Call Of The Mastodon

Szerző: Sandi Sadar Šoba

Előadó: Mastodon
Kiadó: Relapse Records
Megjelenés: 2006
Játékidő: 29:02
Értékelés: 3.7/5

A kisebb, de a zajos végletek iránt elkötelezett Relapse-től való távozás előtti utolsó felvonás tulajdonképpen az első, Lifesblood című EP értékes dalainak gyűjteménye, valamint az első, névadó 7 colos bakeliten megjelent számoké, amely épp 2000 legelején látott napvilágot. Külön érték, hogy a pokoli négyes ismét nekifut a Call Of The Mastodon című dalnak, amely az első, kilenc demófelvételből álló szett egyik legfontosabb darabja volt, és amelynek a torokhangú fényt a már régóta nem a zenekarban éneklő Eric Saner adta.

A Call Of The Mastodon első meghallgatása után világos lesz, hogy az atlanti avantgárd-virtuózok nem akarnak puha futamokkal kényeztetni, szilárd talaj fölött tíz méterrel lebegő pszichedelikával, és nem akarnak finom, földöntúli szivárványködöt sem szőni. Inkább már az első ütéssel legalább három méter mélyre vernek a földbe, aztán a szétzúzott eszmények és a talán túl magasra tett elvárások kráterébe szórják a fekete düh utolsó pelyheit. Fél óránál rövidebb idő alatt úgy kilenc dalt öntenek a füledbe, amelyek ősien és köntörfalazás nélkül szólnak. Kevésbé dicséretes a kissé homályos, maszatos produkció, amely a kevésbé markáns vokális feldolgozásokkal együtt a dobhártyádat is megviseli, és az egész, prekambriumi létharcba vezető utazás legnagyobb mínusza. Az idő, amikor a mastodoni me(n)tálkontinensek még formálódtak, a dörgő tektonikus mozgások világa volt. A csiszolatlan gyémánt még ott ült a nem-perfekcionista ragyogás gránitkérgében, amely éppoly jól hallgatható, mint a korai Soundgarden, vagy teljes pusztító pompájában a korai Neurosis – tehát elég kemény próba ez az idegeidnek és a füleidnek is. A Shadows That Move csak az első jele a szenvedésnek, amely a kitartást igencsak kevés dallamos résszel jutalmazza. A fenevad genetikai kódja basszusban telített, dobolásában rokokó, gitárjátékában pedig a wagneri diszharmónia magasztalására hajlamos. A grindrobbanás a Welcoming Warral folytatódik, a szenvedés és fájdalom sludge-os sagájának kevésbé brutális pillanata pedig a magas oktánszámú Thank You For This-szel érkezik, majd jön a játékosan kicicomázott remekmű, a sötét láthatár legfényesebb pillanata – nevezzük slágernek: We Built This Come Death. A kínzás eltorzult tánca még csak félúton jár, az óra mutatói pedig mindössze a szinte hihetetlen 10 percet léptek előre. A Battle At Sea ahabi pillanata csak egy csipetnyi teljes katartikus megnyugvást ad, ami azonban már valahol a gondtalan, fatalista, saját levében párolódó gratinírozás felénél úgy cseng, mint a sátáni ivadék démoni többszólamúsága. Deep Sea Creature: igazi kis vinyetta az újonnan kovácsolt, elhangolt zsenialitásról, amely az obskúrus határain túlra visz, hogy a szívedet ráhangold a Sickleg suttogó romantikájára. A gitáros gyorsítás és a zaj teljes penetrációját hozó riffes közjáték után, a túlhevült húrok death metalos, első osztályú sikolyaival már majdnem a végére értél. A nagy finálé a címadó Call Of The Mastodon, amely a demós mélységekből hirdeti egy új korszak és átkozottul édes pillanatok érkezését, alig néhány hónap múlva.

https://www.youtube.com/watch?v=iYQFUks6P4Q

Négybe szabdalva, mégis elégedetten és az embertelen borzalmak sortüzeitől megrázva vezetnek vissza abba az időszakba, amikor a sztárság még átkozottul messze volt, a Mastodont pedig alig érdekelte, mit szól a szélesebb közönség a szörnyek és gondolatdémonok ezreiből álló képzeletvilágukhoz. A gyémánt még mindig hallatszik, és a poros, pokolian dübörgő garázs vastag rétegei alól cseng fel. Minden jel ellenére a srácok a mordori gonoszság sötétebb körvonalai helyett teljesen váratlan irányt választottak. A középfölde felé vezető út, miután lemosódtak a földalatti múlt harci színei, könnyebb és hatalmasabb lett, mint bárki gondolta volna. Tény, hogy az első mastodoni hívást nehezebb hallgatni, mint a még érkező lemezek dallamos násztáncát, de ennek is megvan a maga sajátos bája.

Felállás

Troy Sanders – basszusgitár, ének
Brent Hinds – gitár, vokál
Bill Kelliher – gitár, vokál
Brann Dailor – dob

Produkció

Matt Washburn & Mastodon

Számlista

1. Shadows That Move
2. Welcoming War
3. Thank You for This
4. We Built This Come Death
5. Hail to Fire
6. Battle at Sea
7. Deep Sea Creature
8. Slickleg
9. Call of the Mastodon