Az idő peremén a Blind Guardiannel! (2010)
Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Gasometer, Bécs, Ausztria
A koncert dátuma: 2010. 10. 15.
Látogatók száma: 2000
A német Blind Guardian négy évvel az A Twist in the Myth megjelenése után tért vissza új lemezzel, az At the Edge of Time minden kétséget kizáróan az év albuma cím egyik legerősebb várományosa. A fülnek könnyebben befogadható A Twist in the Myth után a Blind Guardian az új lemezen visszatér az A Night at the Opera kijelölte irányhoz: epikus refrének, mesterien megkomponált szimfonikus részek, queenes énekdallamok… – mindez és még sok más van az At the Edge of Time-on, az idei turné hozzánk legközelebbi állomása, a bécsi Gasometer pedig több mint elég ok volt arra, hogy elmenjünk a koncertre.
Szerencsére egyetlen előzenekarként a svéd Steelwing lépett fel, akik a (nem)minőségük alapján valószínűleg mélyen a zsebükbe nyúltak, hogy kiérdemeljék az előzenekari helyet a hatalmas német formáció előtt. A svédek fél óra alatt bemutatták a nemrég megjelent bemutatkozó lemezük, a Lord of the Wasteland dalait és a heavy metal saját közhelyes változatát. A NWOBHM-nek öltözött svédek (spandex, láncok, hosszú sörény, a hi-topok fölé húzott zokni) nem igazolták a megjelenésüket, mert a metaljuk csak a Judas Priest és a brit heavy metal hullám zenekarainak gyenge, generikus másolataként szól. Ha a hangszeres részt még ki is lehetne nevezni valami heavy metalhoz hasonlónak, a fapados, korhadt csontváz-vékony énekes, Riley sivító, idegesítő, fárasztó hangja teljesen szétverte még az ábrándját is annak, hogy ez valamennyire hallgatható heavy metal lehet. Jó, hogy a Steelwing fél óra után már le is pakolt a színpadról…
A svájci óraként pontos osztrák szervezők percre pontosan a meghirdetett időben oltották el a fényeket a Gasometerben, és a közönségnek egy pillanat alatt világossá vált, mi és ki vár ránk. Vad lelkesedés közepette pergett le a mesterien megkomponált szimfonikus, „remekmű miniatűrben” bevezető az új album, az At the Edge of Time romboló nyitányához, a Sacred Worlds… számhoz, amely egyben remek kezdete volt a német power metal-mesterekkel töltött kétórás koncertspektákulumnak. A feszültség fokozásának hihetetlen érzékével a Sacred Worlds szimfonikus bevezetőjével a koncert legalkalmasabb „opener”-ének bizonyult, a gyújtózsinór pedig végleg elégett, amikor a színpadon elfoglalta a helyét a két gitáros, Andre Olbrich és Marcus Siepen, és a felvételről szóló hegedűktől átvették a Blind Guardiantól már megszokott staccato riffelést és tremolópengetést. A szimfónia és az agresszív, brutális power metal fantasztikusan összeolvadó egyedi keverékének kezdeti robbanása után a Sacred Worlds lecsendesedik, olyan szerzői érzékkel, amilyennel a metalban a kevesek közül éppen a Blind Guardian rendelkezik, és eljött a pillanat, hogy a színpadon álló fiúkhoz csatlakozzon az együttes az utóbbi évek növekvő sikerének valószínűleg legfőbb okozója, az énekes Hansi Kürsch. Éppen az ő énekteljesítménye miatt aggódtam igazán, hiszen a Blind Guardian-koncertek minden rendszeres látogatója az elmúlt néhány évben tisztán hallhatta, hogy Hansi hangja már nem a régi. A kristálytiszta hang az utóbbi pár turnén hallhatóan gyengült, a tiszta dallamokat rekedtes, reszelős hang váltotta fel, Hansi pedig minden hangszeres szakasz alatt kiballagott a színpad szélére, ahol a roadiek keverték neki a főzeteket a hangszálaira. Nos, ezúttal Hansi már a Sacred Worlds első sorainál bebizonyította, hogy újra csúcsformában énekel, a legmagasabb fekvésekben is kiválóan szólt, pedig ezek az utolsó fesztiválturnén még komoly gondot okoztak neki. Ilyen jól Hansi legalább az A Twist in the Myth turnéja, vagyis 2006 óta nem szólt! A Sacred Worlds élő bizonyíték volt arra, hogy az At the Edge of Time már nagyon jól beette magát a rajongókba, meglepő módon pedig az új album dalai élőben még jobban szólnak, még frissebben és igazán csúcsminőségben, a kilenc epikus perc pedig egy szempillantás alatt elszállt. A Blind Guardian nem kényeztetett minket, egyből a haldoklók közé hívtak a Tales From the Twilight World lemez klasszikusával, a Welcome to Dying számmal. Éppen ez az album jelölte ki a németek további útját, és az összes későbbi lemez közül ez ugrott a legnagyobbat az elődjéhez képest – két speed metal album után a Blindek a TFtTw-n kezdték feltárni az epikusság, a nagyzoló pompa és mindenekelőtt a rétegzett zene területeit, bombasztikus refrénekkel, amelyeket a Vak Őrzők a Queen nagy hatásának tulajdonítottak. Elképesztő ma, húsz évvel a lemez megjelenése után élőben hallani, hogyan álltak ki ezek a dalok az idő próbáját! A Welcome to Dying már másodikként lerobbantotta a Gasometer tetejét! Kellemes meglepetést okoztak a Blindek a viszonylag ritkán hallható Born in a Mourning Hall számmal az Imaginations From the Other Side-ról, sokak szerint az együttes mind a mai napig legjobb alkotásáról. Az osztrák közönség ezúttal tényleg kitűnőre csinálta meg a házi feladatot; Hansit hűen követték a versszakok nagy részén át, igazán pedig a lélegzetelállító refrénekben robbantak ki, amelyek csak az ilyen élő pillanatokban kelnek igazán életre. Az ördögi tempó kissé lecsillapodott a gyönyörű Nightfall alatt, amely tragikus, gyászos és melankolikus hangulatával briliánsan foglalja össze Tolkien A szilmarilok című elbeszélésének pillanatait. A varázslatos Fly-jal visszatértünk az A Twist in the Myth lemezre, a Pán Péter-es témával, legalábbis a szívünkben az ártatlan fiatalság idejére, a Time Stands Still pedig a koncert egyik legjobb pillanata volt, és újra belelökött minket Tolkien Középföldéjének világába. A Valhallával a Blindek az hősi halált halt viking harcosok asztalához invitáltak minket, és a zárlatban, amikor a refrént a németek teljesen a közönségre bízzák, megint nem kevés szőrszál borzongott fel. A kiváló Majesty-vel visszatértünk a karrier legelejére, és a szám még ma is élő bizonyíték arra, hogy a Blindek zenéjében már 1988-ban egyedi mágia rejlett. Ezen a ponton mindenképp meg kell említeni a zseniális gitárdallamokat és a látványos szólókat a kiváló Olbrich ujjai alól, aki két órán át hűséges, vörös ESP-jéből csalta elő az felejthetetlen dallamokat és harmóniákat, amelyek élőben is a Guardian-varázslat fő építőkövei (Hansi hangja mellett természetesen). Éppen a gyönyörű Blood Tears-szel, hátborzongató gitárdallamaival és bánatos énekével bizonyították a Blindek, milyen jók a hangulatteremtésben. Az Imaginations From the Other Side-dal, amellyel lezárták a koncert alapszakaszát, a németek zenéjének lényegére emlékeztettek. Az „Imaginations” ugyanis Az Oz, a csodák csodája, az Alice Csodaországban, A Gyűrűk Ura, a Pán Péter, a Sword in the Stone és a Narnia krónikái művein alapul, és egy főszereplőről szól, aki elvesztette az álmait, a saját valósága foglya lesz, ezt felismeri, és harcol az álmaiért. Általában ez akkor történik, amikor az ember felnő, és nekem úgy tűnik, mintha éppen ebből a dalból szivárogna át az, amit a Blind Guardian mondani akar – a valóságunk mellett mindig álmokban is élnünk kell, és legalább az említett művek által megőrizni magunkban valamit a gyerekkorunkból. Éppen e erős üzenet miatt a Blind Guardian nekem az egyik kedvenc zenekarom! A németek az új album valószínűleg leglátványosabb számával tértek vissza a színpadra, az epikus miniszimfóniával, a Wheel of Time-mal, amely remekül foglalja össze Robert Jordan azonos című fantasysorozatának lényegét, és bombasztikus refrénjével, elképesztően változatos és dinamikus szerkezetével azon pillanatok egyikét jelenti, amelyeket élőben kell megélni. A ráadásból természetesen nem hiányozhatott a Blind Guardian-himnusz, a The Bard’s Song, amely igazán csak élőben bontakozik ki a maga fényében, amikor a verseket Hansitól átveszi a közönség, és a koncert legbensőségesebb pillanatában úgy érezzük, mintha tényleg tűz mellett ülnénk, és a bárdok meséjét hallgatnánk. A ráadásban meglepetés volt a Lost in the Twilight Hall, a Blind Guardian pedig szokás szerint a felejthetetlen Mirror Mirror-ral zárt.
Ha élőben látod a Blind Guardiant, teljesen világos, miért építettek a németek az elmúlt néhány évben ilyen erős és tiszteletre méltó nevet. Csúcsminőségű kiadványokkal tartják a stúdióformát, a koncertekkel pedig azt bizonyítják, hogy élőben is egyedülálló élményt nyújtanak. Az ügyesen felépített setlist, amely legalább egy dallal érintette az együttes minden albumát (sajnos ezúttal csak a kiváló, és sajnos még mindig félreismert A Night at the Opera maradt ki), kiváló betekintést adott egy tiszteletet parancsoló pályafutásba. A krefeldi fiúk újra megerősítették és bebizonyították, hogy jelenleg nincs konkurenciájuk az (európai) power metalban. A Blind Guardian ma már rendkívül összeszokott és profi zenekar, amelynek az évek során csupán egyetlen dobosváltás igencsak megtérül. Sőt, az At the Edge of Time turnén a Blind Guardian csúcsformában van, és ezen a turnén egyszerűen el kell kapnotok őket – a Blind Guardian élőben még mindig felejthetetlen, varázslatos élmény!
Fotók: Nina Grad
Setlist
BLIND GUARDIAN:
1. Sacred Worlds
2. Welcome to Dying
3. Born in a Mourning Hall
4. Nightfall
5. Fly
6. Time Stands Still (At the Iron Hill)
7. Valhalla
8. Majesty
9. Blood Tears
10. This Will Never End
11. A Voice in the Dark
12. Imaginations From the Other Side
— ráadás —
13. Wheel of Time
14. The Bard’s Song
15. Lost in the Twilight Hall
16. Mirror Mirror
Képgaléria



































