Előadó: T' Pau
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1987
Játékidő: 44:34
Értékelés: 4.5/5
1967 szeptemberében Amerikában elkezdték vetíteni a népszerű Star Trek sci-fi sorozat második évadát William Shatner és Leonard Nimoy főszereplésével. A széria nyitó epizódjának története Spock betegségére épül: a kór arra kényszeríti a vulkanit, hogy hazalátogasson szülőbolygójára, és felkeresse a menyasszonyát, T’Pringet, az egyetlen embert, aki meg tudja gyógyítani. Az esküvő azonban lehetetlen, mert T’Pringnek már régóta van egy kiszemeltje, akinek vulkáni szokás szerint meg kell küzdenie Spockkal. A végén a kultikus párbajban Spock és Kirk kapitány néz farkasszemet egymással (Kirköt a kiszemelt helyettesének választják), a Nimoy győzelmével záruló összecsapást pedig a vulkániak egy köztiszteletben álló képviselője, bizonyos T’Pau felügyeli.
Ennyit az angol zenekar rendkívül találékony nevéről, most pedig néhány szó Carol Deckerről, az énekesnőről. Ha valaha is azon tűnődtél, ki a mai rock legjobb énekesnője, most már nincs okod a bizonytalanságra . A Liverpool külvárosából származó vörös hajú lány a T’Pau bemutatkozó lemezén, a Bridge of spiesen bebizonyította, hogy ebben a modern műfajban, néhány kivételtől eltekintve, amilyen kétségkívül a Heart énekesnője, Ann Wilson, valamint Grace Slick (Jefferson Airplane/Starship), nincs igazi vetélytársa. Kár, hogy a ragyogó karrier és a hírnév, amelyet Decker az Atlanti-óceán mindkét partján élvezett, együtt hanyatlott a zenekarral, amely a harmadik album, a The promise (1991) után feloszlott. A Bridge of spies, amely ’87-ben Amerikában egyszerűen T’Pau címmel jelent meg, mindenesetre sokat ígért. Nemcsak a milliós példányszám és a világszerte ismertség miatt, amelyet viszonylag rövid idő alatt hozott a zenekarnak. Angliában az albumlisták élére ugrott, és nem kevesebb mint öt kislemezt adott: Heart and soul, China in your hand, Valentine, Sex talk és I will be with you. A banda ennek köszönhetően telt házas Wembley-ben játszhatott, és turnézhatott Bryan Adamsszel és Nick Kershaw-val.
A Heart and soul, amelyben jó pár kísérletezést hallunk a különféle énekregiszterekkel, a Pepe jeans reklámjának készítői ügyesen felhasználták, a megható Valentine kellemes intróval csábít, a Sex talk (eredeti címe Intimate strangers) pedig a lendületes AOR-refrénjével és kétértelmű szövegével a lemez legenergikusabb dala. Ezt kis lemaradással követi a remek Monkey house és a You give up. Az I will be with you a kor zeneipari elvárásainak megfelelően power balladának készült, de ezen a téren is felülmúlja a címadó Bridge of spies, amely ilyen-olyan okokból nem jutott be a kislemezek közé. A dal címe a híres „kémek hídjára” utal, amely Potsdamot és Berlint köti össze, és amelyen a Szovjetunió és az Egyesült Államok háromszor cserélt le elfogott titkosügynököket; a téma pedig a T’Pau szemléletének megfelelően szerelmi vizekre evez át.
Az album gyöngyszeme persze a China in your hand, az a dal, amelyről Carol Deckert a mai napig a legjobban felismerik. A megható harmóniák és mesteri hangszerelések mögött, amelyekért Ron Rogers gitáros felel (az énekesnő hosszú ideig tartó párja; a zenekar többi tagja többnyire stúdiózenész volt), ezúttal nem szerelmi, hanem jóval sötétebb téma húzódik meg. A China Mary Shelleyről és Frankensteinjéről szól (oh hands move and heart beats on, now life will return on this electric storm), üzenete pedig az, hogy minden álmunkat valóra válthatjuk, de azok később gyakran nemkívánatos eredményekhez vezetnek (don’t push too far, your dreams are china in your hand). Az egészet értelmezhetjük az emberi klónozás elleni felhívásként is, olyan felhívásként, amelyet kissé nyíltabb formában a témájában nagyon hasonló Dr. Stein című dalban találunk meg, amelyet a német Helloween alig egy évvel később adott ki a Keeper of the seven keys part II albumán. Cooper sekélyesen közönséges Feed my Frankensteinje, bár ugyanezekre a motívumokra épít, természetesen nem tartozik ebbe a kategóriába.
A T’Pau zenéje azonban mégsem az, amit az angol nyelvű zenekritikusok „music with a message”-nek neveznének. Decker és Rogers költészetének középpontjában nem a szövegek állnak, hanem a minőségi és semmiképp sem klisés rock, amely ugyanakkor ismét csak elég jellemző arra a korszakra, amelyben született. Az egészet a brit új romantika, a fülbarát nyolcvanas évekbeli synth pop és egy csipet glam rendkívül meggyőző keverékének nevezhetnénk, megfűszerezve egy utánozhatatlan énekhanggal. Elég hatásos és széles merítésű kombináció tehát, de, mint mondtuk, sajnos túlságosan kötődik ahhoz a korszakhoz és gondolkodásmódhoz, amely életre hívta.
Felállás
Carol Decker – ének
Ron Rogers – ritmusgitár
Tim Burgess – dob
Michael Chatwood – billentyűs hangszerek
Paul Jackson – basszusgitár
Taj Wyzgowski – szólógitár
Producer
Roy Thomas Baker
Számlista
1. Heart and soul
2. I will be with you
3. China in your hand
4. Friends like these
5. Sex talk
6. Bridge of spies
7. Monkey house
8. Valentine
9. Thank you for goodbye
10. You give up
11. China in your hand (reprise)
