Az interjú dátuma: 2007. 08. 03.
A blejski metalosok, a Lady’s First fennállásának 9. évét ünneplik. Tavaly, megfiatalodott felállásban végre kiadták „911” (2006) című stúdiódebütjüket. A kvintett öt különböző nézőpontot hoz össze, amelyek a közös cél elérésén keresztül egymást kiegészítve állnak össze merész heavy metal egésszé. A tagok: Tomaž Frelih – Youda (gitár), Domen Guzelj – Guzi (ének), Miha Oman – Buco (gitár), Miha Plesničar – Flesho (basszusgitár) és Simon Čarman – Čare (dob). Szlovéniában ilyen zenekar nincs: a srácok a heavy metal közvetlen ütőerejét simán gördülő, klasszikus riffekkel házasítják, amelyek közé belopózik az igazi hard rock erotika. Mindezen túl a Lady’s First-nek van egy olyan karakterbeli tulajdonsága, amellyel kevés banda dicsekedhet. Elvarázsoltak a nagy szívükkel, őszinteségükkel és világos víziójukkal. Így egészen spontán módon, a Miha Omannal – Bucóval folytatott beszélgetés közben pattant ki az interjú ötlete a fesztivál első napján (2007. 08. 03.), a Izola feletti Baredi faluban, amelyet a Moto klub MK Red Eye szervezett Barediben, és ahol a Lady’s First fontos szerepet vitt, hiszen ők gondoskodtak a fesztivál koncertes részének megszervezéséről. A fesztivál másnapján elcsíptem a zenekar tagjait, Youda kivételével, aki a szervezési feladatai miatt kénytelen volt kihagyni a beszélgetést, és csak egy rövid fotózásra ugrott be. A backstage-sátorban folytatott beszélgetés közben a színpadon már az olasz Lost 4 Found tombolt, így a diskurzus alatt majdnem egymásra kiabáltunk; a legbőbeszédűbbek Buco és Domen voltak.
RockLine: Srácok, milyen most a hangulat a csapatban?
Čare: A hangulat az, amit látsz, amit létrehozunk! Igyekszünk ebben a lendületben haladni tovább, és végigvinni, amit kitűztünk magunknak. A közeljövőre van már pár koncertünk előre leegyeztetve, és ha hétvégenként még betelik egy-két időpont, az aztán különösen jó lesz.”
Buco: Mivel gyakorlatilag mindent magunk csinálunk, már az is hatalmas siker volt számunkra, hogy kiadtuk a lemezt. Ami az album iránti érdeklődést és a zenekar promócióját illeti, vagyis azt, hogy a nevünket közelebb hozzuk az emberekhez, eddig körülbelül 80%-ot értünk el; a 100%-ot a következő albummal próbáljuk megcélozni.
RockLine: Hogyan indult a zenekar? Hogyan találtatok egymásra?
Buco: Én, Čare meg Flesho jöttünk be utolsónak a bandába. Én három éve vagyok benne, Čare és Flesho másfél éve, vagyis a mostani felállásban másfél éve dolgozunk. Youda és Domen az egyedüli két tag a mostani felállásból, akik az eredeti Lady’s First-höz tartoznak. Előtte én, Flesho és Čare az Asessionben játszottunk, Čare és én az Alcohollicában, egy ponton aztán az Asession és a Lady’s First valamiféle egyesülésén estünk át, és utána már csak a Lady’s First maradt.
RockLine: Domen, te a Lady’s First-ben az első naptól fogva ott vagy…
Domen: Így van. Mióta a Lady’s First ezen a néven létezik.
RockLine: Mióta is?
Domen: Jövőre fogjuk ünnepelni a zenekar fennállásának első évtizedét. Elég sok változáson mentünk át. A mostani felállással minden nagyon gördülékenyen megy. Mindenki az egész lényét beleadja a dologba, a közös ügybe. A mostani csapat öt embert fog össze, akik ugyanazt akarják csinálni. És ez a siker kulcsa.
RockLine: Hogy lehet, hogy ilyen sokáig tartott, mire megjelent a debütálólemezetek, a 2006-os „911”?
Domen: Igen, a „911” (kiejtve: „night eleven”, a szerző megj.) tényleg nem olyan rég jelent meg, de a rajta lévő számok fele régebbi, egészen a 2000-es évig nyúlik vissza. Miután Buco beszállt a zenekarba, három régebbi dalhoz írt szöveget, és a lemez többi részéhez is hozzátett újabb szövegeket. A lemez zenéjét többnyire Youda szerezte, pár ötletet Buco is hozzátett, az egész „911” lényegét pedig aztán a zenekar mint egész valósította meg és vitte szalagra.
RockLine: Befolyásolta a hangzást a legutóbbi felállásváltás?
Domen: Egyértelműen.
Buco: Jóval keményebbek vagyunk. Korábban régebbi bandák számait játszottuk a repertoárban, például Deep Purple-t, Metallica-feldolgozás viszont nem volt. Már most készül az új anyag, ami még keményebb lesz annál, mint amit a „911” albumon hallani lehet.
RockLine: Buco, hogy működik együtt a két gitáros a Lady’s First-ben?
Buco: Szuper. Muszáj összehangolódnunk. Youda a szólókban erősebb, én inkább a ritmusra támaszkodom, többet dolgozom a ritmusszerkezeteken, és arra figyelek, hogy a játékom összhangban legyen a basszusgitárral és a dobbal.
RockLine: Milyen zenén nőttetek fel, milyen hatások értek?
Čare: A Lady’s First zenéje elég sokszínű. Valójában mindannyian a zene más-más területét fedjük le.
Domen: Generációs különbségek is vannak közöttünk. És ez meglátszik. Tulajdonképpen érdekes, hogy amikor Buco, Čare és Flešo megismertek egy zenét, és felnőttek rajta, én már „öregedtem” mellette. Generációs korkülönbség van köztünk. Amikor jött a Guns N’ Roses, én 5–10 évvel idősebbként teljesen másképp éltem meg ezt a bandát, mint a csapat többi tagja. Nekik ez egy nagyon menő zenekar volt, ugyanígy a Metallica meg a többi…
RockLine: A „911” érdekes, többrétegű album, igazi metalos drámai hangulatot hordoz, klasszikus riffeket, sőt néhány érdekes kitérőt a hard rockból ismert fogások felé…
Domen: A két gitáros máshogy érzékeli a zenét, korkülönbség van közöttük.
Buco: Például Youda tulajdonképpen azt a nyolcvanas évekbeli Iron Maiden-elvet tolja. Ez fekszik neki. Én ezzel szemben… nekem sokkal jobban fekszenek az olyan riffek, mint a Machine Head, aztán ott van a Pantera. Na és köztünk ez összeállt, Čare tud követni minket, miközben a dobjaink inkább „new age” irányba mennek, legalábbis én így érzékelem, ami lehetővé teszi, hogy színesebbé tegyük a dalszerkezeteket és a hangzásvilágukat.
RockLine: Milyen a metalszíntér most Szlovéniában, hogyan látjátok, elképzelhető-e, hogy az itteni hasonló bandák elkezdjék támogatni egymást, és valamiféle „laza” szövetségbe tömörüljenek, ha megengedhetek magamnak egy kis ábrándozást?
Buco: Mi mindig, ha csak lehet, felajánljuk a segítségünket és az együttműködést bármelyik zenekarnak. De természetesen előbb magunkról gondoskodunk. Így van ez. Közelebb az ing, mint a kabát. A célunk, hogy jó zenével és jó névvel megnyerjük a tömegeket. Hogy akik eljönnek a koncertjeinkre, azok el is vigyenek valamit a látogatásukból.
Domen: Mindent magadnak kell csinálnod. Ha arra vársz, hogy mások segítenek, már a rajtnál átvertek.
Buco: Még valami. A banda évről évre idősebb, tapasztaltabb lesz, és ennek megfelelően minél több visszajelzésre van szüksége a minket követő tömegektől. És nemcsak a közönségtől, hanem a szervezők részéről is. Többnyire a hallgatók nagyon jól fogadnak minket.
Domen: Kevés az „igazi”, tisztességes ember, akiben megbízhatnál ebben az üzletben. Kétféle ember van: „ember – ember” és „ember – fasz”. A gond az, hogy az utóbbiak teszik ki a többséget ebben a szakmában, és ők tartják kezükben a fontos gyeplőket. Ezt a legtöbb ígéretes garázsbanda most alá tudná támasztani, akik emiatt sehová sem tudnak betörni, vagy érezhetően tovább és nehezebben küzdik fel magukat, mint egyébként
Buco: Hozzánk hasonló banda ebben a műfajban, amelyet képviselünk, kevés van nálunk. Igyekszünk mindenkivel konstruktív kapcsolatot tartani, ami az együttműködést illeti. Tudod, hogy van ez. A Lady’s First ma még létezik, holnap lehet, hogy már nem leszünk. Jó kapcsolatokra van szükséged, ha bármilyen váratlan változás áll be.
RockLine: Atyaég, ez úgy hangzik, mint a Lady’s First sorsszerű jóslata. Remélem, tévedek?
Buco: Nem így gondoltam. Mindannyian hiszünk a dologban, ne értsd félre. Csak megtanultuk, hogy a valóság más, mint az álmok.
Flesho: Most nagyon jól összeillünk, nagyon jó haverok vagyunk, kiváló társaság, működik az energia, és bármilyen kétely ebben az irányban őrült húzás lenne.
Domen: Amíg átlagosan havonta kétszer összeveszünk, és ez így marad, addig szuper. Ha beáll a csend, akkor lesz a szar, tudod, milyen az, amikor a tévében van kép, de nincs hang…
Buco: Amikor keményen dolgozunk, viták is előfordulnak. Ez így megy. Egy kis idegesség és minden, ami ezzel jár, stressz…
Domen: Öten vagyunk. Soha nem mindenkinek jó minden a bandában.
RockLine: Tavaly állítólag tele volt a nép egy hasonló motoros találkozón, mint ez itt, Baredinél. Az Ankaran mellett volt, ahol ti is felléptetek …
Domen: Tavalyelőtt. Tavaly esett az eső.
Buco: Sokkal többen voltak, és kiváló volt a fogadtatás. Ezek a motoros találkozók ideális alkalmat adnak arra, hogy egyszerre sok ember megismerjen minket, ezért mindig érdemes kihasználni az ilyen fellépési lehetőségeket.
Domen: Tény, hogy a motorosok egy része úgy tekint ránk, mint egy olyan bandára, amely a motoros találkozókra való. Ez pozitív értelemben nagyon fontos, mert itt mindig nyitva az ajtó előttünk.
RockLine: A zenétekben erősen jelen van a dallamos komponens. Szerintem emiatt széles tömegek számára is befogadhatóak vagytok, és ha rögtön egy kicsit leszűkítem, a heavy metal és a hard rock rajongóit is egy tető alá tudjátok hozni. Ez hallható a „911” albumon, de nem tudom, milyen irányt kovácsoltok a jövőre nézve…
Buco: Nem. Nem fogunk letérni a kijelölt pályáról. Végig arra fogunk figyelni, hogy abban a hallgatói körben mozogjunk, amelyet a „911” albummal meghódítottunk.
RockLine: És az új ötletek állítólag még keményebbek, mármint az új albumra. Próbáltok közelebb lépni az aktuális divathóbortokhoz?
Buco: A lényeg az, hogy mindig olyat próbálj csinálni, ami nagyon tetszik neked, megalkotni egy bizonyos riffet, egy dalt, ami különösen a szívedhez nő. Eközben viszont nem szabad elhanyagolnod a rajongókat, akiket az első lemezzel szereztél. Szerintem most hibát követnénk el, ha valami extrém műfaji kitérőt tennénk az első lemezhez képest, például ha rögtön „tolni” kezdenénk mondjuk a thrasht. Valószínűleg elveszítenénk az összes szimpatizánsunkat, akiket a „911”-gyel szereztünk. Őket viszont ápolni kell, vagyis a hűségüket azzal jutalmazod, hogy minden albumkiadásnál megőrzöd a szerzői stílus következetességét. Mi a kijelölt irányban dolgozunk, és mindenképpen elsősorban a dallamosságra fogunk építeni. Természetesen friss ötletek beépítésével. A zenekar fejlődését persze folyamatosan szem előtt kell tartani. Az új albumra is olyan anyagot készítünk, amely nagyon változatos lesz, keményebb hangzással.
RockLine: Mi a helyzet a koncertezéssel?
Buco: Folyamatosan, függetlenül attól, hogy van-e épp új album előkészítésével kapcsolatos kötelezettségünk vagy sem. Végig minél többet kell színpadon lennünk. Nem lenne jó, ha bezárkóznánk a stúdióba, és nem bújnánk elő belőle addig, amíg mondjuk el nem készül az új lemez.
Domen: Igyekszünk mindent együtt és menet közben csinálni.
Buco: Ezért megy az egész lassabban. Egyes bandák megengedhetik maguknak, hogy mondjuk egy egész évben egyetlen koncertet se játsszanak. Felvesznek egy albumot, ami nekik szuper, az emberek meg nem fogadják jól, és ez kétélű fegyver lehet: ha negatív a visszhang, automatikusan bezárulnak előtted a koncertszínpadok kapui is, és alig fogsz fellépni. Ha viszont állandóan játszol, és félévente felveszel egy új számot, és bemutatod a tömegnek a koncerten, mondjuk egyet-kettőt, hogy az új szám „megfogja” őket, aztán „kirobbantod” az új lemezt, amelyről már eleve tudod, hogy rajta vannak azok a dalok, amelyeket az emberek a koncerten megismertek és jól fogadtak, akkor a zenekar saját elvárásai is annyival pozitívabbak. Ez előre ad egyfajta garanciát a sikerre.
Domen: Bizonyos bandák előnyben vannak. Bezárkózhatnak a stúdióba, és mások csinálják nekik a reklámot, míg nekünk mindenről magunknak kell gondoskodnunk, természetesen a reklámról is, a koncerteket is magunk szervezzük.. valószínűleg minden szlovéniai banda vágya, hogy egy-két évre bezárkózzon a stúdióba, aztán kijöjjön belőle, és rögtön eladjon 10 000 példányt az új albumból, majd egy-két évig pihenjen, de ilyen nálunk nincs.
RockLine: Buco, te nagyon rátermett szervezőnek bizonyultál, ma este is ezen a fesztiválon. Végig azon vagy, hogy minden fellépő zenekar jól érezze magát. Aztán ott van a hangszerfelszerelés, amit a Lady’s First hozott… Így még könnyebben eljuttok a fellépésekig, és még könnyebben közelebb hozzátok a zenéteket az emberekhez…
Buco: Persze, így a saját bandádat is felhúzod a színpadra. A hangosítást ehhez a fesztiválhoz Youda szerezte, az övé, és ha lehetővé teszed a veled fellépő zenekaroknak, hogy elégedettek legyenek a hanggal, és a szervező is megkapja ezt a megerősítést, akkor a siker nem marad el, és a küldetés sikerült! Például nemrég egy koncerten megesett egy zenekarral, hogy játék közben megdöglött az erősítő feje. Természetesen azt mondod majd: „Vedd az én „rackemet”, annak olyan a hangzása, amilyen, tetszik vagy sem! Most nem fogod megszakítani a műsort.”
Domen: Megéri „csomagban” dolgozni, több zenekart hozol.
Buco: Mi például adunk a hangosításnak, összehozzuk a bandákat, és még többet is, ma tulajdonképpen még több zenekart hívhattunk volna. Persze minden megegyezés kérdése, koncertről koncertre más a helyzet.
RockLine: Tehát teljesen benne vagytok a sűrűjében, megvannak a megfelelő kapcsolataitok, a megfelelő hálózatotok ezen a területen. Szerintem ez nagyon fontos, mert a Lady’s First az egyesítés szerves elemének szerepét játszhatja a hozzátok hasonló szintű szlovén zenekarok és a színtér számára is, hogy ez egyszer erős testületté váljon, amelyet nem lehet majd figyelmen kívül hagyni vagy semmibe venni. A heavy metal területén működő bandák megérdemlik az elismerést, amellyel Szlovéniában még távolról sem rendelkeznek….
Buco: Ezzel a „középső” ligát érhetjük el Szlovéniában és külföldön. A „felsőbe” nem engednek be csak úgy. Hacsak nem arra koncentrálnánk, hogy „felső” bandákat csináljunk, akkor talán mi is „felkerülünk” velük, felhívjuk magunkra a figyelmet, és talán gyorsabban sikerül.”
RockLine: Menjünk vissza a zenétekhez. Miről szól a lemez címadó dala, a „911”? A WTC New York közepén történt leomlásáról?
Domen: Nem, nem… ennek a számnak a lényege máshol van. Ennek a számnak az elején más címe volt. War In War-nak hívták. És véletlenül 2001. 09. 11-én született meg, azon a napon, amikor leomlott a két „ikertorony”. Teljesen véletlenül. Ezért kapta ezt a címet.
RockLine: A War In War cím ezzel az esettel együtt sokkal többet elárul, ez nem csak véletlen…
Buco: A lényeg az, hogy sokan azt hitték, a 911 című szám kiadásával piaci irányba mentünk, pedig nem igaz. A cím tetszett nekünk, mert a szám őrülten jó, és mivel így volt, ezt választottuk az album vezető számának. Videoklipet is forgattunk hozzá.
RockLine: Kiváló példája egy olyan dalnak, amely egyesíti az ütőerőt és a dallamot, és rendkívül hatásos módon, közvetlenül hozza közel az átlaghallgatóhoz.
Domen: Azt kell mondanom, hogy nagyon jó szám, annak ellenére, hogy a produkciót tekintve „home made”.
Buco: Annak ellenére, hogy ma nehezebb CD-t eladni, mert a nép mindent „letölt” a netről, én azt gondolom, hogy a CD, amelyet egy banda kiad, nagyon fontos, mert ez a banda személyi igazolványa.
RockLine: Elsőre talán teljesen lényegtelennek tűnik, de mégis nagyon fontos dolog, ami az első benyomást illeti a „911” lemezzel találkozva. Kiváló booklet-dizájnt csináltatok, terjedelmes füzetet, szuper színkombinációkkal,… Szerintem a szlovén bandák még mindig túl keveset építenek erre,…
Buco: Minden számhoz tartozik egy értelmes motívum a bookletben, ami a dal szövegéhez kapcsolódik.
Domen: Ami a Lady’s First zenéjének megítélését illeti, az emberenként különböző, ki hogyan fogadja. Nagyon relatív. Mindenki talál valamit, ami különösen vonzza, a zenénk bizonyos részeit, amelyek különösen tetszeni fognak neki. Sok rajongónk van, akik velünk járnak a koncertekre egész Szlovéniában, és tényleg csak annyit tudok mondani, hogy „le a kalappal”.
Buco: Valóban. Ezt próbáljuk visszaadni nekik jó koncertekkel, adunk egy-egy pólót, folyamatosan tájékoztatjuk őket a fellépésekről. Az emberek is sokat hívnak minket, nagy az érdeklődés, főleg ezen a héten (2007. 07. 27. – 2007. 08. 04., a szerző megj.) , amikor Paul Di’Annóval együtt játszunk Szlovéniában.
Domen: Még valami. Minden költséget, amit a zenekarunk csinál, mi magunk fedezünk. Idén tényleg nem tudom elképzelni, hogy valami menedzser a szárnyai alá vegyen minket, hogy hirtelen kiengedjünk mindent a kezünkből…
RockLine: Aktuálisak a Lady’s First-ék külföldön is? Milyen a külföldi kritikusok visszhangja a zenétekre?
RockLine: És a Newcommer band verseny Grácban? Nagyon sikeresek voltatok…
Buco: Igen, elég.
Domen: Ami Grácot illeti, nagyon fontos, hogy Szlovéniában főleg azok, akik profitot termelnek a zeneiparban, felismerjék: az ilyen grázi versenyeken a konkurencia többségét szlovén bandák adják. És ezek nagyon jó minőségű bandák, amelyeknek a zenéjük bemutatásához és a nevük megismertetéséhez külföldön kell lehetőséget keresniük, ami nagyon szomorú. Egyszerűen el kell menniük Grácba fellépni. És így Szlovénia nem ismeri meg a nagyon jó zenekarokat.
Buco: Mondjuk az összes banda 80%-a, amely fellép az ilyen versenyeken, mint amilyen Grácban zajlik a „newcommer band” számára, Szlovéniából jön.
Domen: Az osztrákoknak nincsenek valami nagyon jó bandáik, a horvát bandák sem mutatnak érdeklődést a látogatás iránt, úgyhogy mondhatom, hogy a grázi Orpheum terem ebből a szempontból tényleg szlovén.
Buco: A szlovén bandáknak furcsa, hogy fizetniük kell, ha játszani akarnak. Az Orpheumban fizetni kell, ha játszani akarsz.
Domen: A közönség viszont nagyon hálás, a látogatottság szuper, eljönnek, megveszik a jegyet, átadják magukat. Ez nem olyan, mint nálunk, amikor 15 ember jön el egy koncertre, és ebből 10 a pult mögött dolgozik. Az Orpheumba viszont emberek jönnek, helyiek, hallgatni és élvezni. Minden banda kap tapsot, kap kritikát és visszajelzést. Felvehetnek, ha akarod, a reflektorvilágítás is jó. Ott profi a hozzáállás, és ez a lényeg. Akkor ismertük meg először, mi az a profizmus. Amikor minden hangszerhez van egy technikus, aki gondoskodik róla, hogy minden úgy menjen, ahogy kell. Például leesik a cintányérod, odarohan hozzád a technikus, felveszi, visszaszereli, elszakad egy húr, jön a másik gitárral, tényleg el tudnak kényeztetni. Fizetsz, de a fenébe is. Tudnak eladni, tudnak marketingelni. Pont ezt tudnánk csinálni nálunk is, de nincs hozzá megfelelő hely. Szerintem minden szlovén banda szívesebben adna pénzt mondjuk Maribornak vagy Kranjnak, mint Grácnak, ha ez rendbe lenne téve.
RockLine: Oké srácok, lassan zárjuk, köszönöm az idejeteket, hozzátennétek még valami záró gondolatot az interjúhoz?
Domen: Szeressétek egymást.
Buco: És jöjjetek el a koncertjeinkre.
Domen: Légy „ember – ember”, és ne „ember – fasz”, ez a lényeg!
Képgaléria
