Balance

A Balance a Kaliforniából származó, ultranépszerű heavy metal kvartett, a Van Halen tizenegyedik lemeze. 1978 óta, amikor kijött az első albumuk, hosszú utat jártak be. A Balance első futó hallgatásakor nem tudtam szabadulni a benyomástól, hogy a dalok nagy részét már hallottam a korábbi lemezeiken. Mégis el kell mondanom: a Balance nem az a lemez, amely rögtön a fülbe mászik – leszámítva néhány slágert. Ezekből pedig szerény véleményem szerint legalább négy akad a korongon. A Balance-t Bruce Fairbairn producerelte, aki az Aerosmithszel, az AC/DC-vel, a Scorpionsszal és a Bon Jovival végzett munkájáról ismert. A Van Halen tagjainak sem energiából, sem zeneszeretetből, sem pénzből nincs hiány. Az elmúlt években főleg Eddie-nek voltak komoly gondjai: az alkohol volt a gyenge pontja. Eddie szerint Isten minden földlakónak születésekor ad egy üveg égetett szeszt, aminek az egész életre el kellene tartania. Sajnos Eddie a sajátját túl gyorsan megitta, így többször is segítséget kellett keresnie, főként a híres Betty Ford Klinikán. Az új lemez összes dalát a Van Halen az otthoni stúdiójában vette fel, amely a nevét a híres 5150 című lemezükről kapta. Először ízlelhették meg azt is, milyen az igazi munka egy olyan producerrel, aki nem csak lóg a stúdióban, és nem tűri sztoikus nyugalommal a sztármarháskodásukat. Bruce Fairbairn szó szerint hajtotta és kényszerítette őket a munkára, miközben az önkifejezésükben nem korlátozta őket. A szövegek többségét Sammy Hagar énekes írta, és a boldog és boldogtalan szerelemről, illetve úgy általában az élet csapdáiról szólnak. A Balance felvételeit 1994 júniusában kezdték meg, és már októberben kész is volt. A gyors felvételi folyamat ellenére a Van Halen Balance-án megtalálod az összes védjegyüket. Azonnal felismered Eddie gitárhangzását és játékmódját, Michael Anthony bombasztikus basszusát és magas kísérőhangjait, Alex Van Halen egyedi dobhangzását, valamint Sammy Hagar remek énekét és üvöltözését. A Van Halen a Balance-ra több mint húsz dalt készített elő, de a megszokott, tudatos válogatás helyett azt a tizenkettőt tették fel a lemezre, amelyekkel először végeztek. Pályafutásuk során először fordult elő az is, hogy egy hosszabb instrumentális szám került a lemezre, mellette még két rövidebb. Ezúttal Eddie Van Halen nem játszott sokat billentyűn, inkább a gitárra koncentrált. A Balance-on megtalálsz mindent, amiről ismered: a tappingtől a bluesos szólókon át a vibrátó túlzott használatáig és a húrok között vadulásig – mind ott vár a Van Halen kvartett legutóbbi lemezén. Az Amsterdam egy éjszakai sétáról szól ebben a gyönyörű városban, a Big Fat Money-ban pedig Eddie egy csodás, félig jazzes szólót játszik. A Van Halen a Balance-on néhány már ismert szerzői fogást használ, de nem mondhatjuk, hogy bárkitől elvettek volna bármit – legfeljebb saját magukból. A Balance nem ül meg rögtön a fülben, legalább négyszer nagyon figyelmesen végig kell hallgatni, mert a kvartett kissé megváltozott összhangzása mellett olyan hangzásokat is találsz rajta, amelyeket korábban nem használtak. A Van Halen a Balance-szal akkoriban minden bizonnyal a modern rock közepén maradt.