Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Black Rainbows
Kiadó: Longfellow Deeds Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 44:52
Értékelés: 3.5/5
Három évtizeddel azután, hogy a stoner sivatagi eszméje először újra beavatást nyert, a műfaj még korántsem halt ki, és ez így van jól! Még nem hangzott el minden szó, nem íródott meg minden dal, és nem szívtunk el minden slukkot. Ezúttal a műfaj megismerésének tanösvényére a szomszédainknál, Rómában indulhattok el. A heavy metal e alműfajának olasz újragondolása, a hagyományok és irányvonalak továbbvitele – annak a stílusnak, amelynek unatkozott, és szüksége volt némi pszichoaktív szerre, egyszerűbb riffekre és egy jó okra a kikapcsolásra – a Black Rainbows nevet viseli. Nem a torontói, ugyanilyen nevű, halványan szóló kanadai punkprojektről van szó, hanem egy teljesen új, de már egész jól bejáratott párosról.
A Black Rainbows 2005-ben alakult. A szórakozás vágyának melléktermékeként indult, és hamarosan komoly keverékké vált: pszichedéliává, amelyet a Nebula, a Kyuss és a Queens Of The Stone Age módján mondanak el. Ez a vágy világra hozta az első lemezt, a Twilight In The Desert címűt, és szerződést is hozott a francia Longfellow Deeds kiadóval. A franciákhoz ma is hűek maradtak, és a Carmina Diabolo című lemezzel a puszta élvezkedés második adagját kínálják.
Sokan írtak már dalokat a lenyűgöző, betépett sivatagi idillről, és igen, a nap már nem egyszer lenyugodott e műfaj horizontján, de egy kis szenvedély és az a bizonyos elengedhetetlen valami, ami felkelti a figyelmeteket, még megmaradt. A Carmina Diabolo olyan lemez, amely nem bonyolódik felesleges dolgokba. Az ének tisztességes – ebben a műfajban egyenesen tökéletes. A gitár eklektikus, Gabriele Fiori pedig legalább annyi akkordot ismer, hogy ne hangozzon az egész egyetlen dalnak. Conti és De Masi szépen követik, és a zene olajozottan folyik. A trió tehát bőven elég egy kiadós adag zenéhez, amely néhány akkorddal hipnotizál: koszos, verejtékes, a produkció pedig szemtelenül egyszerű, de hatásos. A hangzás homogén, nincs benne mindentudó kiöntés vagy virtuóz önkielégítés. A lemezt így fennakadás nélkül, a torkotokban gombóc és a végbélben égő érzés nélkül is meghallgathatjátok, hiszen a srácok egyáltalán nem adják el magukat a pillanat legfrissebb hírének. A Carmina Diabolo így könnyen a CD-polcnak arra a részére kerül, ahonnan időnként levesztek egy-egy darabot, de ez nem az a központi oltár, ahol csak a legszentebb ereklyék állnak a mindennapi zenei szertartásotokhoz.
A Black Rainbows olyan, mint a Clutch egy kis Kyuss- vagy akár Black Sabbath-beütéssel, Fu Manchu módra. A lemez tehát a fentiek alapján nem kulcsfontosságú mérföldkő a stoner egén, nem is kinyilatkoztatás vagy forradalom, de unalmas zakatolásnak és vég nélküli fecsegésnek sem lehet lerázni. A Black Rinbows hangszerelése összeszedett, és tudja, hogyan kösse le a figyelmet, a stoner-ábécé háromnegyedéves tanfolyama pedig legalább jó kiindulópont ahhoz, hogy átbogarásszátok a poros fiókokat, ahová a fent felsorolt eredeti „bűnöket” rejtettétek, amelyek eltérítettek a „helyes” útról.
Felállás
Gabriele Fiori – ének, gitár, billentyűk
Marco De Masi – basszusgitár
Daniele Conti – dob
Producer
Gabriele Fiori
Dallista
1. Himalaya
2. Babylon
3. Under The Sun
4. What’s In Your Head
5. Bulls & Bones
6. Carmen Diabolo
7. In The City
8. Return To Volturn
9. The Witch
10. Space Kingdom
