Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Vanden Plas
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 55:59
Értékelés: 4.5/5
A német progresszív metal veterán Vanden Plas 2010-ben megjelent „The Seraphic Clockwork” albuma érettségi mérföldkő volt a zenekar pályáján. Úgy tartják, ez a csapat legcsiszoltabb zenei-eszmei víziója, amely a választott koncepció iránti lelkesedés mentén bontakozott ki. Ezzel a lemezzel a Vanden Plas új dimenziók felé emelkedett a zenei alkotásban. Már a Christ o (2006) is megjelenésekor a zenekar addigi legváltozatosabb albumának számított, a „The Seraphic Clockwork”-kel azonban négy évvel később a Vanden Plas alkotói értelemben, zeneszerzőként elérte az érettség csúcsát. A lemezek náluk lassan készülnek el. Mindig is lassan készültek. De tapasztalt zenészekről van szó, akik mindig elmélyülten álltak a dolgokhoz, rengeteg perfekcionizmussal és a részletek szorgos csiszolgatásával. A zenekar 20 évvel ezelőtt adta ki stúdiódebütjét, a „Colour Temple”-t (már ehhez is közel tíz évre volt szüksége a nyolcvanas évek közepén történt megalakulása óta), a debütálás után húsz évvel pedig összesen mindössze a hetedik stúdióalbumuk jelent meg „Chronicles of the Immortals – Netherworld – Path 1.” címmel.
A színházban való fellépés a Vanden Plas minden tagjának második neve. Az ilyen tevékenységek a múltban is segítettek a zenekarnak kitágítani a zenei befogadás dimenzióit, és fokozatos kifejezésbeli fejlődés révén szélesíteni a kifejezőerejüket. Ezúttal a neves német fantasyíróval, Wolfgang Hohlbeinnel kerültek kapcsolatba, aki írói pályája során mostanáig több mint 43 millió példányt adott el különböző műveiből. Állítólag Hohlbein, a Vanden Plas nagy rajongójaként, személyesen kereste meg a zenekart, és azt javasolta nekik, hogy zenésítsék meg az eredetileg „Die Chronik der Unsterblichen” című művét. A művet színpadi rockopera-előadásra kellett adaptálni. A librettót a Vanden Plas énekese, Andy Kuntz írta, Hohlbein és menedzsere, Dieter Winkler közreműködésével. A Vanden Plas így összesen 19 zenei számot hozott létre. A Hohlbein-eredeti átdolgozott változata az új köntösben a „Blutnacht” címet kapta. A rockopera a Vanden Plas szülővárosában, Kaiserslauternben mutatkozott be 2012-ben. 2012-ben és 2013-ban még huszonöt teljesen telt házas „Blutnacht”-előadás követte. Képzeld el: Andy Kuntz énekes a színpadon, a zenekar többi tagja pedig a zenekari árokba „begyömöszölve”. A lelkes Hohlbein pedig a siker nyomán új novellát írt ugyanezzel a címmel („Blutnacht”). Mivel a történet összetett, a Vanden Plas úgy döntött, hogy a „Halhatatlanok krónikáját” két részben veszi fel, és két albumot ad ki. Annak ellenére, hogy a zenei koncepció a teljes történethez már megszületett. A második rész, vagyis a második CD megjelenését 2015 elejére jelentették be!
És a történet? Lehet-e az ember halhatatlan (sajnos már így is viselkedik)? Olyan kérdés ez, amely mindig is izgatta az emberi képzeletet. A történet főhősét Andrej Delanynek hívják. A férfi a halhatatlanság ajándékát hordozza, és semmire sem vágyik jobban, mint hogy halandóvá váljon, mint az összes „normális” ember. Évszázadokon át bolyong a végső megváltását keresve, és nem is sejti, hogy magára haragította azokat az erőket, amelyek az örökkévalósággal is bánni tudnak, és lassan szorítják a hurkot a nyaka körül. Az „éjszaka világából” egy árnylény lép Andrej elé, felveszi az emberi alakot, és megpróbálja meggyőzni, hogy közösen döntsék meg a régi istenek panteonját és lopják el az isteni trónt. Andrej útjába kimérák kerülnek, amelyek az istentelen szövetségek veszélyére figyelmeztetik. A kimérák elmesélik Andrejnek az elveszett szerelme történetét, az elveszett gyermekek lelkeiről, és a „tiltott útra” irányítják. Ez Mariushoz vezet, a fiához, akiről azt hiszi, hogy halott, és Mariához, élete szerelméhez. Így találja magát Andrej egyszerre két világ között („Netherworld”), ahol az égi világ és az örök sötétség világa közötti háborús tombolás kellős közepén ragad. De az árnyak melyik ősi lénye a gonosz kísértés, és melyik a megvilágosodás? Melyik lény akarja segíteni, és melyik akarja elárulni és elveszejteni? Andrejnek ezért magának kell kiválasztania, melyik látomást követi, hiszen az igazi igazságot csak önmagában találhatja meg, máshol sehol. Mivel azonban korábban mondtuk, hogy a Vanden Plas két albumra osztotta a sztorit, az első rész azon a ponton zárul, ahol a főhős számára az egész helyzet reménytelennek és elveszettnek tűnik.
Akárcsak a történet, a zene is rendkívül sötét. Sötéten epikus pompa. A határozott dallamok kiemelésének remek érzéke ezúttal zenekari hangszerelésekkel egészül ki, a Vanden Plas pedig továbbra is a bombasztikus show-színház nagymestere marad. Az album folyamatosan hullámzik a hangulatok hirtelen fordulatain: az ütős, szédítően gyors és riffekkel masszívan megtámasztott részek kifinomult szakaszokba csapnak át, ahol zongora, tiszta gitárhang (effektek nélkül), mintavételezett hanghurkok töltik meg a hangzásvilágot, és ebben a közegben Andy Kuntz kivételes énekteljesítménye ismét a csúcsteljesítmény teljes pompájában tündököl.
Az album egy történetként bontakozik ki. A hős egyre mélyebbre süllyed a kísértésben, a végére pedig a létezés mélypontján csapódik. Így halad az album. Percről percre egyre sötétebb, a végleges vég érzése élénken ott lebeg a hallgató mellett. A kompozíciókban a moll szerkezetek uralkodnak. Tele van vágyakozással, az elvesztés miatti gyásszal, a válaszok után kutató reménytelen keresés zokogásával. A Vanden Plas mindent gondosan becsomagolt. Pontokon zenekari hangszereléseket illesztett a kompozíciókba, máshol igazi kórusokat, Kuntz énekét megkettőzte és megháromszorozta további vokális harmóniákkal, mindezt pedig még további atmoszferikus hanghurkokkal is megfűszerezte, amelyek a hangulatokat különösen a kompozíciók legkifinomultabb pontjain dramatizálják. Mivel a progresszív metal természetéhez tartozik, hogy a hangszerek egy pillanatra sem nyugszanak a virtuóz akrobatika megmutatásában, a motívumokat még az Andreas Lill dobolásában megjelenő kiváló átvezetések, valamint a ritmusváltások is feldobják. Stephan Lill gitárjátéka a zenekar alapvető védjegye hangzásban és stílusban, ez jelenti a fő kapcsot a régi és az új Vanden Plas között. Günter Werno néhány remek ötlettel gazdagította a billentyűs hangszereléseket. A szintetizátorok, a zongora és a puszta zenekari ízesítés szövevénye ennek a tapasztalt zenei mesternek a zseniális hangszerelői finommechanikájáról tanúskodik! Az album atmoszférája percről percre nő a záró csúcspontig, amelyet a „tizedik látomás”, az Inside zár le. A régi Vanden Plas stílusában néhány rendkívül gördülékeny szakaszban felcsendül Stephan Lill híres, felcsavart, szinte már pusztítóan megvadult, romboló gitárriff-fala! A kiváló záró „Inside” mellett ilyen momentumoknak lehetünk tanúi különösen az album középső számaiban, a New Vampyre-ban és közvetlenül utána az album egyik legerősebb pontján, a The King And The Children Of The Lost World-ben. Ez utóbbi különösen igaz arra, hogy tökéletesen eléri a sötéten teátrális hangulatok és a metalos romboló erő csúcspontját. Persze mindent megfűszerez Andy Kuntz refrénjeinek bombasztikussága. A Vanden Plas zeneszerzői értelemben ebből a történetből is ismét abszolút győztesként került ki. Mindig is a tökéletes dallam keresésének rendelték alá a kompozíciókat. És most sincs ez másképp. A hangulatok valósággal magukkal ragadnak, és a libabőr sem marad el a lemez hallgatása közben. Érdemes időt szánni rá. Mert kiválóan részletgazdag.
A „Chronicles of the Immortals – Netherworld – Path 1.” garantáltan rendkívül hallgatható zenei anyag. Kétségtelenül sötét, ezt a hozzá kötődő történet megköveteli, ugyanakkor a zenekar zenei összetettségének eredeti pedigréjéhez képest semmiképp sem megközelíthetetlen. A Vanden Plas rendkívül kompakt kompozíciókat tart fenn, a vezérmotívumok megőrzik domináns helyüket a szerkezetben, az instrumentális szakaszok pedig a számokban egyértelműen kontrollál alatt vannak!
Az album a gazdag dallamok ellenére sem fog azonnal befészkelni magát a füledbe, hanem néhány további hallgatást kér majd tőled. Éppen annyit, hogy magadévá tedd a koncepciót, amelyhez a zene kötődik, és ez elvezet oda, hogy elérd üzenetének lényegét! Az album a történet erős üzenetének és a zenekar kiváló zeneszerzői tudásának finommechanikai egyesítése. A zenekar pályáján újabb érettségi mérföldkő ez, és az art-ragyogásnak az a fajtája, amelyet ma a zenei világban csak kevés előadó ér el. Egyedi és megismételhetetlen. Tekintettel arra, hogy a történet zenei koncepciója már elkészült, nem kell tartani attól, hogy az első rész folytatása minőségileg véletlenül megbicsaklana kreatív ihlet vagy előadói átélés hiánya miatt. A Vanden Plas-nak a „Blutnacht” játék energiáját és üzenetét a színházi színpadokról CD-re kellett átvinnie. A zenekar tagjainak kiváló korábbi tapasztalatait és a zenekari művekkel való számos korábbi foglalatoskodását tekintve ez összességében nem jelentett komolyabb akadályt. Legfeljebb még egy „édes” művészi kihívás volt, amellyel ismét megbirkózott!
Felállás
Andy Kuntz – ének
Stephan Lill – gitár
Günter Werno – billentyűs hangszerek
Torsten Reichert – basszusgitár
Andreas Lill – dobok
VENDÉGZENÉSZEK:
Julia Steingass – ének a 4., 5., 7., 8. és 10. számban
Christian Köhler – kísérővokál
Manuel Hochschütz – kísérővokál
Kórus
Produkció
Vanden Plas & Markus Teske
Számlista
1. Vision One
2. Vision Two: Black Knight
3. Vision Three: Godmaker
4. Misery Affection Prelude
5. Vision Five: AGhosts Requiem
6. Vision Six: New Vampyre
7. Vision Seven: The King And The Children Of The Lost World
8. Vision Eight: Mysery Affection
9. Vision Nine: Soul Alliance
10. Vision Ten: Inside
