Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Jazoo
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2013
Játékidő: 63:22
Értékelés: 3/5
A Jazoo szlovén kísérleti formáció Slovenj Gradecből, amely pályafutása során feltűnő nyomot hagyott a szlovén és a nemzetközi színtéren egyaránt. A „Back From Realitiy” a rutinos csapat második lemeze a Celinka kiadónál, összességében pedig az ötödik. Ahogy a sokat sejtető cím is utal rá, a zenekar pályafutásának legkísérletezőbb munkájáról van szó. Más szóval: a Jazoo az új albummal visszatér a túlvilágra, a valóságon túli világba. A stúdióban ismét teljes egészében élőben vették fel, akár egy koncertfellépést.
A lemezen öt hosszú szerzemény hallható, és az első meg az utolsó számban ereszti el magát leginkább a zenekar, mert ez a kettő a legkísérletezőbb. A nyitó Orange Green – a cím gond nélkül odaillene valamelyik hatvanas évek végi pszichedelikus bandához, amelyek akkoriban a brit szigeteken „rajzottak” – rögtön bepillantást ad az új termék általános zenei állagába. A kezdőrész vázát adó, valójában ártatlan zongoratéma számtalan ismétlésbe van beágyazva, az első részben vokális-improvizációs betét próbálja szétágaztatni, majd hosszabb fuvolaimprovizációba megy át. A motívumok sokszoros ismétlése miatt egyes zenei formák a post-rocknak nevezett műfaj elvei szerint működnek. A kulcs a szerzemény zárórésze, ahol a fúvósrétegek atonálisan rakódnak egymásra, a szám pedig teljes széttöredezettséget ér el, vagyis elveszíti a formáját (a motívumok elvesznek), szinte zenei káosz uralkodik el, és a nóta a végén a káoszban „szétesik”. Ez a szám gyors előjele annak, hogy a Jazoo-album hallgatnivalója valamivel nehezebb falat, mint azt elsőre várni lehetett.
A folytatás, a 11/8 (Elven Eight) a számot uraló ritmusképletről kapta a nevét. Ez az a pont, ahol oldódik a nyitány feszültsége. A kompozíció, minden igényessége és összetettsége ellenére, több „rendet” visz az hangszerelésbe, főként az arab skálákra épülő dallamok beszövése esik jól, ami természetesen jól megfér a válogatott keleties ritmus mellett, amelyen a szám „úszik”. Következik a Far Away From Us, ahol a ritmusszekció képszerűen kiterebélyesedik, fölötte pedig felváltva a fúvósszekció (szaxofon, harsona) és a billentyűk meleg takarói szövik a dallamot. Ebben a számban az improvizációban egyértelműen a ritmusszekció dominál. A többi hangszer csupán a zenei szerkezetet tartja, amelybe a dob és a basszusgitár improvizációi „belerohannak”. Az Alone Together a lemez legsötétebb száma, ahol a hosszú, skizoid fuvolabetét különösen vastag bőrt kíván a hallgatótól, hogy átrágja magát az összetettségén.
Az album jó néhány percét egyik vagy másik hangszer dominanciája uralja, olyan mértékben kiemelve (a többiek ilyenkor egyáltalán nem szállnak be), hogy nem érzed az egész zenekar együttműködését. Ilyen az Alone Together is, ahol a szám kétharmadában minden a zongorajáték körül forog, ám a megoldások és a harmonikus motívumok, amelyek gyakran ismétlődők és néhány hang lassú váltogatására épülnek, nem tudnak igazán lenyűgözni. Szerencsére a záró részben becsatlakoznak a szaxofonok, a fuvola és a ritmusszekció, és kézzelfoghatóan megtöltik, megmozgatják a minimalista zenei keretet, amelyben a zongora végletekig túl sokáig kering. A fő kísérletet viszont az együttes az album végére tartogatja az Endless Source című számban, amely szigorúan kísérletezőre, szinte avantgárdra fogalmazott, számos hangszeres szólam egymásba áramlásából áll, amelyek atonális káoszban próbálnak rendet teremteni. A legkísérletezőbb szám egyben a lemez legigényesebb kompozíciója is, és messze a legtöbb figyelmet, acélidegeket, abszolút türelmet és rugalmas hajlandóságot kíván a hallgatótól, hogy élvezni tudja ezt a „zenei csodabogárságot”. A post rock elemei sem hiányoznak belőle.
Summa summarum: a sokatmondó című „Back From Realitiy” a csapat történetének legkísérletezőbb albuma. Mindenképp szép és érdekes munka, hiszen a Jazoo-hoz hasonlóan tapasztalt hangszeresekből álló brigád nem képes megtagadni a zenei vizionárius énjét. Mégis, az ember vár valamivel több hangsúlyt néhány kulcsmotívum kidolgozására, ami kompaktabbá tette volna a kompozíciókat. Így viszont egy rendkívül széttöredezett albumról van szó, amely kizárólag azoknak fog igazán tetszeni, akiket határtalanul vonz a zenei összetettség, a szabadszellemű kísérletezés jegyében. Egyértelmű, hogy a „Back From Reality” egyik állomása a Jazoo zenei evolúciójának. A következő album nagy valószínűséggel teljesen más zenei arcát mutatja majd a csapatnak. Ezúttal a Jazoo tagjai olyan lemezt akartak létrehozni, amelyben a lehető legkevesebb a racionális megközelítés, és a lehető legtöbb az összehangolt cselekedet: a fejekben születő ötletek közvetlen átvitele egyenesen a hangszerek nyelvére.
A „Back From Reality” tulajdonképpen élő, koncertszerű stúdióalbum, első nekifutásra játszva, ami egyébként az improvizáció, vagyis a jazz alapvető értelme. Ezért őszinte és szigorúan hiteles zenei termék, amilyet csak maga a zenekar saját zenei receptje tud összehozni, senki más. Olyan lemez tehát, amely hosszú távon csak a legkitartóbb zenei gurmanokat jutalmazza.
Felállás
Dani Hartman – dob, darbuka
Katja Stare – fuvola, tenorszaxofon, ének, billentyűs hangszerek
Matjaž Mlakar – szaxofon (tenor, szoprán), klarinét, monotron, ének
Nejc Haberman – basszusgitár
Tomaž Pačnik – zongora, billentyűs hangszerek, harmonika
Produkció
Tomaž Pačnik & Jazoo
Számlista
1. Orange Green
2. Eleven Eight
3. Far Away From Us
4. Alone Together
5. Endless Source
