Kiadó: Onion Boy Records
Megjelenés dátuma: 2019. 09. 13.
Az album hossza: 87.19 perc
Produkció: Bryan Beller
Műfaj: Art Rock / Progressive Rock / Avant-Prog
Értékelés: 10 / 10
Bryan Bellert elsősorban Joe Satriani kísérőzenekarának basszusgitárosaként ismerjük, és a virtuóz bolondozás királyainak, a The Aristocratsnak is ő az egyharmada. Bryan Beller azonban sokkal több egyszerű basszerosnál, akit könnyen egy újabb stréber statisztának nézhetnénk Satch mellett a színpadon. Beller ugyanis zseni. Miért?
Az albumok nála ugyan nem pörögnek olyan gyorsan, mint a The Aristocrats másik csupa-instrumentális társánál, Marco Minnemannál, de a frissen megjelent szólóalbuma, a „Scenes From The Flood” hihetetlenül ambiciózus alkotás, amely rengeteg zenei tartalmat kínál. A tavalyi év legjobbjai közé tartozik, és ez nemcsak a progresszív rock kiadványaira igaz, hanem úgy általában. A zenében magában.
Az albumon Bellerrel együtt 26 kiváló zenei virtuóz működik közre, akik az adventív rockos csínytevések szüntelen kicsalogatásának világában megbecsült és tisztelt nevek! Beller gitárosként és billentyűsként is kipróbálja magát rajta. A főként instrumentális album az első pillanattól az utolsóig messze minden műfaj fölött áll, és lehetetlen stílusbélyeget ragasztani rá! Rendkívül eklektikus anyag, amelyben teljes vérű sorozatban követik egymást a különféle hangulatok közti remek átkapcsolások és a odavágott ritmusfordulatok, vagyis az album hol drámaian, skizofrénen és tajtékzón lángol fel, hol hihetetlenül dallamosan és gyengéden szól. Feltétlenül ellenőrizniük kell a Zappa, a King Crimson, a Yes és a Pink Floyd rajongóinak, a másik oldalról pedig az Animals As Leaders, a Nine Inch Nails és a Strapping Young Lad híveinek, a dolog azonban még ennél is tovább megy, egészen a filmzenének is beillő területekig (Hans Zimmer-rajongók, figyelem!). Egy album, amelyen mindennel találkozol, és amelynek csak nehezen jutsz a végére. A metaltól a bluesig, az elektronikus zenétől a jazzig, sőt még klasszikus progresszív rockos és pszichedelikus csínytevések is vannak rajta. Meglepetést akartok? Számítsatok a váratlanra.
Az album nem olyan könnyed természetű, mint azt várnánk Beller hírneve és a The Aristocrats lényegét hordozó renoméja alapján, vagy Marco Minneman szólómunkái után. A „Scenes From the Flood” mindenben komoly alkotás. Ami a hangulati kicsengést illeti, a hangulatállapotok ezen az albumon szüntelenül átfordulnak, ahogy az album kompozíciós felépítése is, ami tulajdonképpen kiindulópontja ezeknek a rendkívüli hangulatváltásoknak. A műfajok olvasztásának és fuzionálásának olyan briliáns mestersége ez, hogy először azt hiszed, lehetetlen. Bryannek azonban tollpihe-könnyedséggel sikerül. Az album hosszú ideig, több évig készült. Egy évtizedig. Beller gondolatban szorgalmasan rakosgatta össze, mint egy iszonyatosan nehéz „puzzle” kirakóst, vagy azoknak, akik Dylan Dogot olvastok, talán találóbb hasonlattal szolgálok: mint egy hajómodellt, amely billiónyi apró darabból áll, és sosem látsz a végére. A zenész amúgy évődő és mindig vidám természete alatt tehát egy tökéletességet kereső lélek rejlik. És ezt a tökéletességet, ezt a befejezetlen és végtelen tökéletességet árasztja a „Scenes From A Flood” az első pillanattól az utolsóig, képszerű és rendkívül gazdag zenei tartalmával. A főként instrumentális album egyetlen vokális számmal is büszkélkedhet. Ez a rendkívül sötét, mégis bombasztikus eposz, vagyis e tekintetben progresszív art rock minisuite az Army Of The Black Rectangles, amelyhez Bryan az Angels & Exits című számból merített ihletet. Utóbbi az egyetlen szám ezen az albumon, amelyet nem Beller szerzett, hanem Janet Feder (szólóelőadó, aki Fred Frith – a Henry Cow „RIO/avant-bolond” – munkatársaként ismert) írt.
Nem akarok hosszan beszélni, mert az ilyen kiadványok mélyére egyetlen recenzió sem lát. Egyszerűen annyira kihívó, helyenként avantgárd, teátrális és szabadelvű a sokrétűsége, a megismeretlen zenei dimenziók felé tett gondolati lépéseinek szellemes adagolása, hogy a szavak használata, ahogy a racionalizmusunk generálja őket, különösen az ilyen albumok esetében, egyszerűen és nyersen szólva korlátoz, és bizonyos mértékig „megnyomorít”, mindenestül felesleges. Egy marad. És nagyon egyszerű. A kikapcsolás. Hogy átadd magad az ilyen zenének. Igen. Sok transzcendentális pillanatot tartalmaz, olyan pillanatokat, amelyek a másik oldalon ráznak meg, sőt ijesztenek. Egy album, amelyet folyamatosan hallgathattok, és soha nem untok meg. Egy album, amely minden egyes újabb pörgetéssel gazdagít és megjutalmaz benneteket. Spirituális értelemben is. Pontosan ez az, amit eredeti küldetésében a zeneművészet kínálhat a befogadónak. Őszintébb ennél ugyanis nem lehet.
Ha megkockáztatom, hogy hozzáteszek egy személyes szerzői megjegyzést – és akik 2006 óta rendszeresen követik a RockLine-t, nagyon jól tudják, hogy ez a szerző nem csak három albumot recenzeált és hallgatott meg életében –, ez az egyik legjobb lemez, amit az utóbbi években hallottam, pedig a rock and roll felfedezéseibe folyamatosan, intenzíven mélyedek.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. The Scouring Of Three & Seventeen
2. Volunteer State
3. Everything And Nothing
4. A Quickening
5. Steiner In Ellipses
6. Always Worth it
7. Lookout Mountain
8. The Storm
10. The Flood
11. Bunkistan
12. As Advertised
13. Army Of The Black Rectangles
14. The Outer Boundary
15. Angles & Exits
16. The Inner Boundary
18. World Class
19. Sweet Water
20. Let Go Of Everything
ZENÉSZEK:
Bryan Beller – basszusgitár, billentyűk, gitár, ének
Gitárosok:
Nili Brosh (Michael Jackson ONE, Tony MacAlpine, szólóelőadó)
Darran Charles (Godsticks, The Pineapple Thief)
Mike Dawes (szólóelőadó)
Janet Feder (szólóelőadó, Fred Frith)
Guthrie Govan (The Aristocrats, Hans Zimmer, Steven Wilson)
Mike Keneally (Frank Zappa, Joe Satriani, Steve Vai, szólóelőadó)
Jamie Kime (Zappa Plays Zappa, Jewel, Dr. John)
Teddy Kumpel (Joe Jackson, szólóelőadó)
Jake Howsam Lowe (Plini, The Helix Nebula)
Rick Musallam (Mike Keneally, Ben Taylor)
Mike Olekshy (Max Morgan, Alison Ray)
Griff Peters (Mike Keneally, Billie Myers)
John Petrucci (Dream Theater)
Joe Satriani (Joe Satriani, Chickenfoot)
Dobosok:
Ray Hearne (Haken)
Gene Hoglan (Dethklok, Strapping Young Lad, Testament, Death)
Nate Morton (Cher, The Voice, American Idol house band)
Joe Travers (Joe Satriani, Eric Johnson, Zappa Plays Zappa)
Billentyűs, vonósok, harmóniák, szitár, ütőhangszerek,…
Christopher Allis (Deana Carter, Denny Laine)
Paul Cartwright (Portugal The Man, Cee Lo Green, Mary J. Blige)
Julian Coryell (Alanis Morrissette, Jewel, Aimee Mann)
Fred Kron (Colin Hay, Donna Summer, Anchorman 2)
Evan Mazunik (Carla Bley, Anthony Braxton, szólóelőadó)
Matt Rohde (Christina Aguilera, Jane’s Addiction)
Rishabh Seen (Arijit Singh, Mute The Saint, szólóelőadó)
Leah Zeger (Stevie Wonder, Annie Lennox, Hans Zimmer)
