Brotherhood of the Snake
Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Testament
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2016
Játékidő: 45:27
Értékelés: 4.5/5
A »Brotherhood of the Snake« az amerikai thrash metal-bajnok Testament legújabb, tizenegyedik stúdiólemeze. A zenekar négy évvel ezelőtt a »Dark Roots of Earth« (2012) című albummal nagy stílusban visszatért korai lemezei, a thrash metal klasszikusok magas mércéjéhez, és megérdemelten kapott lelkes fogadtatást a rajongóktól és a kritikusoktól egyaránt. A »Brotherhood of the Snake« felvétele előtt basszusgitárost cseréltek: Greg Christiant Steve DiGiorgio (ex-Death, Control Denied, Iced Earth) váltotta, aki legutóbb a régi slágerek újrajátszásából álló »First Strike Still Deadly« (2001) című lemezen dolgozott együtt a bandával. Chuck Billy közben elárulta, hogy az új album félig koncepcióalbum: a szövegek nagy része és a cím is a hírhedt összeesküvés-elméletekre utal, melyek szerint idegen, hüllőszerű űrlátogatók az ókor óta alakítják az emberi civilizációk sorsát, egyebek mellett egy titokzatos, szabadkőműves jellegű kígyótisztelő páholyon, azaz kígyókultuszon keresztül. A rendkívül érdekes téma ellenére a »Brotherhood of the Snake« hallgatás közben nem ébreszt igazi koncepcióalbum-érzést (a címadó dalt leszámítva), hiszen minden szám külön fejezetként szól, ami az olyan stílusban, amilyet a Testament művel, teljesen természetes.
Zeneileg a Testament ezúttal talán minden eddiginél vadabb thrash-lemezt készített, és ritmikailag is a leggyorsabbat, minden „lassító” manőver és korlátozás nélkül. Ezt könnyen megengedhetik maguknak, hiszen soraikban ott van a kivételes virtuóz Alex Skolnick, a világ egyik legjobb és leggyorsabb gitárosa, akinek zenei látóköre messze túlnyúlik a metal határain, egészen a kísérleti zenéig és a jazz rock fusionig, amit különböző mellékprojektjeivel, az Attention Deficittel és az Alex Skolnick Trióval is számtalanszor bizonyított. A Testament a »Brotherhood of the Snake« lemezen ismét tombol a dühtől, ami folyamatosan árad Chuck hangjából és a szövegeiben sorjázó számos társadalomkritikus „odaszúrásból”. Ez a brutális töltet az album elejétől a végéig nem lankad, egyetlen „pihenő” nélkül, balladáról pedig szó sincs, pedig azok olykor a legagresszívebb metallemezeken is váratlanul felbukkannak.
A »Brotherhood of the Snake« a címadó dallal nyit, amely csak úgy kicsattan az oktánszámos energiától: tépős gitárfutamok, a dupla lábdob brutális püfölése és Chuck „megveszett” éneke viszi a prímet. Utóbbi dalról dalra vált az agresszív thrash-hangtól a gyilkos, death metalt súroló üvöltésig. A kiváló, technikailag elsőrangú gitárharmóniák pedig azok, amelyek az egyes részekbe azt az igazi lelket viszik, amitől a középszerű teljesítményből mestermű lesz. Eric Peterson, az egyetlen Testament-tag, aki a kezdetektől, még a Legacy-korszakból itt van, egykor kizárólag ritmusgitáros volt, mostanra viszont már évek óta megegyezésben osztozik Skolnickkal a szólókon, nem csak a gitárharmóniákon, miközben az album szinte szétreped a sokféle riff súlya alatt. A dobok kínzása a „fémből való” Gene Hoglan jóvoltából a »The Pale King« című számban folytatódik, ahol a technikai tökély és az agresszió keményen kezet fog, Chuck énekbeli „rugalmassága” és a ritmikai „rostálás” mellett pedig néhány meglehetősen érdekes, dallamosabb gitárharmónia is akad.
A fanatikusan gyors ritmikai vágtázás a »Stronghold« című dalban még fokozódik, ahol igazi vámpíros hangulat uralkodik, Chuck pedig énekben folyton ingázik a kissé különc, örökké zsörtölődő nagybácsi és a vérre szomjazó, tökéletes pszichopata „szerepe” között. A »Seven Seals« már a címével, amely Bergman fekete-fehér filmklasszikusát, A hetedik pecsétet idézi, jelzi, hogy kifejezetten sötét alkotásról van szó. A brutális menetelés nem lankad, a szuperszonikus gitárfutamok viszont kissé lecsillapodnak, és több teret hagynak a drámai, agresszív énekkitöréseknek. Az instrumentális szakasz közepén Skolnick gyorsan talál helyet néhány rövidebb gitárimprovizációra, amelyek Joe Satriani egyik legjobb tanítványa kezében mindig érdekesen sülnek el.
A »Born In a Rut« hallgatása közben az lepi meg leginkább, milyen könnyedén vált át a zenekar a szám közepén tiszta thrash metalból szinte teljes hard rockba, félig bluesos gitárfutamokkal. Egy Skolnickhoz hasonló gitárvirtuóz számára ez persze gyerekjáték, mégis rendkívül agyafúrt, teljesen váratlan meglepetés. A »Centuries Of Suffering« folytatja a thrash-es „földi poklot”: gyilkos dobvágtázás és őrült gitárfutamok uralkodnak, Chuck pedig megint „vérre szomjazik”. Nehéz megállapítani, pontosan mire utal a dal társadalmat ostorozó szövege, talán az észak-amerikai őslakosok szenvedésére, tekintve, hogy Chuckban is csörgedezik némi indián vér.
A »Neptune’s Spear«, a »Brotherhood of the Snake« egyik legjobb pillanata, amelyben Skolnick is otthagyta a szerzői keze nyomát, újabb megvadult thrash-bomba: hatalmas gitárharmóniák, kíméletlen dobhengerek és félőrült éneklés, amely minden régi rajongót le fog nyűgözni. A »Black Jack« című számban Hoglan dobkínzása új végleteket ér el, miközben Skolnick mellékesen elereszt egy technikásan kicsiszolt gitárszólót. Chuck „énekbeli pszichózisa” a »Canna-Business« című dalban sem enged, amely éppen megfelelő adag old school thrash tombolást és technikai finomságot tartalmaz, a szövegben pedig „epét okád” a korrupt üzletemberekre és politikusokra, ami a Testamentnél legalább a »The New Order« (1988) óta „klasszikus”. A „new order” kifejezés egyébként a szövegben többször is előkerül. Az album az egyházellenes »The Number Game« című számmal zárul, igazi Testament-módra: a dupla lábdob terrorizálásával, mérgező gitárfutamokkal és olyan vámpíros ének-tombolással, mintha egy zárt pszichiátriai intézetből épp most megszökött sorozatgyilkos üvöltene.
A »Brotherhood of the Snake« klasszikus Testament-album, vagyis kíméletlen adag thrash metal brutalitást kapsz szuperszonikus hajtóművel, gyilkos, magas technikai szinten megírt gitárfutamokkal, miközben Chuck hangja az elejétől a végéig úgy szól, mintha épp most üzent volna hadat az egész világnak. Sok szempontból az kiváló előd, a »Dark Roots of Earth« még agresszívebb és gyorsabb változata, néhány rendkívül szórakoztató meglepetéssel, amely az első perctől az utolsóig megőrzi dühös, teljesen megvadult természetét, és biztosan lelkesíteni fogja a régi híveket. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy 2016 egyik legjobb (nem csak thrash-) metalalbumáról van szó. Ideje volna jóvátenni a hosszú évek igazságtalanságát, és a Testamentet is a thrash metal „dicső négyese” közé sorolni, hiszen ez a legkevesebb, amit megérdemelnek azok után, hogy ennyi éven át hűen követték saját zenei víziójukat, amelyre jellemző, hogy minden lemezük „új történet” az elődjéhez képest.
Felállás
Chuck Billy – ének
Alex Skolnick – gitár
Eric Peterson – gitár
Steve DiGiorgio – basszusgitár
Gene Hoglan – dob
Produkció
Juan Urteaga
Számlista
1. Brotherhood of the Snake (4:14)
2. The Pale King (4:51)
3. Stronghold (4:00)
4. Seven Seals (5:38)
5. Born in a Rut (4:57)
6. Centuries of Suffering (3:34)
7. Black Jack (4:21)
8. Neptune’s Spear (5:27)
9. Canna-Business (3:47)
10. The Number Game (4:38)