Előadó: Civil Twilight
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 67:58
Értékelés: 2.5/5
Itt vannak az alternatív rockerek, a Civil Twilight, akik eredetileg Dél-Afrikából, Cape Townból származnak, de néhány éve minden tevékenységüket áttették máshová, mégpedig Los Angelesbe, az Egyesült Államokba. Erős U2-hatás alatt nőttek fel, ezért nem meglepő, ha rájuk gerjednek az ír zenekar rajongói, és mindenki, akinek bejön minden, ami Coldplay-illatú. Mivel sokszor klasszikus zongorával, gitáreffektekkel kicsalogatott hangkollázsokkal oldanak meg bizonyos helyzeteket, a motívumokat pedig gyakran a ritmusszekció mozgalmas átvezetései ébresztik fel, nem alaptalan a Radiohead (főleg a csendes részek energiája) és a Muse említése sem.
Nem csoda, hogy az EMI Records felfedezte őket, és idén alapos promócióba, valamint az album újrakiadásába fogott, amely egyébként először 2009. július 21-én jelent meg a Wind Up Records gondozásában. A „Civil Twilight” mindent kínál. Na jó, majdnem mindent. Egyrészt ott van a zenekar tehetsége, amely sokszor a maximumot hozza ki a zenei ötletekből, másrészt viszont ott van a naiv arc is, amelyet főleg néhány kevésbé érdekes dal rajzol meg, olyanok, amelyeket a banda gond nélkül „kihúzhatott” volna a válogatásból, hiszen az album egész 14 dalból áll. Ez határozottan sok egy ennyire szilárdan kijelölt zenei irányhoz, amely nem bír el sok kihívást, és nem mozdul el a kísérletezés szóval jelölt terep felé.
Az Anybody Out There minden túlzás nélkül remek albumnyitó. Nagyon sikeresen producerelt, kristálytiszta a kép az egyes építőelemek között, optimálisan hangszerelt. És érdekes. Ha az 1980-as évek lennének, az U2 nagyon féltékeny lenne erre a dalra. A „The Edge-es” gitár és főleg az ének használata teljesen U2-s. Időnként egyenesen megdöbbentő a hasonlóság. A Radiohead Thom Yorke-jának egy csipetnyi nyoma is ott van a hangszínben és a megközelítésben, ezt nem lehet nem észrevenni. Felcsavart dal, és közben nagyon atmoszférikus. Van egy megragadó refrénje, amely a maga oldalára állítja a hallgatót. Annál mulatságosabb a diametrálisan ellentétes kép, amikor megérkezel a második számhoz, a Soldier-höz. Képzeld el, milyen lenne a The Police első lemeze, ha náluk Bono Vox énekelne. Igen. Itt kimutatható a híres punk-reggae kombináció egy csipete (a SKA kizárva!). A francba a The Police-szal. Ők is bűnrészesek abban, hogy a pop punk ízléstelen műfaji formája kifejlődött. Ez az album egyetlen ilyen punkos pillanata. Egyébként a „Civil Twilight” egészében álmodozó, szenvedő hangulatú lemez. Ezt rögtön a harmadik szám, a Next To Me is megerősíti. És ez az együttesnek sokkal jobban áll. Ezért is tartja magát ehhez a továbbiakban.
A „Civil Twilight” album azt hangsúlyozza, hogy a zenekar fertőző dalokat tud írni, amelyekben megvan a dallam és a melankólia helyes kombinációja, és sikeresen használja ki a rendelkezésre álló hangteret merész hangszerelésekkel és remek produkcióval. Hiába dél-afrikaiak a gyökerek, hiába él a banda már jó ideje az Egyesült Államokban, a Civil Twilightot pillanatok alatt be lehetne sorolni a brit szigetekről származó tipikus újkori zenekarok közé. Rímekben kifejezve: „A történet tehát nem gyerekes, bár újkeletű, és más, a szigetekről származó történeteket másol.”
Mindenesetre a Civil Twilight trió, amely panaszkodásában és nyöszörgésében arra a kisgyerekre (alig kihordott csecsemőre) emlékeztet, akinek életében először kell egyedül aludnia a szobájában, anya és apa nélkül, ezért sírdogál és a lepedő alá bújik, nehogy felfalják a sötétség rémei, mégis olyan komplett banda, amely magabiztosan áll a tettei mögött, és igazolja is azokat. Főleg az album első fele rendelkezik rendkívül változatos, mozgalmas karakterű dalszerkezetekkel, amelyek lekötik a hallgatót. Modernül szólnak, úgy, ahogy a mai kiadók, amelyek új Muse-t, Coldplayt vagy Radiohead-et keresnek, csak szeretnék. A negyedik szám, a Letters From The Sky is sikeresen tartja a hangulatot a megfelelő magasságban, és ezzel fogva tartja a hallgatót. A dal drámai záró része, ahol a „The Edge-es” gitár mellett a dobok is kibontakoznak, bizonyítja, hogy a Civil Twilight tagjai nagyon jól bánnak a hangszereikkel.
A második felében az album kissé felhígul, mert az ötletei megismétlődnek. Tartsd szem előtt, hogy a hangszín és az éneklés módja szigorúan kikövezett attribútum. Itt csak két lehetőség van: az éneket vagy szereted, vagy gyűlölöd. Az U2 rajongói tehát hamar otthon fogják érezni magukat a Civil Twilightnál is. Egyébként ez az elektromos gitár használatának fogásaira is igaz, amelyek rengeteget kölcsönöznek az 1980-as évek U2-jétől. Szerencsére ott vannak a billentyűk, amelyek felpezsdítik az egészet. Sok csapdától megmenti a bandát a billentyűk közös használata (Human). Innen erednek a Muse-os poénok is. A Civil Twilight olyan zenekar, amely tud játszani és számokat hangszerelni. Szerzői eredetiségben ugyan semmivel sem lepnek meg, de sikeres származékai a példaképül szolgáló zenekaroknak. Olyan bandáról van szó, amely a jövőben, ahogy fejlődik, még kellemesen meglephet. És olyanról, amelynek a mai helyzetben (sajnos) megvan az esélye, hogy kevésbé érdekes és kiszámítható karakterével kereskedelmileg is sikeres legyen. Ez pedig az elmúlt 10 év során már nem új történet.
Zárásként a következőt mondjuk. Ez az album mindenkinek tetszeni fog, aki rá van kattanva az U2, a Coldplay és a Muse vonalára. A lemez baja csak az, hogy ezekre a bandákra emlékeztet, és nem hoz semmi eredetit. Ezért a Civil Twilight az a zenekar, amely egy esetleges kereskedelmi áttöréssel elveszi a helyet a kreatív tehetségek elől, akik a pincékben rothadnak. De ezért nem őket kell hibáztatni, hanem a nyereségvágyó kiadókat, amelyek a fent idézett zenekarok klónjaiba fektetnek pénzt.
Felállás
Steven McKellar – ének, billentyűk, basszusgitár
Andrew McKellar – gitár
Richard Wouters – dobok, ütőhangszerek
Produkció
Michael Carney, Noel Golden & Civil Twilight
Számlista
1.Anybody Out There
2.Soldier
3.Next to Me
4.Letters from the Sky
5.On the Surface
6.Trouble
7.Human
8.Perfect Stranger
9.What You Want
10.Something She Said
11.Quiet in My Town
12.Run Dry
13.Save Yourself
14.Stolen
