House Of Shakira: Radiocarbon
Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2019. 12. 06.
Az album hossza: 39.45 perc
Produkció: House Of Shakira
Műfaj: Hard Rock / Melodic Rock / AOR
Értékelés: 9.5 / 10
A House Of Shakira szép múltra visszatekintő zenekar, első albumát 1997-ben jelentette meg. Ez volt a „Lint”, amely már a pályafutás első lépéseinél remek ugródeszkát jelentett a szélesebb közönség felé, hiszen a House Of Shakira kellő figyelmet szerzett vele. Sajnos ezt a későbbiekben nem sikerült kamatoztatniuk, így teljesen elmerültek a melodikus rock kovácsolásának műfaji underground világában, amelyet erős AOR-alapzat támaszt meg a nyolcvanas évekből. Ennek ellenére a zenekar az évek során hű maradt a megkovácsolt stílusához és a víziójához, és két-három éves időközökkel szorgosan sorolta egymás után az új lemezeket. A legfrissebb, a „Radiocarbon” tavaly decemberben, pontosabban a mi pogány „piškotopekünk”, Miklós (Mikulás) napján jelent meg, és ezzel már a kilencedik stúdiólemeze ennek az igazságtalanul figyelmen kívül hagyott, de tetteiben mindig kiváló hard rock csapatnak, amelyet egy stockholmi, svéd kvintett alkot.
És az új lemez ismét egyszerűen kiváló. Az albumot a Frontiers Musci Srl. adta ki, ami a zenekarnak nagyon jó hír, hiszen ez a világ vezető kiadója, amely ma is aktívan gondoskodik a melodikus rock és az AOR irányába tartó zenekarokról, vagyis a hard rock két „lágyabb ágáról”. Egy archaikus, valójában kihalt műfajról van szó, amelyet időnként (hálásan) felmelegítenek egy-egy újkori lelkes revivalista, például a H.E.A.T. vagy az Eclipse. Szóval megint többnyire svédek.
A House Of Shakira srácai viszont olyan nemzedék, amely egyik oldalon a Led Zeppelin, a másikon a Journey hallgatásán nőtt fel. Csodás kontraszt. És ez meg is látszik a stílusukon. Valójában nem sokat mozdultak el a „Lint” (1997) idejétől, és a „Radiocarbon” tíz aprólékosan megfaragott számot kínál, amelyek ismét megrázóan jól kötik össze a Led Zeppelintől örökölt klasszikus rockos nyersességet a „west coast AOR”-legenda Journey rendkívül bombasztikus és ultramuzikális fülbemászóságával.
A „Radiocarbon” edzett rókák műve, akik pontosan tudják, hogyan kell felépíteni egy dalt abban a műfaji közegben, amelyben évek óta mozognak, hogy az teljes vérrel, azonnal megragadjon. Született svéd perfekcionizmus és tapasztalat. Kéz a kézben. Éppen megfelelő idő, hogy az ember az ötleteket a legapróbb részletekig kifaragja. Így az új album is tíz kiváló számot nyújt. Érdekes, hogy a House Of Shakira – skandináv gyökereihez képest – az új lemezen is gyakran derűs, pozitív, vagyis szívesen használ olyan frazeálási formákat, amelyek dúr hangsorokra épülnek. Ezt végig tartják. Az első albumuk óta. Az új szerzemények nagyon jó produkcióval is büszkélkedhetnek, amely megőrzi az élénk színezetet és az organikusságot. Ehhez hozzájárul az akusztikus hangszerek használata is, amellyel a zenekar mesterien használja ki a hangkép rendelkezésre álló terét, amely a számok hangszerelésében nyílik meg (A Tyrant’s Tale). A dalok produkciós szempontból ügyesen kontrasztosak. A domináns, áthatoló és erősen melodikus ének áll a középpontban, megtámogatva a robusztus, kövér gitárhanggal, hangzásbeli ellenpontként pedig ott áll az ütős ritmusszekció, a „basszuslábnak” nevezett kiváló lüktetés kitűnő melegségével.
A csúcspontokat magatok választjátok ki! Egyszerűen. A „Radiocarbon” rendkívüli következetességgel és koherenciával szolgál, a számok között nincs minőségi ingadozás, helyette végig ötletgazdag az események alakulása, és magas az album dinamikai hozama. Se több, se kevesebb. Nehéz hozzátenni vagy elvenni belőle bármit. Ahogy mondtam. Újabb kiváló dokumentum, amelyet nyitott karokkal fogadnak majd a műfaj igazi rajongói, és hosszabb időre bevesznek a különféle hanghordozók lejátszóiban gyakran forgatott lemezek közé. Ez a minimum, amit ez a kiadvány megérdemel. Nagyobb utópia viszont, hogy a zenekart valahol viszonylag a közelünkben, a šentflorjani völgy környékén is viszontláthatnánk valamelyik koncertjükön, ahogy az történt például réges-régen, 2006 novemberében az olaszországi Padovában.
szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Herd Instinct
2. One Circumstance
3. Not Alone
4. Radiocarbon
5. A Tyrant´s Tale
6. Delusion
7. Save Yourself
8. Sweet Revenge
9. Scavenger Lizard
10. Like A Fool
11. Falling Down
Felállás:
Andreas Novak – ének, vokál
Mats Hallstensson – gitár, vokál, „e-bow”
Anders Lundström – gitár
Per Schelander – basszusgitár, vokál, ütőhangszerek
Martin Larsson – dob
