Előadó: cardboard amandA
Kiadó: Liar Leaver Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 4.2/5
A cardboard amandA kétségkívül különleges jelenség. Már az album borítójára pillantva látod, hogy valami teljesen eszelős és szokatlan dologgal van dolgod. És a borító nem hazudik! Az igényesen kivitelezett digipakon belül olyan őrült, skizofrén és váratlan zene lapul, hogy még az experimentális muzsika kedvelői közül is elriaszthat a legedzettebb hallgatót is. A végén azért mégis rájössz, hogy a befektetett kis erőfeszítés megtérül, és ez az album tényleg valami különleges. Gyenge idegzetűeknek viszont semmiképp nem ajánlott, és azoknak sem, akik a szép, rendezett, szabályos zenét szeretik, ahol minden dallam a helyén van.
A Cardboard amandA afféle koncepcióalbum, amely két történetet sző egybe: a tudós Dr. Amanda Muelleréit és páciensét, Cecil Grungardét, akinek el kellett távolítani a hangszálait. Grungard így kapott egy készüléket, amellyel kommunikálni tudott (maga Dr. Muelller találta fel, és be is ő ültette). A történetet az albumon Grungard meséli el robothangján (képzeld el Stephen Hawkingot), valójában azonban Christof Tuninsky szólal meg, aki valószínűleg valamilyen effektet használt.
Az album zenéje teljesen ritmustalan. A klasszikus rock kedvelői, akiket magával ragad a lüktetés, akiknek tipikus riffek és dobok kellenek, már az elején le fogják írni a lemezt. Sokan azt mondanák, hogy dallamok egyáltalán nincsenek rajta, de ha jobban belemerülsz, rájössz, hogy vannak, csak annyira el vannak rejtve a különféle effektek alatt, hogy nem lehet észrevenni őket, vagy annyira szokatlanok, hogy sokaknak nem is tűnnek dallamnak, vagy az aranzsmék olyan összetettek és többrészesek, hogy nehéz kihámozni egyetlen önálló dallamot. Az albumon sokan hiányolni fogják a dobost. Én nem látom nagy szükségét, főleg egy ilyen projektnél, ahol a ritmus és az ütem folyton változik, ráadásul az ütőhangszereken mindhárom tag jól végezte a dolgát.
A felállást három tag adja, mindannyian multiinstrumentalisták. A zenekar vezetője Francois Camille, aki a számok többségéért felelős. Minden hangszerén rendkívül magabiztosan játszik, de a főszerepet gyakran átadja a másik két tagnak. Engem a különféle húros hangszereken nyújtott játéka nyűgözött le a legjobban, külön kiemelném a gyors pizzicatóját a „One Potato” című számban (amúgy gyerekdal, itt alaposan átdolgozva). Különösen markáns Tuninsky szerepe, akinek egészen speciális énekstílusa néhány hallgatót elriaszthat. Ahogy már néhány kritikában is olvastam, Tuninsky úgy énekel, mintha nem is lenne hangszála, hanem egy készüléken keresztül beszélne. Az is lehet, hogy az effekt szándékos, hiszen Tuninsky a borítón látható figura hangján szólal meg, akinek a torkán is van egy pár ajak. Egy újabb sajátosság, hogy Tuninsky mindig csak egyetlen hangon énekel (néha az egész olyan, mint egy didzseridu), ami monotonná válhat. Időnként kicsit változik a stílusa, de sosem hagyományos éneklésről van szó, mindig jelen vannak az effektek. A hangjához kétségkívül hozzá kell szokni, de engem személy szerint nem zavart nagyon. Tuninsky zongorázik és klarinétozik is, és a másik két taghoz hasonlóan az ütőhangszereken is kiveszi a részét, hogy pótolja a dobos hiányát. Dee Harris szintén hoz néhány érdekes gitár-, bendzsó- és ütőhangszeres részt, időnként pedig szájharmonikázik is.
A zenekar talán legnagyobb hibája, hogy néha csak azért kísérletezik, mert megteheti. Nem ártott volna, ha időnként visszafognák magukat, és több időt szánnának a részletesebb aranzsmékra és a számok felépítésére. Ugyanakkor hasonló kritika érhetné Frank Zappát is, aki a cardboard amandAhoz hasonlóan hajlamos volt túlzásba vinni a megfoghatatlan Musique Concrete-jét. Mégis jobban szeretem, ha egy zenekar túl kísérletező, mint ha túl kevéssé az, és csak a már ezerszer lerágott ötleteket használja. A cardboard amandAt ezzel biztosan nem vádolhatjuk. Egy album, amely annyira szokatlan, kattant, furcsa és ronda, hogy már gyönyörű.
Felállás
François Louis Camille – hegedű, cselló, basszusgitár, lant, bendzsó, ütőhangszerek és még sok más
Dee Harris – indiai slide-gitár, bendzsó, szájharmonika, djembe, ütőhangszerek és még sok más
Christof Christofovich Tuninsky – ének, klarinét, zongora, kalimba, ütőhangszerek és még sok más
Produkció
Gyorgy Caminovic
Számlista
1. Gaspard De La Fruit (2:38)
2. Detoxicus Itinerary (9:38)
3. Pretty Farm Animals One (0:54)
4. Cerebral Intestinoidal Transdection Process (0:39)
5. Pagoda Fey (1:14)
6. Picture Show (2:39)
7. Grungard’s Dream (0:16)
8. Fever Box (2:14)
9. Garden of the Sanitational Sanctorum (1:50)
10. Mumper (0:54)
11. Top of the World (0:14)
12. Satan Builds a Carousel (3:29)
13. Chair in the Air (2:10)
14. Pretty Farm Animals Two (0:19)
15. Blood From the Twinkle Bird (0:38)
16. Kwei-kwei-kwei (1:54)
17. Le Corbusier (2:00)
18. The Homeless King of Ikaluktutlak (1:46)
19. Pandora’s Box (4:01)
20. Pretty Farm Animals Three (0:46)
21. One Potato (8:52)
22) Globus and the Magnificent Magnetic Reconnection (6:09)
