Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Channel Zero (Metelkova) / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. 02. 08.
Látogatók száma: 80
Jegyár: 0,00 € (ingyenes belépés)
Timotej Kotnik eladta a lelkét a jazznek. Ebben nincs kétség. A szlovén zenész és zenei látnok külföldön nagyra becsült művész. A Via Ad Infinitum ugyanis hétfős, „nemzetközi keverék” kombó, amely jellemzően Hollandiában működik. Timotej Kotnik zenei zsenijének ma többnyire éppen ott van az otthona. Mégis úgy alakult, hogy a teendők Szlovéniába sodorták. Így adódott alkalom rá, hogy kissé módosított felállásban néhány szlovéniai koncertet adjon a Via Ad Infinitummal, köztük azt is, amelyet a szlovén kulturális ünnepen, az „általános rockeres mulatozás” idején – amikor a Hala Tivoliban Saul Hudson, pardon, Slash lépett fel – élvezhettünk a mi klasszikus menedékhelyünkön, a nekünk oly kedves „Metkán”. Vagyis a Channel Zero klubban.
Február 8-án ismét repedezett a varrás a szlovéniai kulturális programoknál, természetesen a fővárosban is! Zúgott a Hala Tivoli, a Gromka, a Gala hala, az Orto bar és még sok más helyszín. És végül zúgott a Prešernov trg is (tudjuk, miért, és reméljük, nem hiába)! A kései kezdés szándékos volt: hogy a Gala hala (és egy-két más közeli helyszín) kiürüljön, így a Channel Zero-ba is érkezzen még egy-két látogató.
Timotej mellett a holland felállásból a ritmusszekció két tökéletes pillére állt a színpadon! A kameruni basszusgitáros Benson Itoe és a bolgár dobos Stefan Goranov. A szlovén földre szabott felállás kivételes színt hozott, hiszen Timotej, valamint Jure Praper gitáros és Samo Kolar szaxofonos mellett színpadra lépett a csodagyerek Vid Jamnik is, jelenleg Európa egyik legígéretesebb vibrafonosa. Forró produkció ígérkezett.
Este tizenegyet ütött az óra, amikor a zenészek megjelentek a színpadon. A szextett a hagyományos jazz rock fusion hangzás jó iskolájába vágott bele. Hamar kiderült, hogy a fiúk rengeteget gyakoroltak, és az ujjaik úgy futnak, mintha meg lennének olajozva. Hogy mesterekről és a szakmájuk profijairól van szó, azt a színpadot díszítő drága hangszerpark látványa is megerősítette. A férfiak rendkívül képszerű jazz rock párbeszédet mutattak be, egyedi szimbolikával, amely Miles Davis elektromos korszakának, a hetvenes évek elejének forradalmi úttörő kísérleteire utal, a tagok közötti kommunikáció pedig a fellépés alatt néhányszor a Weather Report-sztori egy-egy poénját idézte (igaz, billentyűsök nélkül!!!). Ebbe a szabad hangjegy-„cselezésbe” a szextett a világzene vérbeli lenyomatait is beleszőtte, főleg a balkáni dallamvilág felé kitérve,… egy ponton Timotej nyugodt szólószekvenciába kezdett trombitán, olyan hangokat szólaltatva meg, amelyek szinte előidézték a „Concierto de Aranjuez” Miles Davis-féle feldolgozásának dallamát, amelyet a híres klasszikusához, a „Sketches Of Spain”-hez dolgozott át még réges-régen, 1960-ban.
A Via Ad Infinitum története a színpadon végig kiszámíthatatlanul, a spontaneitás jegyében bontakozott ki, sokkoló ritmusváltásokkal, leginkább pedig a fiatal Vid Jamnik jelenléte ejtett ámulatba: négy pálcával a kezében elállította a lélegzetünket, és bámulatos „zsonglőrködést” mutatott be a vibrafonon és a szintetizátoros xilofonon. Közreműködése ugyanis tökéletesen pótolta a ezúttal hiányzó billentyűsöket. A zenészek magabiztosan adták egymásnak az improvizációs részeket, a gazdag tapasztalat jegyében, önbizalommal és már-már rutinosan. Az ujjaikban ugyanis rengeteg kilométer van. Bőven jutott hely, hogy kiélvezzék magukat a „szólózásaikban”. Benson Itoe is meglepett: az első részben csak szorgalmasan dolgozott a háttérben, a koncert közepén azonban az egyik „basszusexpozéja” során kis tanóra erejéig megmutatta a Stanley Clarke- és T.M Stevens-féle basszusgitáros iskolát. A rendkívül puha (mint a kenyérre kent vaj), mégis mérgesen gyors basszusgitáros a mély hangok kellemesen simogató, szerves melegét adagolta a lehető legszebb módon. Úgy nyolcvan fő időnként belemerült a szabad ringásba, a mentális kikapcsolásba, főleg azoknál a számoknál, ahol a fiúk kiléptek a megterhelőbb zenei kísérletezés részeiből, vagyis ahol kézzelfoghatóbb dallamosságot kínáltak, amelyet a kísérő gitárriffek rockos kontúrja és a basszusgitár telt groove-vonala tartott a földön. Mindenképp meg kell említeni az erős „funk groove” metszetet is, amely a Via Ad Infinitum jazz-történetének tömör zenei sűrűségét átjárja.
A trombitán a kivételesen összehangolt Kotnik, a szaxofonon Kolar és a vibrafonon a hihetetlen Jamnik a koncert alatt többször igazi megvadult zenekarrá változtak, amely nem spórolt a gyorsan vágott hangsorokkal, és néhányszor rétegzetten harmonizált vezérmotívumokat is alkottak, amelyekkel hatékonyan tehermentesítették játékuk nehezebb részeit.
A reguláris rész egy szempillantás alatt véget ért. Timotej kissé meglepődött a lenyűgözött közönség rendkívüli reakcióján, és alig bírta abbahagyni a köszönetmondást – ezúttal egyedül gondoskodott a számok közötti konferálásról a színpadon –, a szextett pedig természetesen belekezdett a kötelező ráadásba. A közönség reakciója megerősítette, hogy a Via Ad Infinitum erős koncertvonzerő a jazz rock fusion terén, amelyet a saját hangú zenei artizmus nemesít!
Remélem, hogy Timotej Kotnik, aki réteges zenei víziójában a halhatatlan zseni, Miles Davis látnoki nyomdokain halad, hamarosan stúdióalbumot ad ki a Via Ad Infinitummal, és a színpadokon még többször tanúi lehetünk ilyen kifejezőerőnek, határtalan art szabadságnak, amelyet a zenei üzenet egyedülálló univerzális mágiája kínál neked.
Az egyetlen csípős megjegyzés a hangtechnikust illeti. A fickó, aki a koncert alatt inkább a mobiltelefonja funkcióival foglalkozott, mint a keverőpult „reglereivel”, határozottan túl „halkra” állította Praper gitárját, valamint Vid Jamnik vibrafonját és xilofon-szintetizátorát, úgyhogy kénytelen voltál a klub bal oldalára (a pult felé) és szinte egészen a színpadig vonulni, hogy tisztességesen követhesd a két zenész munkáját. Kotnik is többször „teátrálisan” jelezte gesztusokkal a színpadról, hogy a hangzással nincs minden rendben! Summa summarum, gyönyörű este volt a jazz és az általános „zenei kitörés” szerelmeseinek, amely nem ismeri a sablonos játékot – teljes siker!
Képgaléria
