dallamos, tipikusan melankolikus refrén. Ezeken a részeken aktívabb a ritmusszekció, így a dob és a basszusgitár teljesen kibontakozhat. A nyitott gitárriffeket ilyenkor természetesen a billentyűk fedik le. A legprogresszívebb szám, a „Soul Survives” egyértelműen a lemez csúcspontja, de nem a hossza miatt, hanem a kiérlelt kompozíció miatt, amely már jelzi, merre fejlődik majd tovább a banda. Az összes átvezetés és szóló tökéletesen illeszkedik a dalok fő riffjeihez, és egy pillanatra sem rontja le a magas hangulatot. A „Days Of Thunder” (eredetileg Kansas) bónuszszámként került fel a 2002-es remasterelt kiadásra (az 1994-es eredeti kiadáson csak Japánban jelent meg). Glam metal elemeket tartalmaz, a végére igazi kényeztető masszázs a fülnek.
Talán kicsit gyengébb pont Andy Kuntz éneke, amit viszont sikeresen ellensúlyol a felismerhetősége. Magasabb részeknél helyenként „vékonyka” lesz, úgyhogy az embernek tényleg az az érzése, mintha Andy a vonalait néha kicsit az orrán keresztül énekelné. A helyenként „vékony hangért” ezen a ponton a gyenge produkció is felelős. A háttérben felvett vokálok ízlésesen és harmonikusan egészítik ki az alapdallamot. Andy egyébként kiváló választás éppen a hangszíne sajátossága miatt. A záró „How Many Tears” című számban pedig éppen Andy improvizálása a dal legfényesebb pontja.
Hogy tele legyen a pohár, a banda a „Colour Temple” újrakiadásához egy bónusz CD-t is mellékelt. Az „Accult” eredetileg 1996-ban jelent meg, és megtalálhatók rajta a „Father”, a „Days Of Thunder” és a „How Many Tears” akusztikusan játszott verziói,…meg néhány klasszikus feldolgozás, például a „Kayleigh” (Marillion) vagy a bluesos „Georgia On My Mind”.
Egy zenekar bemutatkozó lemezének a Colour Temple több mint kiváló alkotás, ezért minden bűnt megér.
Felállás
Andy Kuntz – ének
Stephan Lill – gitár
Torsten Reichert – basszusgitár
Guenter Werno – billentyűk
Andreas Lill – dob
Produkció
Vanden Plas
Számlista
1. Father
2. Push
3. When The Wind Blows
4. My Crying
5. Soul Survives
6. Anytime
7. Judas
8. Back To Me
9. How Many Tears
10. Days Of Thunder*
Az album hossza: 58:29
CD 2. „Accult” (EP,1996)**
1. Bonus Track
2. My Crying
3. Theme From ‘Pseudo Silk Kimono’
4. Kayleigh
5. Father
6. Georgia On My Mind
7. How Many Tears
8. Des Hauts, Des Bas
9. Spanish Rain
10. Days Of Thunder
11. Raining In My Heart
* BÓNUSZ SZÁM A 2002-ES REMASTERELT KIADÁSON
** BÓNUSZ CD A 2002-ES REMASTERELT KIADÁSON
