Előadó: Billysi
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 38:42
Értékelés: 4/5
2010-et nagy felfedezések jellemezték. A francia–svájci határnál a nagy hadronütköztetőben újraalkották a nagy bumm utáni pillanatok mikroszintű körülményeit, a kanadai sarkvidéken megtalálták a tengeri és a szárazföldi emlősök közötti hiányzó láncszem fosszilis maradványait, a Billysi pedig felfedezte az elektromos gitárt. Persze, viccet félretéve, ez a felfedezés csak jót tesz a zenekarnak, hiszen a fiúknak és a lánynak negyedik nekifutásra sikerült olyan albumot összerakniuk, amely következetes, hallgatható és minden szinten működőképes. Akár csak rövid távú kísérlet a könnyedebb popról a keményebb hangzásra váltás, akár a lelki érés és a négytagú zenekar kreatív fejlődésének valódi eredménye, az album, amelyet a napokban mutattak be a szűkebb és tágabb nyilvánosságnak, mindenképpen sikerként könyvelhető el.
Ezt igazolják már a viharos nyilvános viták is, amelyek nagyban hozzájárultak a Bite me album népszerűsítéséhez, és amelyeket a nemrég díjazott Dragan Bulič nyilatkozataival indított el. Azzal, hogy a szlovén zenekarok támogatására szólított fel, és felhívta a figyelmet arra, hogy ugyanazon a napon, amikor a Plavi orkestar játszik, a Cvetličarnában a Bite me album bemutatója is zajlik, egy egész sor írót és álzenei szakértőt háborított fel, akik a médiában hosszasan és terjengősen vitatkozni kezdtek a szlovén zene minőségéről. Igaz, a Billysi a múltban elég sok kritikát kapott, de a sajtóban ez alkalomból olvasható összehasonlítások ettől még meglehetősen helytelenek. A szlovén színtér egész egyszerűen nem Sanja Grohar, és az a tény, hogy Saša Lošić hosszú évekig tartó zenei lógás után úgy döntött, hogy megmozgatja kicsit a lábát és megtölti a zsebét, sokkal inkább a daloló szépségkirálynők gyári rendszeréhez köti, mint a Billysit. A zenekar ugyanis a zenéért él, és valószínűleg akkor is ezzel foglalkozna, ha egy fillért sem keresne vele. Az utolsó albummal pedig azt is bebizonyította, hogy azoknak a kritikusoknak, akik le akarják értékelni a zenéjét, egyre nehezebb dolguk lesz.
A Bite me értelmesen lekerekített, kellemesen szóló egész, amelynek vezérfonala Urška Majdič kiváló vokálja mellett a már említett gitár. Ez teljesen új dimenziót ad a Billysi költőiségének, amellyel a zenekar hitelességet nyer, és magabiztosan lép be a modern rock birodalmába. A gitáralap a nyolcvanas évekből származó szólótrükkökkel együtt alkotja a dalok csontvázát, mint a Bite me és a Hello hello esetében, és a megfelelő helyeken hatásosan kiemeli a dallamokat. A The planet exploded Eddie Van Halen néhány legjobb pillanatát és a Humans being című dalból ismert kromatikus szólózását idézi, de ez az idézgetés mindig diszkrét és a dal kontextusában marad. Az új elektromos köntösben életre kelnek és megelevenednek az Orion, a Shouting és az Obsession refrénjei is.
Az album produkciója is a mi viszonyainkhoz képest meglehetősen szolid szinten van, de kérdés, hogy megfelel-e a külföldi piac szigorú kritériumainak, amelynek az angol szövegekből ítélve elsősorban szánták. Az angol nyelv ugyanis a Billysi új összképének második újítása, a lépés viszont kétélű fegyver lehet, hiszen a zenekar ezzel bezárhatja maga előtt számos hazai rádióállomás ajtaját. Persze másrészt az, amit a tágabb európai térben nyerhet, sokkal többet ér, mint a szerény hazai piacon aratott siker. Hogy az utóbbi ne érezze magát megrövidítve, az albumon két szlovén nyelvű dal is van: a Lahko je preprosto és a Nikoli nisi res sam.
A Bite me tehát határozott lépés előre a Billysi zenei útján. Hogy sikeres lesz-e, azt majd az idő eldönti. Tartalmi szempontból a termék semmi újat nem kínál, a Billysi még mindig a Billysi, és a zenéjük nem a válogatós szakértők ízlésére készült. Ők továbbra is fintorogni fognak az album hallatán, amelynek – igénytelensége ellenére – nem lehet szemére vetni a mondanivaló és az alkotói súly hiányát, és az okokat keresik majd a rossz kedvükre. Mindenki másnak viszont, aki egy változatos rocklemezre vágyik modern hangzással és kellemes dallamokkal, hogy közben kikapcsolódjon és feltöltődjön, a Bite me teljesen megfelelő választás lesz. Egyébként pedig ez a zene célja és értelme.
Felállás
Urška Majdič – ének
Sergej Pobegajlo – basszusgitár
Matic Ajdič – gitár
Jure Doles – dob
Produkció
Billysi
Számlista
1.Orion
2.Shouting
3.Dreams
4.Changes
5.Bite me
6.The planet exploded
7.Hello hello
8.Obsession
9.Chaos
10.Lahko je preprosto
11.Nikoli nisi res sam
