Izvajalec: Black Sabbath
Založba: Vertigo Records
Izid: 1983
Iommi a nyolcvanas évek elején láthatóan igencsak jól érezte magát Ritchie Blackmore egykori cimborái társaságában. Először ott volt Ronnie James Dio, a jó öreg Elf/Rainbow-törpe, Tony gyilkos párosa, aki lerázta Black Sabbathról a múlt béklyóit, és a fenomenális Heaven And Hell és Mob Rules szárnyán bátran elvitte őket a nyolcvanas évek számukra a régi motorosoknak kiszámíthatatlan zenei világába. A Dióval felálló Black Sabbath így legendássá vált. „Majdnem” annyira, mint Iommi következő kísérlete, a Born Again!
Valószínűleg a legtöbbetek könnyedén el tudja képzelni minden Deep Purple- és Black Sabbath-fanatikus reakcióját, amikor – valahol a délutáni fűnyírás közepén – derült égből villámcsapásként érte a hír, hogy Gillan megerősíti a legendás birminghami társaságot. Furcsa döntés, főleg ha belegondoltok, hogy a két említett banda a hetvenes évek első felében végig kemény riválisként rohamozta fáradhatatlanul a zenei piacot az óceán túlsó oldalán. Ian választása még érdekesebbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy az ő zenei kifejezésmódja semmilyen módon nem fér össze a sötét, démoni, vagy milyen is volt az a „sátáni” Black Sabbath-képpel. Ez utóbbit ezúttal is Iommi kemény, komor, vagyis hagyományosan kiváló riffjei alakítják, amelyekről bátran állíthatom, hogy kétségkívül a gitáros legjobb hathúros alkotásainak szűk körébe tartoznak. Ezek a felismerhető, erősen torzított kvintakkordos fogások Tony eltökéltségéről árulkodnak, amellyel hatásosan befogja a szájukat mindazoknak, akik kételkedtek az Ozzy utáni korszakának projektjeiben.
A Born Again kétségkívül az egyik legmulatságosabb Black Sabbath-történet (ezt már csak a burleszkbe hajló Seventh Star licitálja túl). Az album, a nyitó heavy rockos Trashed kivételével, ritkán tud igazán lenyűgözni. Ennek az apátiának több oka is van; az egyik fő ok a förtelmesen fémes hangzás, amelyben gyakran még Iommi mindig is félelmetes gitárfogásai is felvizesednek. Ezek párosítása Gillan kifejezetten „anti-Sabbath” szövegvilágával a Born Again másik problémája. Ianért itt egyáltalán nem lehet haragudni, hiszen az úr minden erejével azon van, hogy minél „feketébb” képet fessen magáról, csakhogy az neki a legkevésbé sem áll jól. Ennek rovására megy az olyan számok végeredménye, mint a Disturbing The Priest: tipikus Tony Iommi-riff, amely fölött hisztérikus boszorkánysikoltozással kísért Gillan vékony hangja. Ian itt határozottan megmutatja magát. Ez különösen igaz a szám középső részére, amelynek legjobb lenne, ha azonnal elválasztanák az elviselhetetlenül nyűgös bevezetőjétől. Az irónia, hogy Ian szövegileg pont az ilyen tájékozódni képtelen dolgoknál kerül a legközelebb valamiféle meggyőző Black Sabbath-figurához. Ennek teljes ellentétét viszont a nehezen érthető Keep It Warm-mal éri el, egy furcsán erotikával teli elbeszéléssel, amely más környezetben valószínűleg tökéletesen megfelelne eredeti céljának. Valahol e kettő között helyezkedik el a szórakoztató Digital Bitch. Nem annyira a zene, mint inkább a tréfás szöveg miatt, amellyel Gillan a rá jellemző stílusban számol le a „legkedvesebbeivel”. Tipikus Tony Iommi-módra a Born Again az E5150 szellemében ismét „elgondolkodásra” hagy minket legalább két fura darabbal. Itt van ugyanis a hangszeres és teljességgel nélkülözhető Stonehenge és annak testvér-ijesztgetése, a The Dark, amelyek valódi jelentését még ma is hihetetlenül nehéz megérteni. Érdekes, hogy az úr a heavy metal újjáéledésének idején kétszer is megpróbálja ilyen módon sötétíteni a hangulatot. Mindegy, említésre méltó pillanatot, a szokatlanul erős fejfájást leszámítva, itt nem fogtok találni.
Az album legerősebb pillanatai között a nyitó Trashed mellett ott van a fáradhatatlanul nyűgösködő gépezet, a Zero The Hero, a szétszórt Hot Line (újabb szép példa Ian inkompatibilitására), valamint egy újabb Iommi-mestermunka, a tiszta unikum Born Again. Ez utóbbi végig izzik Gillan kompromisszumok nélküli vokális betéteitől, amelyekben az énekes utoljára mutatkozik ilyen magasan szárnyaló hangulatban. Kár, hogy az urak akkor nem tudtak józanabb szemmel tekinteni az egész alkotási folyamatra, ami biztosan segített volna, hogy ezek a ritka, ígéretes Born Again-villanások erősebben felragyogjanak, még ha sajnos túl gyakran teljesen sekélyes alkotások is övezik őket.
Zasedba
Tony Iommi: kitara
Ian Gillan: vokal
Geezer Butler: bas
Bill Ward: bobni
Geoff Nicholls: klaviature
Produkcija
Robin Black & Black Sabbath
Seznam skladb
1.Trashed
2.Stonehenge
3.Disturbing The Priest
4.The Dark
5.Zero The Hero
6.Digital Bitch
7.Born Again
8.Hot Line
9.Keep It Warm
Trajanje albuma: 40.40
