Szerző: Rok Klemše
Előadó: Megadeth
Kiadó: Capitol Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 2:33:58
Értékelés: 4/5
Megadeth. Már maga a név tiszteletet parancsol minden thrash metal-rajongónak, sőt tulajdonképpen minden jó metal szerelmesének. A zenekar alapítójának és frontemberének, Dave Mustaine-nek a története köztudott, de egy olyan kiadvány mellett, mint az Anthology: Set the World Afire, megér egy rövid összefoglalót. Mustaine 1983-ban alapította meg a Megadethet, miután alkoholizmus, túlzott drogfogyasztás és erőszakos viselkedés miatt kirúgták a Metallicából. A Megadeth ilyen szempontból tulajdonképpen bosszúból született zenekar, Mustaine maga is azt mondta erről: „Vért akartam. Az övéket. Gyorsabb és keményebb akartam lenni náluk.” És mivel a bosszú hidegen tálalt étel, már az első lemez, a Killing is My Business… and Business is Good is hideg zuhany volt a Metallicának, még ha soha nem is érte el a Metallica lemezeinek sikerét. Mustaine egész pályafutása így kezdettől fogva egy nagy rivalizálás a Metallicával arról, ki lesz az első és a legnagyobb, és bár a Megadeth valószínűleg sosem éri el az (egykori) Metallica nagyságát, kereskedelmi szempontból több mint 20 millió eladott lemezzel a legsikeresebb metalzenekarok egyike, hat egymás utáni platinalemezével és hét Grammy-jelölésével pedig a rajongók és a kritikusok kedvence is. A közel negyedszázados pályafutásuk alatt a Megadeth 11 stúdióalbumot halmozott fel, most pedig egymás után a negyedik válogatásukat, amely valószínűleg az első igazi keresztmetszet ennek a thrash óriásnak a pályájáról. Ami nem sikerült a Capitol Punishment: The Megadeth Years és a Greatest Hits: Back to the Start számára – mindkettőből elég sok hiányzott ahhoz, hogy a Megadeth végleges válogatásai legyenek –, azt ugyan pótolta a Warchest box set, de az már az igazi ínyenceknek szóló kiadvány, így az Anthology: Set the World Afire a Warchest mellett az első igazi kiadvány, amely szinte teljesen átfogja a Megadethet.
Az első kisebb mínusz, hogy ez a kiadvány megint csak azokat az éveket fogja át, amelyeket a Megadeth a Capitolnál töltött, ezért a két lemezen található 35 szám csak a Risk albumig (azt is beleértve) kalauzol végig, és ezúttal sem hallható olyan sláger, mint a Moto Psycho, a Die Dead Enough vagy a Return to Hangar. A legnagyobb kritika viszont az, hogy az Anthology mindössze két eddig kiadatlan számot kínál, és az egyik közülük már megjelent az Egyesült Államokon kívül. Az Anthology tehát olyan válogatás, amely az igazi rajongónak, akinek már megvan a zenekar összes albuma, semmi hasznára nincs, így csak megszállott gyűjtőknek és az olyan ‘Deth-kezdőknek való, akik talán még nem ismerik a csapat korábbi műveit. És pont ebben rejlik, hogy az Anthology találó cím, hiszen a számokat időrendi sorrendben fűzi fel, a Killing is My Business… and Business is Good debütalbumtól egészen a vitatott Risk albumig. Az Anthology méltó módon a Mechanix című számmal indul, amelyet Dave még a Metallicás évei alatt írt. Köztudott, hogy a Metallica állítólag a kérései ellenére felhasználta a számot a Kill ‘Em All debütjén megváltoztatott szöveggel és The Four Horsemen címmel. A Mechanix így a Megadeth debütjén végre igazi fényében tündökölhetett: az eredeti, szexuális utalásokkal teli szöveggel és a Metallica Four Horsemenjénél jóval gyorsabb tempóban. A Peace Sells elvisz minket a második albumra, a Peace Sells… But Who’s Buying-ra, amely még ma is az egyik legsikeresebb thrash metal albumnak számít, és amely a Megadethet felvésette a thrash térképére; a címadó szám a zenekar egyik legismertebb dala maradt, bevezető basszusmenetét pedig az MTV News szignáljaként is használták. A Peace Sells a Megadethnél gyakran visszatérő témáról szól, a háborús konfliktusokról és a hidegháborúról, Mustaine pedig hozzátette a metalosokról szóló negatív sztereotípiákkal szembeni elutasító véleményét is. A Wake Up Dead ugyanerről az albumról a zenekar első kislemeze volt, azóta is koncertkedvenc, és Mustaine félelméről szól egy volt barátnője bosszújától. A legendás Sex Pistols-punkhimnusz, az Anarchy in the UK feldolgozása a So Far, So Good… So What! albumra vezet minket, a számban vendégszerepel a Sex Pistols gitárosa, Steve Jones, a szöveget pedig Mustaine Anarchy in the USA-ra változtatta. Az In My Darkest Hour újabb klasszikus, amelyet Mustaine azután írt, hogy megtudta: meghalt a Metallica basszusgitárosa, Cliff Burton. Állítólag amikor értesült a haláláról, Mustaine sírva fakadt, megragadta az akusztikus gitárt, és egy szuszra megírta a számot; a mai napig ez az egyetlen dal, amelyet így írt. Bár a zenét Burton tragikus halála ihlette, a szöveg Mustaine drogfüggőség elleni küzdelméről szól. A Holy Wars… the Punishment Due elvezet minket a Rust in Peace albumhoz, amely a mai napig a legjobb és legbefolyásosabb thrash metal albumok egyike, és szép számú Megadeth-klasszikust adott, amelyek még mindig a koncertrepertoár nagy részét teszik ki. Az egyik ilyen a már említett Holy Wars…, amely az északír konfliktusról szól, a másik a Hangar 18, amely sci-fi témát, az UFO-kat érinti: a Hangar 18 állítólag az a katonai támaszpont, ahová az 1947-ben Roswellnél lezuhant jármű maradványait szállították. A Go to Hell az első kisebb ritkaság, amelyet a Megadeth a Bill and Ted’s Bogus Journey című filmhez írt, Keanu Reeves főszereplésével, aki egy metalfüggő srácot alakít; a Countdown to Extinction albumról a High Speed Dirt eddig kiadatlan demóváltozata zárja az első lemezt. A Skin O’ My Teeth-tel a Megadeth eddig legjobban fogyó lemezénél maradunk; a dal egy sikertelen öngyilkossági kísérletről szól, Dave Mustaine önéletrajzi szövege, és a zenekar egyik leggyorsabb száma. Az Youthanasia-ról a Train of Consequences egy megvadult gőzmozdony tempójában szól a hazardírozás pusztító hatásáról, az A Tout Le Monde („mindenkinek”) című sláger pedig az élet utolsó pillanatairól és az evilágtól való búcsúról. A számot tévesen öngyilkosságról szóló dalként értelmezték, 2006-ban pedig a montreali Dawson College lövöldözője megemlítette a blogján, és a Megadethet súlyos támadások érték a puristák részéről. A Trusttal a Cryptic Writing albumra lépünk, amely a mai napig az utolsó, amely még platinalemez lett, a hozzá tartozó kislemez pedig a zenekar mai napig legsikeresebb kislemeze. Az Insomniával érkezünk meg a Risk albumhoz, amelyet a zenekar legtöbbet bírált lemezeként tartanak számon, mert a speed/thrash gyökerektől a kísérletezős vizek felé tett elmozdulást jelentett. A Dread and the Fugitive Mind még érinti a Capitol Punishment válogatást, amelyhez felvették, az Anthology-t pedig nagy stílusban zárja a Symphony of Destruction eddig az USA-ban kiadatlan élő felvétele, a hattyúdalé, amelyet 1992-ben rögzítettek San Franciscóban, valamint ugyanarról a koncertről a Peace Sells.
Az Anthology: Set the World Afire egy régi Megadeth-rajongónak semmi újat nem fog jelenteni, a fiatalabb rajongóknak viszont, akik szeretnének megismerkedni a klasszikus metallal és a thrash egyik legnagyobb nevével, nem tudnék jobb kiindulópontot ajánlani.
Felállás
Dave Mustaine (ének, gitár az összes számon)
Marty Friedman (gitár: CD1 10–17, CD2 1–13, 17, 18)
Chris Poland (gitár, CD1 1–5)
Al Pitrelli (gitár, CD2 14, 15)
Jeff Young (gitár, CD1 6–9)
David Ellefson (basszusgitár az összes számon)
Nick Menza (dob: CD1 10–17, CD2 1–11, 17, 18)
Gar Samuelson (dob, CD1 1–5)
Jimmy Degrasso (dob: CD2 12–15)
Chuck Behler (dob: CD1 6–9)
Produkció
Mike Ragogna és Kevin Flaherty
Számlista
CD 1
1.Mechanix
2.Rattlehead
3.Peace Sells
4.Wake Up Dead
5.Devils Island
6.Anarchy in the U.K.
7.Set the World Afire
8.Into the Lungs of Hell
9.In My Darkest Hour
10.Holy Wars … The Punishment Due
11.Tornado of Souls
12.Hangar 18
13.Take No Prisoners
14.Go To Hell
15.Sweating Bullets
16.Crown of Worms
17.High Speed Dirt (Demo)
CD 2
1.Skin O’ My Teeth
2.Ashes In Your Mouth
3.Breakpoint
4.Angry Again
5.Train of Consequences
6.Reckoning Day
7.A Tout Le Monde
8.The Killing Road
9.New World Order
10.Trust
11.She-Wolf
12.Insomnia
13.Prince of Darkness
14.Kill the King
15.Dread and the Fugitive Mind
16.Foreclosure of a Dream
17.Symphony of Destruction (Live)
18.Peace Sells (Live)
