Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Eisley / Goldy
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 51:29
Értékelés: 3/5
A Frontiers Records továbbra is rendíthetetlenül buzdítja a zenészeit, hogy a »rosterén« szereplő muzsikusok a legkülönfélébb zenei ötletprojektekben fogjanak össze. Tavaly így állt össze egy közös lemez erejéig a Giuffria, vagyis az az AOR-attrakció a nyolcvanas évekből két egykori tagja: Dave Glen Eisley énekes és Craig Goldy gitáros. Utóbbit a DIO egykori első számú gitárosaként ismerjük, egyébként a saját Ressurection Kingsét vezeti.
Két régi haver összeállásáról van tehát szó: stúdióbemutatkozásukkal a nyolcvanas évek eleji hangzás esszenciáját élesztik újjá, abba az időszakba röpítve vissza minket, amikor mindketten sikeres zenei karriert indítottak. A történet nagyjából így szól. Goldy állítólag 2014 őszén megjelent Eisley otthonában, és meggyőző játékával tulajdonképpen bátorította az énekest: a hosszú szünet után, amely egészen 2001-ig, Eisley szólóalbumának megjelenéséig tartott, álljon végre újra színpadra, és kezdjen el újra énekelni. Goldy olyan nyomulós volt, hogy Eisleyt hamarosan pár kisebb színpadra is kirángatta, az énekes pedig újra megérezte az igazi zenei szenvedélyt és az örömöt a rock and roll alkotásában és előadásában. A két fickó így a tavalyi évben új anyagot írt, a lemezszerződést pedig az a neves olasz kiadó tette lehetővé, amely valószínűleg az egyetlen a világon, ahol manapság a melodikus rock és az AOR underground zenekarai megtalálják a maguk »menedékét«, és azt a fajta búvóhelyet, amely lehetővé teszi számukra a túlélést és az alkotást.
A két zenész az új szerzeményekkel nem találja fel a spanyolviaszt. A dalok tipikus hard rockos slágergyanús darabok, bőséges zenei fülbemászósággal és harapósággal, a refrénekben pedig atmoszferikus csúcspontokkal. Érezni, hogy Eisley hosszabb ideig pihent, és ehhez a lemezhez minden lángoló szenvedéllyel és ambícióval állt hozzá. Egy árnyalatnyival talán túl lángolóan is. Annyi az éneke a dalok kibontakozásának minden lépésénél, hogy az ének időnként kifejezetten zavaróan hat. Az átvezetésekben, sőt még a gitárszólók közben is énekel bele, ami inkább egy koncertelőadásba illene, mint stúdiófelvételek megalkotásába. Goldy gitárja így időnként egyenesen másodlagossá válik.
Summa summarum: a dalok ügyesen vannak becsomagolva, és számként is működnek. Minőségben is kiegyenlítettek, szerzői melléfogás nincs. Minden a helyén van. A zenéből az olyan együttesek hatása érződik, amelyek a hetvenes években népszerűsítették a rockot, a Rainbow-tól a Deep Purple-ig, és persze az egész tetszeni fog a Dio, valamint a Dio-era Black Sabbath rajongóinak is. De ahogy mondtam. Mire a „Blood, Guts And Games”, eljut a »célegyenesbe«, világos, hogy megvan a maga esszenciája és karaktere, valamint a melodikus rockos komponens, amely az albumon uralkodik. Vagyis rajta van a pompázatosság bélyege, amelyet a két zenész még a Giuffria idejéből hozott magával.
Szép és következetes teljesítmény, földrengető ötletek nélkül, de a tíz saját szerzeményhez képest mégis túl hosszú, hiszen alaposan 61 percet tesz ki. A műfaj kiszámíthatóságában, amelyhez mindkét zenész és velük együtt a lemez is tartozik, ez egyszerűen sok, és a végére a lemez a kiszámíthatóság miatt kissé untatni kezd, a hallgatót pedig el is fárasztja. A mindhalálig hard rockosokat ez a megjegyzés sem tartja vissza sokáig attól, hogy véletlenül se hallgassanak bele az album tartalmába!
Felállás
David Glen Eisley – ének, vokál, gitár, zongora, Hammond-orgona, basszusgitár
Craig Goldy – gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek
Ron Wikso – dob
Produkció
Craig Goldy & David Glen Eisley
Számlista
01. The Heart Is A Lonely Hunter
02. I Don’t Belong Here Anymore
03. Lies I Can Live With
04. No More Prayers In The Night
05. Love Of The Game
06. Wings Of A Hurricane
07. Life, ‘If Only A Memory’
08. Soul Of Madness
09. Track Thirteen
10. Believe In One Another
