Progresszív lázroham az Orto barban (2013)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Ljubljana / Orto bar / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. 03. 11.
Látogatók száma: 120
Jegyár: 20,00€ / 24,00€

A brit progresszív metalosok, a Threshold, a műfaj egyik legjelentősebb zenekara tavaly augusztus végén jelentették meg újabb kiváló stúdióalbumukat, a „March Of Progress”-t. A kilenc lemezes, gazdag diszkográfia valószínűleg legkifinomultabb darabja a zenekart Ljubljanába is elhozta. A Threshold köztiszteletben álló progresszív metalbanda, igazán elszánt rajongótáborral főleg a Benelux államokban és Észak-Európában, így maga volt a csoda, hogy az új turné idáig, ilyen messze délre elvitte őket.

A Threshold szlovéniai látogatása összehozta az Alpok–Adria régiót. Az Orto barban ezen az estén zsúfolásig megtelt a hely a Magyarországról, Olaszországból, Ausztriából és Horvátországból érkezett rajongókkal, akik jelenlétükkel, de még inkább lelkesedésükkel megmentették a koncertet, különben tíz szlovén lett volna a teremben, azok is mind akkreditáltak. Ennyit a szlovének fogékonyságáról a progresszív rock és a progresszív metal iránt. Nem túl nagy, na.

Az Orto bar klubadottságai odáig vezettek, hogy az előzenekarok, az Enochyan Theory és a Cryptex nem tudtak a tervek szerint fellépni. A Threshold hattagúként nyomta be Richard West billentyűit a jobb szélső sarokba, Damian Wilson énekes pedig jó sokáig a közönség között töltötte az idejét, ott végezte az éneklést, hogy a színpadon az elöl álló két gitáros és a basszusgitáros végre kibontakozhasson, és megmutathassa kivételes játékát.

A hangzásban a koncert elején, nem meglepő módon, a billentyűk húzták a rövidebbet: csak a koncert második harmadára kerültek megfelelő hangerőarányba, és kapták meg a nekik járó teret. Richard West billentyűi nélkül ugyanis a Threshold igazi bombasztikus, hipnotikus hangulata nem teremthető újra élőben.

A zenekar nem titkolta, mennyire meglepte őket az Orto bar „klubosságából” fakadó helyzet. Főleg Damian Wilson énekes szórt jó pár szaftos poént erről a lyukról, amit a többiek időnként félmosolya is megerősített, miközben szemkontaktust kerestek egymással. Wilson egyébként a helyzetet a zenekar és a saját javára fordította. Őszinte kapcsolatot épített a jelenlévőkkel: többször félig viccből arra hívta az embereket, hogy valaki vegye át a mikrofonját, kezet fogott a rajongókkal, megköszönte nekik a jelenlétet, és így tovább. Különösen hálás volt azoknak, akik egy-egy irányba pár száz kilométert utaztak Ljubljanáig, hogy találkozzanak a zenekarral a színpadon. Mindezek mellett az énekesen és a többi tagon is érződött a kényelmetlenség. A Threshold perfekcionistákból áll, és tudják, hogy az ilyen helyzetekben, mint az Orto bar kis színpada, a perfekcionizmusukat nem tudják teljes értékben kamatoztatni.

A zenekar várakozásainknak megfelelően úgy állította össze a koncertprogramot, hogy az túlnyomó részben az aktuális „March Of Progress” dalaiból épüljön fel, ezt pedig három szám egészítette ki az előző, nagyon sötét, metalosabb hangvételű „The Dead Reckoning”-ról (2007). A Threshold diszkográfiájában nincs rossz pillanat, és ha rajongó vagy, füledig szerelmes vagy a zenéjük minden egyes morzsájába. Ilyen volt a közönség többsége is ezen az estén az Orto barban. Bár a koncerten alig volt több egy jó százas tömegnél, a zenekar és a közönség közötti kémia, az interakció rendkívüli volt. A versszakok teljes kívülről tudása hatalmas támaszt adott Damian Wilsonnak, különösen a dalok bombasztikus refrénjeiben. Fantasztikus érzés volt. A zenekar karnyújtásnyira, az intim klubhangulatban, ami valószínűleg a Threshold tagjait is a pályakezdésükre emlékeztette, amikor dohos brit klubokban küzdötték fel magukat.

A Threshold hat kivételes zenész együttese. Mindannyian briliánssá csiszolták a tehetségüket a színpadi előadásban. Bárkire koncentráltál is, miközben elmélyülten dolgozni nézted, a játéka a tökéletesség és az ügy iránti elkötelezettség elsöprő benyomását keltette. Legyen szó a kiváló dobosról, Johanne Jamesről, aki a végeláthatatlannak tűnő átvezetőivel, átkozott pontosságával és robbanékony ütéseivel az Orto bar egyik legjobb dobos-produkcióját hozta a klub történetében, vagy a basszusgitáros Steve Anderson dallamosan fertőző, lágyan lendületes játékáról, West kifinomult billentyűs munkájáról, illetve a Karl Groom/Pete Morten gitárpáros ördögi játékáról. Karl Groomot zenei zseninek tartják. Nemcsak ő a fő bűnös, aki 1988-ban elkövette a Threshold nevű bűncselekményt, hanem a brit szigetek és a régi kontinens egyik legelismertebb producere és zenei guruja is, akihez sok, a progresszív rock és metal berkeiben mozgó zenekar fordul tanácsért. Groom Morten személyében egyenrangú társat kapott, aki nem pusztán a riffek hangtömegének tartásáért felel, ahogy azt egykor Nick Midson tette, hanem bármikor egyenrangúan beszállhat a vad szólózásba. Ebben a tekintetben a Threshold az evolúciós érés útján színpadilag is biztosan egy szinttel feljebb lépett.

Igazi nagy perfekcionistákként a Threshold természetesen az énekdallamok és a kísérő vokálharmóniák összehangolását is csiszolta. A zenekar fellépése iskolapéldája volt annak, hogyan kell ezt az elemet kiemelkedő színvonalon kezelni: a billentyűk mellett a vokálharmonizálás (West vokóderével is!) az ultradallamos refrének atmoszférikus csúcspontjainak alapvető katalizátora. Damian Wilson az egész koncerten kiváló volt. A hórihorgas, szakállas énekes teljesen lenyűgözött, nemcsak a fanyar humorával, hanem főleg az előadásmódjával, amellyel vehemens meggyőző erővel nyomta a legmagasabb énekregiszterekben is.

A Threshold azon kevés zenekar egyike, amelyet a zenei kifejezésmód minden elemének megfelelő adagolása miatt sorolnak a progresszív metalhoz. A zenéjük pont annyira összetett, hogy odavonzza az igényes zenei gourmand-okat, mégis rendkívül hallgatható, így bárkit elbűvölhet. Valójában mindenkinek felkelti a figyelmét, aki bármit ad a zeneszerzés dallamos tartószerkezetére. És mondanom sem kell, hogy a Threshold ehhez szigorúan egyéni és egyedi módon közelít.

Ezért a koncert még azelőtt megfordult, hogy igazán elkezdődött volna. Egyszerűen. Amikor egy ilyen, élőben megteremtett atmoszféra egyszer behúz egy ilyen párhuzamos zenei világba, elveszted a tér- és időérzékedet. És ez volt, és marad is az elsődleges célja. Tiszta tökéletesség és tiszta tízes. Hasonló volt az egy évvel korábbi élmény is az Orto barban a Fates Warninggal, azzal a különbséggel, hogy ők könnyebben letették az egójukat, és alkalmazkodtak az Orto bar klubviszonyaihoz. Akkor kétszer annyian voltak, az Orto majd szétrepedt, a koncert pedig úgy vonult be a krónikákba, mint amelyet élményben szinte lehetetlen felülmúlni.

A Threshold-találkozó felejthetetlen és egyedi volt! Valószínűleg először, utoljára és soha többé láttuk őket Ljubljanában, de ez még nem jelenti azt, hogy az útjuk nem vezet még legalább egyszer a tolmini Metaldays fesztiválra (a régi Metal Camp), ahol már felléptek 2007-ben. A Threshold érdekes módon teljesen kihagyta a műsorból az első két album dalait, valamint az egyébként kiváló „Critical Mass”-t (2002), a régebbiek közül viszont az „Extinct Instinct” gyöngyszeme, a Part of the Chaos, majd az Angels („Coda”, 1998) és a Light And Space („Hypothetical”, 2001) került be, a koncertet pedig a „Subsurface” (2004) számával, a Mission Profile-lal nyitották.

A Threshold továbbra is a csúcsminőségű zenei kalandok fogalma, tele a költészet és a zenei hangszerelés rendkívül intelligens párbeszédével. A zenéjük egyedi, páratlan és megismételhetetlen. A legtöbbek számára elérhető, de csak azok értik meg igazán, akik csak a legjobbat hajlandók a fülükbe engedni. Sajnos a szlovén közönségben ilyenből még mindig határozottan túl kevés van. Főleg a fiatalabbak között, akik közben boldogan gázolnak bele a zenei sablonosság kalandjaiba (üdv nektek, a Sonata Arctica és a Sabaton barátai,…). Hát így van ez. A Threshold Orto bar-beli koncertjéről csak egyet mondhatunk. Fiúk, köszönjük a varázslatot és az egyedülálló élményt, és remélem, legközelebb legalább Bécsig eljuttok, ahol újra elcsíphetünk titeket a koncertszínpadokon!