Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Genesis
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1998
Értékelés: 5/5
A Genesis-rajongók többsége egyetért majd velem abban, hogy a zenekar klasszikus felállása (Gabriel, Hackett, Rutherford, Banks és Collins), amely 1971 és 1975 között működött, és olyan progresszív rock klasszikusokat vett fel, mint a „Nursery Cryme” (1971), a „Foxtrot” (1972), a „Selling England By the Pound” (1973) és a „The Lamb Lies Down On Broadway” (1974), egyszerűen a legjobb volt. Azt hiszem, abban sem nehéz sok gondolattársat találnom, hogy az emlékezetes Peter Gabriel vokális és színpadi irányítása alatt (1967-től 1975-ig) a Genesis sokkal energikusabb, újító szellemű, kreatívabb és provokatívabb zenekar volt, mint később, amikor Phil Collins vette át a mikrofont, fokozatosan világraszóló popattrakciót csinált belőlük, de közben feláldozta a magas művészi igényességüket. Szóval jó páran egyetértenek majd azzal, hogy Gabriel távozása után a zenekar alkotói mércéje lassan, de kitartóan lejtett lefelé. Ezért aztán sok Genesis-rajongó a „Genesis Live” (1973) koncertalbum óta hosszú ideig hiába várt bármilyen hivatalos koncertfelvételre, amelyen a klasszikus felállás szerepel, és kénytelen volt beérni a rossz hangminőségű, nem hivatalos bootlegekkel. A várakozásnak szerencsére vége: 1998-ban a zenekar szinte valamennyi egykori tagja összeállt, az archívumokból pedig előkerült néhány aranyat érő felvétel, amely korábban soha nem került CD-re. Ezeket pakolták be erre a bombasztikus box setre, amelyen négy, összefutó nyálat ígérő CD kapott helyet.
Az első két lemezen az együttes legambiciózusabb albumának, a „The Lamb Lies Down on Broadway”-nek (1974) a teljes koncertváltozata hallható, amelyet 1974-ben vettek fel a New York-i Shrine Auditoriumban, és amely kétségkívül az egész válogatás csúcspontja. A harmadik lemez azoknak szerez örömet, akik hiányolták a „Selling England By the Pound” (1973) turnéjának valamelyik koncertfelvételét, amelyet sokan a Peter Gabriel-féle felállás koncertcsúcsának tartanak. A negyedik lemezen a zenekar legkorábbi felvételei vannak, még Anthony Phillipsszel a gitáron és az első három dobossal (Chris Stewart, John Silver és John Mayhew), akikről manapság már csak ritkán esik szó. Többségüket még az első album, a „From Genesis To Revelation” (1969) megjelenése előtt rögzítették, és rendkívül fontosak minden rajongónak. A box sethez vaskos könyv is jár, tele számos korábban kiadatlan érdekes cikkel, fotóval, újságkivágással, a zenekar családfájával és további érdekességekkel, köztük Gabriel vallomásával arról, miért döntött úgy, hogy otthagyja a bandát. Kicsit zavar csak, hogy az egyes cikkek kronológiailag következetlenek, így az olvasó nem látja át a zenekar teljes fejlődését. Titokban azt is reméltem, hogy többet megtudunk majd Gabriel rendkívüli ötleteiről, a több mint szokatlan jelmezei hátteréről is. De ezek csupán teljesen jelentéktelen hiányosságok, amelyek a felvételek többségének hallgatása közben semmit sem vonnak le az élvezetből.
A „The Lamb Lies Down On Broadway” koncertváltozatában a Genesis többnyire hűen tartja magát a stúdióváltozathoz, azzal, hogy érezni: Banks és Hackett azon az estén különösen motivált volt. Előbbi néhány további billentyűs mesterművével ezen a felvételen különösen levesz a lábáról mindenkit, aki odáig van a mellotronért, Hackettre pedig láthatóan még rányomta a bélyegét a fájdalmas válása, ami különösen finom gitárrészeiben is érződik. Ezzel szemben furcsa módon éppen Gabriel éneke a felvétel leggyengébb láncszeme, mert nem hozza ki mindazt, amire ez a kivételes művész egyébként képes. Feltűnő, hogy a kiadáshoz stúdióban még simítottak az énekén. Egyébként sem ez volt az egyik legjobb énekes estéje, mert érezni, hogy ekkor már nem volt 100%-ban összhangban a többiekkel. Hackett is állítólag néhány részen utólag kijavított valamit a gitárján a stúdióban, bár ez gyakorlatilag alig észrevehető. Mindezek ellenére összességében nagyon jó előadásról van szó ebből a hihetetlenül ambiciózus és igényes projektből, amely már az első hallgatás után sem nyűgözött le kevésbé, mint a stúdióváltozat. Különösen örülök annak, hogy nem vágták ki Gabriel közönséggel folytatott párbeszédeit, illetve a közbeiktatott meséléseit, mert ez hozzátesz az összélvezethez, és ahhoz, hogy teljesen beleéljük magunkat ennek a nagy művészi projektnek a remek koncertelőadásába. Ha a zenekar valaha újra összeáll klasszikus felállásban, a koncertrepertoárjának élén kétségkívül a „The Lamb Lies Down On Broadway” teljes előadása kell hogy álljon.
A harmadik lemezen elsősorban a londoni Rainbow Theatre-ben 1973-ban készült kiváló felvételnek örülhetünk. A fő slágerek olyan mesterművek koncertváltozatai, mint a „Dancing With The Moonlit Knight”, a „Firth Of Fifth” (Hackett szólójának kiegészítő utómunkájával), az „I Know What I Like” (mind a „Selling England By the Pound”, 1973 albumról) és a „Supper’s Ready” („Foxtrot”, 1972), ami szerintem a magnum opusuk, ha már muszáj lenne kiválasztani a legjobb alkotásukat. Minden előadás remek, és itt is lenyűgözőek Gabriel közbeszúrt párbeszédei a közönséggel, amelyekben különféle történeteket mesél a szövegeiben és látomásaiban megalkotott szürreális Angliáról. Itt található a „More Fool Me” (Selling England By the Pound, 1973) is, Collinsszal az énekmikrofonnál, amit Gabriel egyenesen franciául konferál fel, és amely afféle bepillantás a jövőjükbe. Bár nem zavar, valószínűleg nem hiányolnám, hiszen helyette választhattak volna jó pár érdekesebb szerzeményt is. A fő slágert kétséget kizáróan az örökbecsű szuperének, a „Supper’s Ready” Gabriel-énekes élő változata jelenti. A rajongók többsége évek óta erre várt, mert addig kénytelen volt beérni Collins előadásával a „Seconds Out” (1977) koncertalbumról. Most mind nyalogathatják a szájukat, mert ez a változat semmiben sem marad el a stúdióétól, helyenként pedig még túl is szárnyalja. És a legtöbben egyetértenek velem abban, hogy Phil egyetlen előadása sem ér fel Peteréhez ezzel a mesterművel.
Mi, akik hiányoljuk a korai évek koncertfelvételeit (főleg a „Trespass” és a „Nursery Cryme” albumokról), igazi örömmel fogadjuk, hogy itt van a csodás „Stagnation” („Trespass”, 1970) koncertfelvétele is, amelyet 1971-ben vettek fel a BBC rádióadója számára, és valóban aranyat ér. A két kislemezdal is, amely korábban sosem jelent meg CD-n, a „Twilight Alehouse”, ami eredetileg a „Watcher Of The Skies” kislemez B-oldalán jelent meg, valamint a „Happy The Man”, végre itt van teljes pompájában. A titokzatos, misztikus „Twilight Alehouse” kiváló és egyedi alkotás, szinte mestermű, ami könnyedén felkerülhetett volna egy stúdióalbumra is, ezért tényleg nem értem, miért halogatta a zenekar ilyen sokáig az újrakiadását. A vidám „Happy The Man” ezzel szemben a kevésbé feltűnő szerzeményeik közé tartozik, bár érdekes hibrid a folk és a pop között. Érdemes megemlíteni azt az érdekes adatot is, hogy a 70-es évek végének egyik kultikus amerikai art rock zenekara erről kapta a nevét. Itt van még a „Watcher Of The Skies” („Foxtrot”, 1972) alternatív változata is, amelyből kivágták a magával ragadó felvezetést, így inkább gyűjtői, mint rajongói értéke van, mert így megfosztották az egyik legjobb pillanatától.
A negyedik lemez, amely alternatív felvételeket, demókat és BBC-felvételeket tartalmaz a 67–69-es időszakból, a többnyire gyenge hangminőség ellenére kivételes értékű minden gyűjtőnek, mert a zenekar egészen legelső felvételeit is tartalmazza. Néhány változat nagyon hasonló a debütáló „From Genesis To Revelation” albumon megjelentekhez, de akad köztük néhány olyan szerzemény is, amelyet korábban nem lehetett hallani. Ilyen például a kelta hangulatú „Shepherd”, amelyben nagyon jó Banks-kísérővokálok hallhatók, a „Pacidy” és a „Let Us now Make Love” (ennek kivételesen szórakoztató, hippis hangulatú szövege van), amelyeket 1970-ben vettek fel a BBC-nek. Mindegyik a zenekar akkori átmeneti stílusát tükrözi, amikor még a saját igazi hangzását kereste, és a folkból és popból araszolt a később uralkodóvá váló szimfonikus stílus felé (a zenekar akkori átmeneti hangzása helyenként szépen megmutatkozik Phillips néhány szólóalkotásán is). Van itt még sok korábban kiadatlan finomság, de sajnos ezek többségét gyenge hangzás nyomja, például a „Going Out To Get You”, a „Build Me a Mountain”, a „Hidden In The World Of Dawn”, a „The Magic Of Time”, a „The Mystery Of The Flannan Isle Lighthouse”, a „Hair On The Arms and Legs” és a többi. A „Dusk” („Trespass”, 1970) korai változata viszont kétségkívül a lemez legjobb darabja az összes felvétel közül.
Az „Archive – Volume 1: 1967-75” aranyat érő kiadvány minden Genesis-rajongónak, különösen azoknak, akik semmi pénzért nem cserélnék el Gabrielt Collinsra, és Gabe-nek még mindig nem bocsátották meg, hogy több mint 30 évvel ezelőtt kilépett a zenekarból. A korábban kiadatlan koncert- és stúdiófelvételek nagy mennyisége, a „Lamb” teljes koncertelőadása és a „Supper’s Ready” élő változata Peter előadásában azok a fő gyémántok, amelyek minden progresszív rock legenda rajongóját megörvendeztetik. Az egyetlen mínusz az, hogy néhány koncertfelvételt utólag megdolgoztak a stúdióban, így valamelyest veszítettek a hitelességükből. Ez elriaszthatja és feldühítheti azokat a puristákat, akik eredeti formájukban szeretnék megőrizni a felvételeket, a gyűjtők és az igazi rajongók viszont nemigen foglalkoznak majd ezzel. Ők a hetedik mennyországban lesznek már attól is, hogy ezek a legendás felvételek, némelyikük gyakorlatilag valódi ereklye, végre egy helyen vannak. Egyetlen igazi rajongó sem maradhatna ki ebből a box setből, és ha véletlenül még nincs meg neki, nektek viszont évek óta megvan, és vele kiváltjátok az irigységét, valahányszor beugrik hozzátok, akkor születésnapra vagy újévre a legjobb, ha megvesztek neki, vagy megrendelitek a kedvenc kereskedőtöknél.
Felállás
Peter Gabriel – ének, ütőhangszerek, fuvola, nagydob
Steve Hackett – gitár, 12 húros gitár
Mike Rutherford – basszusgitár, gitár, 12 húros gitár, kísérővokál
Tony Banks – billentyűs hangszerek, 12 húros gitár, kísérővokál
Phil Collins – dob, ütőhangszerek, kísérővokál, ének
Anthony Phillips – gitár, 12 húros gitár, kísérővokál
John Mayhew – dob, ütőhangszerek
John Silver – dob, ütőhangszerek
Chris Stewart – dob, ütőhangszerek
Produkció
Genesis, Nick Davis és Geoff Callingham
Számlista
CD 1: 50:39
1. The Lamb Lies Down On Broadway (6:28)
2. Fly On A Windshield (4:38)
3. Broadway Melody of 1974 (0:34)
4. Cuckoo Cocoon (2:17)
5. In The Cage (7:56)
6. The Grand Parade of Lifeless Packaging (4:25)
7. Back In N.Y.C. (6:19)
8. Hairless Heart (2:22)
9. Counting Out Time (3:59)
10. The Carpet Crawlers (3:59)
11. The Chamber Of 32 Doors (5:52)
CD 2: 52:31
1. Lillywhite Lilith (3:04)
2. The Waiting Room (6:15)
3. Anyway (3:29)
4. The Supernatural Anesthetist (3:57)
5. The Lamia (7:12)
6. Silent Sorrow In Empty Boats (3:15)
7. The Colony Of Slippermen (8:46)
8. Ravine (1:39)
9. The Light Lies Down On Broadway (3:37)
10. Riding The Scree (4:30)
11. In The Rapids (2:25)
12. IT (4:20)
CD 3: 73:03
1. Dancing With The Moonlit Knight (7:05)
2. Firth Of Fifth (8:29)
3. More Fool Me (4:02)
4. Suppers Ready (26:31)
5. I Know What I Like (In Your Wardrobe) (5:36)
6. Stagnation (8:54)
7. Twilight Alehouse (7:48)
8. Happy The Man (2:54)
9. Watcher Of The Skies (3:42)
CD 4: 72:38
1. In The Wilderness (3:00)
2. Shepherd (4:00)
3. Pacidy (5:42)
4. Let Us Now Make Love (6:14)
5. Going Out To Get You (4:54)
6. Dusk (6:14)
7. Build Me A Mountain (4:12)
8. Image Blown Out (2:12)
9. One Day (3:08)
10. Where The Sour Turns To Sweet (3:15)
11. In The Beginning (3:31)
12. The Magic Of Time (2:01)
13. Hey! (2:28)
14. Hidden In The World Of Dawn (3:10)
15. Sea Bee (3:05)
16. The Mystery Of The Flannan Isle Lighthouse (2:36)
17. Hair On The Arms And Legs (2:41)
18. She Is Beautiful (3:47)
19. Try A Little Sadness (3:21)
20. Particia (3:05)
Az album hossza: 248:51
