Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Tvornica kulture, Zágráb, Horvátország
A koncert dátuma: 2013. 04. 29.
Remek érzés volt egy napsütéses hétfőn elautózni a horvát fővárosba, ahol egy nagy ígéretekkel kecsegtető zenei esemény várt ránk. Zágrábban ugyanis megállt a nagybetűs Technikusok párosa: a lengyel death metal brigád, a Decapitated és a svéd óriások, a Meshuggah. A The Ophidian Trek turné második szakaszában a zágrábi Tvornica kulturében játszottak, amely a horvát főváros szívében, az egyik főútvonal mentén áll, és ahol ezen a már szinte nyárian fülledt estén csak úgy hemzsegett a fekete póló. Némi parkolóhely-keresési nehézség után valamivel kilenc előtt léptünk be a terembe, ahol az első fellépők már jóval a meghirdetett kezdés előtt a színpadon álltak.
A lengyel technikás death metal csapat, a Decapitated a turné első szakaszában a Meshuggahhal már bejárta Európa jókora részét, és úgy tűnik, annyira megszerették őket a svédek, hogy a második körre is meghívták őket. A Decapitated a Carnival Is Forever című erőteljes visszatérő album megjelenése óta megállíthatatlanul koncertezik, és bebizonyítja, hogy a fájdalom új erőt szül. Az lett volna az utolsó, amit el mertem volna hinni, hogy a Decapitated Vitek dobos tragikus és korai halála után valaha is feltámadhat. Mégis: hihetetlen életerővel tér vissza, amely vulkánként tör elő a színpadról. Igaz, a lengyelektől nemrég távozott a kiváló dobos, Krimh, ami a rajongóknak kellemetlen hír volt, hiszen technikailag elképesztő dobolása élőben valódi szemfröccs volt, és jó ötletekkel, dinamikus játékkal a jelenlegi lemezen is bizonyított. Távozása után Pawel „Paul” Jaroszewicz (ex-Vader) ült a dobok mögé, aki magabiztosan végzi a dolgát, de helyenként nehezen éri utol az elődjét, ami leginkább a technikailag igényes A View From A Hole és Spheres of Madness alatt hallatszott. Ennek ellenére a Decapitated élőben igazi vadállat! Vogg keze alól úgy repkednek a gyors riffek, mintha húsdarálóból jönnének, a remekül beállított hangzásnak köszönhetően pedig végre a basszus is felszínre úszott. Kár, hogy ez nem mindig van így, mert Vogg gitárját néhány érdekes, mozgalmas basszusmenet kíséri. Igazi vadállattá változott a zenekarba érkezésekor még félénk frontember, Rafal is. Nemcsak a színpadi jelenléte erősödött, amellyel könnyedén irányítja a közönséget, hanem az éneke is sokat fejlődött. Korántsem egysíkú: tiszta, majd mély, aztán sikoltozó és brutálisan morgó. A Decapitated a kiváló hangzásnak, a szuper setlistnek, a jó energiáknak és a technikai csiszoltságnak köszönhetően magasra tette a lécet, amelyet a Meshuggahnak ezután becsülettel meg kellett ugrania. És ha valami, akkor a Decapitated élő bizonyítéka Nietzsche mondásának: „Ami nem öl meg, az megerősít!”
A svéd óriások, a Meshuggah nem véletlenül nőttek az elmúlt két-három évben olyan erős névvé, amely nagyobb gond nélkül megtölti a termeket a headliner turnékon, és fesztiválokon is előkelő helyen szerepel. Ennek a sikernek (bizonyíték rá a jelenlegi lemez, a Koloss kiváló eladási száma is) a hátterében elsősorban rengeteg munka, gürcölés és merész kísérletezés áll. Ezért is műfajilag teljesen egyedi csapat a Meshuggah, amelynek hangját kilométerekről fel lehet ismerni. Bár a hangzásukat nem kevés „djent” zenekar próbálja másolni, gyakorlatilag nincs olyan banda, amely a mestereknek akár csak a térdéig érne. A svéd zenei matematikusok az új lemez nyitányával, a Swarmmal köszöntötték Zágrábot, a négyes, Jens Kidman (ének), Fredrik Thordendal (gitár), Mårten Hagström (gitár) és Dick Lövgren pedig a színpad szélén foglalt helyet. A tetőtől talpig feketébe öltözött négyes a látványos fényekben úgy festett, mint Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjének négy fekete monolitja, és zeneileg is olyasmit nyújtanak, amit csak egy szóval lehet leírni: földöntúli. A nyolchúros gitárok igazán kövér, masszív dübörgése majdnem lefújta a Tvornica tetejét, miközben a svédek kíméletlenül aprították a vastag riffeket, a basszus ipari csörömpölésével és az élő metronóm, Thomas Haake embertelen dobolásával. Hogy mit csinál ez az ember a dobok mögött, az már teljesen kívül esik az emberi képességek határain! A Meshuggah különlegessége kétségkívül Kidman hangja is, amely látszatra minden, csak nem változatos és sokszínű, ám monoton üvöltésével mégis azt az érzetet adja a Meshuggahnak, hogy valami földöntúli gép áll előttünk. Egy gép, amely kitöri a nyakadat, és eltorzítja a valóságérzékelésedet, amikor beburkol a poliritmusok, az összetett, tört szerkezetek, a folytonos tempó- és ütemváltások sűrű felhőjébe, amelyeket a lehető legképtelenebb törtekkel írtak le. A Meshuggah ezúttal sok időt szentelt az új album bemutatására: a már említett Swarm mellett a brutálisan szóló I Am Colossus, a The Hurt That Finds You, a Do Not Look Down és a hatalmas Demiurge is nyakakat tört, a többi dallal pedig kisebb-nagyobb mértékben visszarepítettek minket a múltba. Leginkább a slágerek nyűgöztek le (már amennyire ilyen összetett és igényes zenére egyáltalán rá lehet sütni ezt a jelzőt): a Rational Gaze, a Bleed és a New Millenium Cyanide Christ. Egy jó óra után a Meshuggah elhagyta a színpadot, majd lenyűgöző fényjáték közepette tért vissza (a fények egész este csillogtak, hogy a zenekar fénytechnikusa is igazi vadállat, azt ITT megnézheted), és baljós felvezetéssel belevágott a Catch Thirtythree album majdnem húszperces szvitjébe, a Mind’s Mirrors/In Death – Is Life/In Death – Is Death című számba. A végén az ember csak megismételhette Dr. Dave Bowman híres mondatát a 2001: Űrodüsszeiából: „The thing’s hollow — it goes on forever — and — oh my God — it’s full of stars!”
Másfél óra után valóban olyan érzésünk volt, mint a 2001: Űrodüsszeia zárlatában, mintha egy csillaggyermek születésének lettünk volna tanúi. A Meshuggah valóban a korábban még nem hallott szintekre emelte a zenei evolúciót. Egy kisebb kritikát talán a dalok kissé ügyetlen kiválasztására lehetne megfogalmazni: többségük groove-os volt, és kevés volt a vadabb pillanat. Mivel hiányoztak a gyorsabb ritmusok, például a Combustion, a szett vége felé az egész már kicsit húzódott, de ahogy mondom, ennek oka elsősorban a kissé monoton dalválasztás. Ennek ellenére a Meshuggah a legmagasabb minőségi szinten tálalja a dolgokat, végig a nehéz anyag csúcsteljesítményére koncentrálva. Ez élő bizonyíték arra, hogy a mesterek utánzói tanoncok voltak és maradnak.
Setlista
DECAPITATED:
1. Silence
2. Mother War
3. Pest
4. 404
5. A View From A Hole
6. Homo Sum
7. Carnival Is Forever
8. Spheres of Madness
9. Day 69
MESHUGGAH:
1. Swarm
2. Combustion
3. Rational Gaze
4. obZen
5. Lethargica
6. Do Not Look Down
7. The Hurt That Finds You First
8. I Am Colossus
9. Bleed
10. Demiurge
11. New Millenium Cyanide Christ
12. Dancers to a Discordant System
— ráadás —
13. Mind’s Mirrors/In Death – Is Life
14. In Death – Is Death
Képgaléria
