Előadó: Cooper, Alice
Kiadó: Eagle Records
Megjelenés: 2000
A Brutal Planet turné sikere hozzájárult ahhoz, hogy megjelenjen a koncert teljes, kiváló minőségű felvétele DVD-n Brutally Live címmel (a VHS-kiadásról néhány szám kimaradt), amelyet a londoni Hammersmithben vettek fel 2000. július 19-én. Bónuszként a DVD-n ott van a Gimme kislemez videóklipje is.
A díszlet teljes egészében az album témájának van alárendelve, és a – mint mindig – kiválóan eljátszott show mindenképp megér egy megnézést, hiszen ez eddig a legjobb felvétel Cooper koncertjéről. Igaz, a hangján azért érződik egy kicsit az idő vasfoga, de ez csak minimális mínusz: a játék, valamint a számok és a kellékek, a színészkedés összehangolása egyszerűen egyedülálló.
A koncert a Controller bevezető szavaival indul a Brutal Planet kapcsán, aki arra figyelmeztet minket, hogy hagyjuk el a koncertet, amíg még lehet, mert jön az uralkodó, a szadista őrült, Alice Cooper. Szünet nélkül megy tovább az intro a nyitódalba, a Brutal Planet-be, majd a Gimme-be. A Go To Hell folytatja a repertoárt, és ebben már fel is tűnik a színpadon az állandó szereplő, Alice lánya, Calico, aki a show egészében több szerepben is megjelenik. A Pick Up The Bones egyike azoknak a daloknak, amelyek a jó játékkal és a kellékekkel – főleg a színpadon szétszórt csontokkal – a koncert után is nagy benyomást hagynak. A csontokról a testrészekre a Feed My Frankenstein viszi át a hangsúlyt, amelyben Alice összerakja a szóban forgó figurát. A Wicked Young Man, az új lemez egyik száma, nagyon jól szól, a zenekar zenére menetelése pedig egyszerűen zseniális. A koncert lassan eléri a csúcspontját, ennek felvezetése a Dead Babies, amelyben Alice egy kardra tűz egy mutánst. Ezután egymás után néhány hangszeres szám következik, közben pedig Coopert a guillotine alá fektetik, és lefejezik. A visszatérés akkor jön el, amikor a fejet elviszik abba a kamrába, ahová korábban a testrészeket is vitték, és így Alice a frankensteini elv szerint újra életre kel – kezdődik a No More Mr. Nice Guy. Az It’s Hot Tonight és a remek Caught In A Dream következik, majd Cooper beszéde, amelyben kiemeli, mi zavarja: főleg az, hogy valaki az első sorban Kiss-pólót visel, és ez vezet át az It’s The Little Things-be. A Poison, a soron következő szám, tovább fokozza az amúgy is remek hangulatot, igazán kiváló dal. A Take It Like A Woman és az Only Woman Bleed egybeolvasztott balladapár, amelyben kicsit lecsillapodnak a dolgok, és gyűlik az új erő, amelyet aztán a rövid, gyors You Drive Me Nervous kezd el felhasználni. Jön az Under My Wheels és a School’s Out a klasszikus lufikkal, konfettivel és azzal a káosszal, amit a szám magával hoz. A dal még el sem csendesedik rendesen, máris érkezik az újabb sláger, a Billion Dollar Babies.
A koncert zárlatát a My Generation indítja, és Alice egy „Britney Wants Me” feliratú pólóban jelenik meg, majd amikor megfordul, a hátán nagy „Dead” felirat áll, ami újabb adag hangulatot hoz, és a hazafias Elected-del zárul az elnökökkel a színpadon. Nagyon dicséretes, hogy minden koncerten feltűnik a számban az amerikai és az adott koncertország zászlajából kombinált lobogó.
Elég hosszú setlist ez egy ilyen vén macskának, aki semmi fáradtságot nem mutat, sőt úgy tűnik, az évekkel csak egyre jobb. A turné nagyon jó fogadtatásra talált, és mi is szívesen látnánk még több ilyet, minél közelebb hozzánk.
Felállás
Alice Cooper – ének
Ryan Roxie – gitár
Pete Friesen – gitár
Greg Smith – basszusgitár
Eric Singer – dob
Teddy ”Zig Zag” – billentyűk
Produkció
Richard Leyland
Számlista
1. Brutal Planet
2. Gimme
3. Go To Hell
4. Blow Me A Kiss
5. I’m Eighteen
6. Pick Up The Bones
7. Feed My Frankenstein
8. Wicked Young Man
9. Dead Babies
10. Ballad Of Dwight Fry
11. I Love The Dead
12. Black Widow
13. No More Mr Nice Guy
14. It`s Hot Tonight
15. Caught In A Dream
16. It`s The Little Things
17. Poison
18. Take It Like A Woman
19. Only Women Bleed
20. You Drive Me Nervous
21. Under My Wheels
22. School`s Out
23. Billion Dollar Babies
24. My Generation
25. Elected
A koncert hossza: 96:00
