Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Caravan
Kiadó: Decca Records
Megjelenés: 1974
Játékidő: 78:14
Értékelés: 4.5/5
1974-ben a canterburyi proghang úttörői, a Caravan művészi és kereskedelmi pályájának csúcsán álltak. A fantasztikus „For Girls Who Grow Plump In The Night” (1973) című albummal – a média viszonylag csekély figyelme ellenére – ismét az akkori idők legizgalmasabb progresszív rock előadói közé emelkedtek. Ebben a pillanatban, amikor művészi virágkorukat élték, Pye Hastings gitáros-énekes, David Sinclair billentyűs, Geoff Richardson elektromos brácsás, Richard Coughlan dobos és az akkori basszusgitáros és kísérőénekes, John G Perry maximálisan ki akarták használni a lehetőséget. Perry ekkoriban vette fel a kapcsolatot a híres karmesterrel, Martyn Forddal, akivel a zenekar tagjai aztán a legnépszerűbb klasszikusaik közül néhány élő előadásához készítettek zenekari feldolgozásokat.
Ford, aki pályafutása során a Caravan mellett olyan neves zenei nevekkel dolgozott együtt, mint Bryan Ferry, Ginger Baker, Phil Collins, Elton John és Kate Bush, a The New Symphonia zenekart vezényelte, amelynek soraiban akkoriban a híres skót alkalmi zenész, Morris Pert is játszott (egyebek mellett a kultikus jazz-rockerek, a Brand X ütőse volt). A „Caravan and the New Symphonia” a zenekar és Ford szimfonikus zenekarának gyümölcsöző együttműködésének végeredménye. A női kísérővokálok, valamint a neves alkalmi énekes, Tony Burrows közreműködése egyes számokban teljesen új dimenziót adnak az előadásoknak.
Az egyes számokat, amelyeknél a hangsúly a fent említett remekmű, a „For Girls Who Grow Plump In The Night” anyagán van, a koncertszervező Alan Black konferálja be. A „Memory Lain, Hugh/Headloss” erőteljes bevezetője ennek a rendkívül izgalmas progresszív rock és szimfonikus zenekar fúziónak. Érdemes megemlíteni, hogy az est első három számát a zenekar „bemelegítésként” még zenekar nélkül játszotta, így a felvétel további részében igazán érdekes hangzásbeli kontraszt alakul ki. A „hízós lányokkal” való találkozás szórakoztató módon folytatódik a játékos „Hoedown” című számmal és a közkedvelt „The Dog, The Dog, He’s at it Again” című favorittal, amelyben újra életre kel a történet a helyi csábítóról, aki minden lehetséges olcsó trükkel a hiszékeny lányok „vadászatára” indult, és akinek elfogytak az előírt tablettái a libidó növekedésének megfékezésére.
Az „Introduction” alatt a zenekar először mutatkozik be a felvételen, és sikeresen összeolvad a bandával. Ez egy közepes hosszúságú zenekari-rock instrumentális fúzió, számos képszerű szimfonikus feldolgozással, elsősorban elektromos brácsán és billentyűkön. Az egyes zenekari feldolgozásokat rendkívül teátrális és pompázatos módon játszották el, és tökéletesen illeszkednek a többnyire rusztikus-barokkos ízesítésű, többrészes harmóniákhoz, amelyek a banda tagjainak ujjai alól születnek, különösen Richardson elektromos brácsájának gyakran kicsattanóan vidám hangjához.
A „The Love In Your Eye” briliáns változatával, amelyben különösen meggyőzően csillognak a női kísérőharmóniák, rövid időre visszatérnek a jazz-rock irányultságú „Waterloo Lily” (1972) albumhoz. Kifejezetten erre a koncertfelvételre két teljesen új szerzeményt is eljátszottak: a melankolikusan vidám „Mirror For The Day”-t, amelyben a hangulat folyton ide-oda csap a kicsattanó és a gyászos között, valamint a „Virgin on the Ridiculous”-t, amely az évek során a Caravan-koncertek állandó klasszikusa lett. Ugyanez igaz a „For Richard”-ra, amelyet Richard Sinclairnek, a basszusgitáros-énekesnek, David testvérének és a Caravan egykori eredeti tagjának ajánlottak, aki nélkül nem képzelhető el rendes Caravan-koncert. Ez a felejthetetlen, az „If I Could Do It All Over Again…” (1970) című albumról származó klasszikus, amellyel a mai napig Richard rendkívül fontos hozzájárulására emlékeznek a Caravan hangzásvilágának kialakításában, az eredeti stúdióverzióban egy epikus, 14 perces szvit része volt. Az „A Hunting We Shall Go” briliáns változata, amellyel visszatérnek a „lányokhoz, akik egyik napról a másikra megérnek”, diadalmas zárása ennek a rendkívül értékes koncertdokumentumnak.
A „Caravan and the New Symphonia” gyakorlatilag ideális egybeolvadása a legendás progresszív rock kvintett felejthetetlen fúziós őrületeinek és a szimfonikus zenekarnak. Mondhatnánk, hogy ez a briliáns koncertfelvétel afféle ékes cseresznye a torta tetején ezeknek a legendás canterburyi bajnokoknak a művészi csúcsán. A Caravan korántsem az első banda volt, amely belevágott egy ilyen rockzenekar és zenekar egyesítését célzó projektbe, de kétségkívül az egyik legsikeresebb volt..
Felállás
Pye Hastings – gitár, ének
Geoff Richardson – elektromos brácsa
Richard Coughlan – dob
John G Perry – basszusgitár, kísérőének
Dave Sinclair – elektromos zongora, orgona, szintetizátor
The New Symphonia Orchestra – zenekar
VENDÉGZENÉSZEK:
Liza Strike – kísérőének
Vicki Brown – kísérőének
Margot Newman – kísérőének
Helen Chappelle – kísérőének
Tony Burrows – kísérőének
Robert Lindop – kísérőének
Danny Street – kísérőének
Produkció
David Hitchcock
Számlista
1. Introduction by Alan Black
2. Memory Lain, Hugh / Headloss
3. The Dog, The Dog, He’s at it Again
4. Hoedown
5. Introduction
6. The Love in Your Eye
7. Mirror for the Day
8. Virgin on the Ridiculous
9. For Richard
10. A Hunting We Shall Go
