Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Yes
Kiadó: Atlantic Records
Megjelenés: 1972
Játékidő: 37:51
Értékelés: 5/5
A „Fragile” (1972) szilárd alkotói alapot adott a Yesnek, amellyel a zenekar pályája legtermékenyebb időszakába lépett. Erre az alapra építkeztek tovább. Erősebben és magabiztosabban, mint valaha, belevágtak első igazi epikus költeményükbe, a címadó dalba, amely négy részből áll. Lehet, hogy kicsit (vagy nagyon) őrültnek néztek majd, de vannak lemezek, amelyekhez az elemző fiókba rakosgatás egyszerűen nem illik. Hát, rám már semmi sem hat, mostanában ugyanis a Yes totál túl sokat jelent nekem. A „Close to the Edge” pedig az egyik ilyen lemez: ez a kritika a józan logika (költészet, érzelmeken és értelmen át érkező zene) és a tudattalan (Veselko szavával: kikapcsolás) különös keveréke. Persze a keleti filozófia nem az az alap, amelyre a nyugati ember az életét építhetné, mégis, az átadott gondolatok a rendkívüli „yes-kompozíciókkal” együtt kivételesek. Amíg nem élsz vissza ezekkel a gondolatokkal, és nem leszel a rabszolgájuk, addig minden stimmel.
A címadó ep első része a The Solid Time Of Change. Madárcsiripelés, jazzes nyitány (ismered a Mahavishnu Orchestrát, de ez még attól is messze van), a feszültség percről percre nő, a Yes pokoli tempóba kapcsol. Ha mások látják a horizontot, a Yes még azon is túllát, mert mindig átnéz rajta. Ez a Yes! A vad improvizációs csavarodás csúcspontja a záró „crescendóba” torkollik! Bumm!!! A hangulat átbillen, teljesen új világ nyílik meg! Most a Con-Tiki-n ringatózunk Peru első telepeseivel az óceán örök kékségének hullámain. Megszólal az elektromos szitár, belép Jon angyali hangja, megnyílik az ég. Kint vagyunk! Közel a cél, már csak egy kicsit, kilépek a sarkon megnézni, hol a fenében van a cél? Miért vagyok itt? Itt vagyunk, itt a logika és az idő. Az anyag az, aminek veszett kutyaként a torkának akarunk esni, hogy leleplezzük. Nem csak illúzió az egész, és egyáltalán, érdemes időt vesztegetni a miértek és a azértek keresésével? Gondolatban, és ebből következően rezgésben is a Total Mass Retainben (második rész) ragadtunk. A Seasons Of Man (negyedik rész) az egyén szüntelen törekvését tárja fel: az abszolút végső diadalra vágyik, a körülvevő anyag teljes uralmára. Paradox módon éppen ez az uralom távolítja el az embert a céljától. A több mint 18 perces ep nagy fináléját teljes fény önti el. Ha követjük a verssorokat, az ember végre szabadon pillant le a hegycsúcsról a völgybe, és nézi, mennyire tehetetlen az ott élő szilárd forma, amely a „mind drive” révén önmagát generálja, hogy a múltban éljen. Odalent a halottakat tisztelik, siratják, egymást hibáztatják valamiért, ami megtörtént, a „szemet szemért” elvét követik, a véres állami zászlók csak lobognak és lobognak. Menjenek el a cél mellett, pedig már nagyon közel vannak, még egy kicsi, mégis olyan távol. A Seasons Of Man záró versszakai a szeretet mindenek feletti felismeréséről tanúskodnak. Beteljesedett annak utolsó köre, aki megismerte a saját célját.
A második szám, az And You And I, tulajdonképpen az ünneplés dala. Jon Anderson átélt, érzéssel teli éneke visz el ebbe a világba, amely a Yes hangzásának finom színkollázsait szinte észrevétlenül szövi át, és különleges bélyeget nyom a dalra. Aztán a Siberian Khatru. Igazi rockos darab, van benne egy kis ez, egy kis az, teljesen egyedi felépítésű, ütős, mégis művészien kidolgozott, minden nélkülözhetetlen Yes-összetevővel. A Hendrixes bevezetőtől (ugye, Steve?) a steel pedal gitárján és Wakeman barokk csembalóján át a rugalmas ritmusszekció állandó életkedvéig, amely semmit sem kérdez előre, hanem szigorúan élvezi azt a pillanatot, amelyben éppen van. Micsoda kémia!
A „Close To The Edge” a zenekar rendkívüli intellektusát sugározza. Intellektus? A fenébe, nem pont az imént mondtam, hogy a Yes alkotás közben nem sokat gondolkodik? Csak őszinte médium. Nos, mondjuk így. A „minél kevesebbet gondolkodj, és légy spontán” képlet a Yesnél tévedhetetlenül működött! Amikor a lábak gyökeret eresztenek, és a kezek megérintik a napot. A határtalan spontaneitás, és vele a zenei alkotás szabadságának abszolút uralma az igazi belépő az egyedülálló világba, amelyet „Yes-világnak” hívnak!
Felállás
Jon Anderson – ének
Chris Squire – basszusgitár és ének
Rick Wakeman – billentyűk
Bill Bruford – dob
Steve Howe – gitár és ének
Producer
Eddie Oford
Számlista
1. Close To The Edge (18:50)
2. And You And I (10:09)
3. Siberian Khatru (8:57)
