Előadó: Vanden Plas
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2002
Értékelés: 4.5/5
Stephan Lill gitáros komoly egészségügyi problémái – az orvosok még azt is megjósolták neki, hogy soha többé nem foghat gitárt úgy, ahogy a modern metal progresszív játékmódja megköveteli – nem akadályozták meg a fiúkat abban, hogy tető alá hozzák a negyedik lemezüket. Természetesen Stephannal, aki csodával határos módon felgyógyult, és az összes gitárt úgy játszotta fel, ahogy tőle megszoktuk. A technikai iskola és az érzelemgazdagság kombinációja ezúttal is összejött neki. A Vanden Plas azon kevés zenekar egyike, amely a kezdetektől fogva ugyanabban a felállásban nyomja.
A „Beyond Daylight” olyan Vanden Plast mutat, amelynek végre sikerült a progresszív elemeket és a klasszikus heavy metalt fantasztikus, atmoszférikus egyensúlyba hoznia. Nincs többé olyan dal, amelyre azt mondanád: „Húú, ez inkább heavy, ez meg inkább proggresszív…!” – itt tiszta, kiegyensúlyozott progresszív metal áll előtted.
A rögtön odacsapó nyitány, a „Nightwalker” ennek az igazi bizonyítéka. Egyedülálló átvezetéseket sző egybe, különösen figyelj a „fényes” átmenetre a …„Where are you going to”… verse előtt, amelyet gyönyörű, melankolikus refrén követ. Andy éneke a teljes dallamosság felé hajlik. A srác tökéletes énekessé érett, a magasabb részeket is erősebben énekli, mint valaha. Az alapvonalat a refrénekben nem mindig emeli följebb („Cold Wind”, „Phoenix”), hanem a vokál a refrén előtti szakaszokban marad fent. Ez felemeli a hangulatot, ehhez pedig hozzájárulnak a jellegzetes, többszólamú, magasba emelt vokálok is, amelyek tökéletesen simulnak a refrének alapdallama mögé. Ahogy a Vanden Plasnél megszokhattuk, a gitár a riffeket általában a refrénekben engedi el, a billentyűk itt még tovább fokozzák a hangulatot, a ritmusszekció pedig ilyenkor válik igazán aktívvá, így a hallgató véletlenül sem ásít el.
A gitár megőrzi azt a súlyos, német power metalos hangzást, és a riffelés közben ismét mérgező. A riffek progresszíven megtörtek. Különösen a dobok hangzanak szélesebbnek és mélyebbnek, mint az amúgy kiváló elődön, a „Far Off Grace”-en. Éppen ezért erősen kételkedtem benne, hogy a srácok túlszárnyalhatják a „Far Off Grace”-t. De be kell vallanom, sikerült nekik. A „Beyond Daylight” a zenekar további fejlődése, újabb lépés előre, egy újabb gyönyörű folytatás.
A lemez csúcspontjai az „End of All Days” és természetesen a címadó dal („Beyond Daylight”). A „Free The Fire” félelmetes száguldás, és a nyitóriffjével meg a refrén előtti dallamvilággal hihetetlenül emlékeztet az Angra „brazil dühére”. A lemez egyetlen balladaszerű száma a „Can You Hear Me” atmoszférikus billentyűkkel és Andy jellegzetes, érzéki hangjával. A Vanden Plas itt kicsit a Dream Theater-féle balladák felé kanyarodik, főleg a nyitó versszakok hasonló felépítése miatt. Andy egyébként az egész lemezen rendkívül átéléssel végezte a dolgát. A refrének mind egy szálig melankolikusak. Különösen csodálatos a „Healing Tree” című dalban.
A produkció megőrzi az élő ízt. A hangzás egyedi és tipikusan Vanden Plas. Ennél a zenekarnál nem fogsz fejnélküli, értelmetlen dalokba botlani. Mind tökéletesen felépített, a billentyűs és gitárszólók ügyesen kiegészítik egymást, és zavartalanul térnek át az alapriffbe, vagy épp szöknek ki belőle bármikor. Ez a „bármikor” bizonyos fokú kiszámíthatatlanságot jelent a dalokban, ami csak még egy plusz az új alkotásnál. Az öt virtuóz játéka tehát egyensúlyban van a zenében, és újra bizonyítja, hogy a Vanden Plas kifinomult kompozíciós érzékkel bír.
Felállás
Andy Kuntz – ének
Stephan Lill – gitár
Torsten Reichert – basszusgitár
Guenter Werno – billentyűk
Andreas Lill – dobok
Produkció
Vanden Plas
Számlista
1. Nightwalker
2. Cold Wind
3. Scarlet Flower Fields
4. Healing Tree
5. End Of All Days
6. Free The Fire
7. Can You Hear Me
8. Phoenix
9. Beyond Daylight
Játékidő: 55:25
