Kiadó: Nuclear Blast Records
Megjelenés dátuma: 2020. március 6.
Producer: Victor Smolski
Játékidő: 47.54 perc
Műfaj: Power Metal
Értékelés: 9.0 / 10
Mi a közös a római gladiátorokban, a sportautó-versenyzőkben, Alex Honnold hegymászóban és végül, de nem utolsósorban Victor Smolskiban? Náluk nagyon későn aktiválódik az amigdala, Honnoldnál valószínűleg soha. A „későn” (vagy nagyon-nagyon későn) azt jelenti, hogy az átlaggal ellentétben – akik gyorsan megismerik a „félelmet”, és válaszreakcióként vagy meghátrálnak, vagy támadnak –, az ilyen ember, amikor az agy limbikus részében megbújó mandulamagja izgalomba jön, még sokáig élvezi a halálos veszély ingerének kiváltását. Még akkor is élvezi, amikor már rég a (szinte biztos) halál torkába tántorgott. A „Rush of Death” album sokszor felteszi a kérdést: mi olyan vonzó abban, ha szemtől szemben állsz a halállal? Mi húz át oda, a túloldalra?
A fehérorosz multiinstrumentalista, zeneszerző, hangszerelő és producer Victor Smolski nemrég az Almanac zenekarral gyakorlatilag üres teremben lépett fel az Orto barban – de hát minket itt, Szlovéniában, ahol a dalmát melosz és a sárga sajtó szlovén szuperhőseiről szóló pletykák örökre otthonra leltek, már semmi sem lep meg, ugye? Smolski zenei zseni, ez az első, egyébként pedig mindig is a gyors autók szenvedélyes vezetőjeként ismerték. A vakmerő sebességben élés iránti szerelmét ez a kivételes zenei virtuóz és zeneszerző természetesen tövirőlhegyire átvitte a gitározásra is, és a Rage tagjaként hozzájárult ahhoz, hogy a legendás hamburgi metalosok karrierjük legizgalmasabb művészi korszakába lépjenek, amely Victor 2015-ös távozásával végleg le is zárult (hacsak Peavyhez nem csatlakozik Marco Minnemann és Guthrie Govan, ami nem fog megtörténni).
Victor az Almanac zenekarral két rendkívül jó albumot adott ki, amelyek mondanivalójukban az orosz történelemre, a cárok korára támaszkodnak. A harmadik, „Rush of Death” című albumon az anyag központi része viszont az ókori Rómába visz el minket (gladiátorharcok), néhány szám pedig a rallyversenyzőknek állít emléket. Ez a Rage-rajongóknak ismerősen csenghet, és a Rage említése az új album kapcsán sokkal inkább helyénvaló, mint az előző két Almanac-albumnál. Erre kicsit később visszatérünk. Ami Smolskival az új album megalkotása előtt történt: a korábbi Almanac-felállás szinte minden tagja lelépett. Egyszerűen így. Időbeli korlátok miatt a férfinak gyakorlatilag a nulláról kellett új csapatot építenie a harmadik albumhoz. Az Almanac ugyanis emelkedni kezdett, és az elmúlt időszakban megbecsült formációvá vált, rengeteg lejátszott koncerttel. Victor folyamatos aktivitásban akarta tartani a zenekart. Így kevésbé ismert, de annál elkötelezettebb nevekkel építette újjá. Amellett, hogy a komponálás szellemi munkája az új albumon is teljes egészében Victoré, a „Rush of Death” újdonsága a vokális feladatok átcsoportosítása új énekesekre. Patrick Sühl énekel, női duettpartnerrel (Jeannette Marchewka), Frank Beck sikolyai és az alkalmi growlos, Marcel Junker támogatásával. Ez az egyik legfontosabb különbség, ha az újat az első és a második albummal veted össze.
A „Rush of Death” a pompa tekintetében jóval lecsupaszítottabb album, mint az előző kettő. Ez azt jelenti, hogy sokkal élesebb, vagyis a gitárfrázisok előre kerültek, és dominálnak a zenekari hangszerelések fölött, amelyeket az új albumon csak egy csipetnyi mértékben lehet észlelni, vagy nem tolakodnak előre a produkcióban. Itt megint érdemes visszatérni a Rage-hez, egyenesen a „Welcome to the Other Side” (2001), az „Unity” (2002) és a „Soundchaser” (2003) albumok idejére, hiszen Victor valójában felelős az imént idézett Rage-albumok hangszereléséért, gitárjáért, billentyűs témáiért és produkciós megoldásaiért. A „Rush of Death” ugyanis pillanatokra rendkívüli módon ezt a Rage-zeneszerzői korszakot idézi. Ez nem meglepő, hiszen ugyanaz a zeneszerző áll a dalok mögött. Az érzést pedig az is felerősíti, hogy Smolski ezúttal jóval ütősebb és közvetlenebb albumot akart készíteni, sokkal kevesebb „zenekari kacattal”. Ez a frazírozásban, főleg az ismét lélegzetelállító szólókban érződik. Az ilyen érzetek eléréséhez – amelyek a „Rage Smolski era” nosztalgiázóinak szépítik majd a napjait – további nagyon fontos elem Kevin Kott dobos rendkívüli robbanékonysága is, ami a kivételes technikai csiszoltsággal együtt, főleg az átvezetésekben, megdöbbentően hasonlít Mike Terrana stílusához. Az album emellett jóval sötétebb is mindkét elődjénél.
Az a döntés, hogy kiadja magából a legkeményebb Almanac-albumot, nagyon megtérült Smolskinak, hiszen a „Kingslayer” (2017) esetében lassan már úgy tűnt, hogy a „Tsar” (2016) debütalbumról átvett képlet végleg elérte azt a pontot, ahonnan kezdve bele lehet esni a művészi önismétlés csapdájába. A zenei irány megváltoztatása így kiváló power metal albumot eredményezett, amely helyenként rendkívül kihegyezett, hiszen a riffek kifejezetten „thrashesítettek”, lenyűgözőek a gitárjáték sebességének fokozódásában, és ennek a gitárvarázslónak, egyébként briliáns zeneszerzőnek a virtuóz erényeit bemutató eszkapádokban. A dalok egyúttal vezérmotívumaikban is ötletgazdagon változatosak, többlet frissességet sugároznak a modulációkon belüli atmoszférikus ugrásokkal (ki- és bevezető részek, „mid-eight” szakaszok), a többi zenész közötti vezető szerepek finom elosztása pedig szintén hozzátesz az anyag megszólaltatásához, ami optimálisan szikrázik, összehangolt párbeszéd fényében, a békés együttélés állandóan magas fokán. A hangulatváltások bőségesek, sőt szédítőek, a drámai színház kibontakozásának nagy feszültsége pedig, eltalált bombasztadaggal, garantált.
Ennyi. Victor Smolski, akire mindig is a lehető legjobb színben emlékszünk, az Almanac „Rush Of Death” albumával tehát újabb csúcsminőségű power metal olvasnivalót szállít, amely mindazon sajátosságok miatt, amelyek ezt a zenészt kifejezésmódjában és komponálási filozófiájában jellemzik, a power metal retorikájának (túl)sokszor felmelegített és újrahasznosított képletén belül ismét rendkívül különleges és egyedi.
Számlista:
01. Predator
02. Rush Of Death
03. Let The Show Begin
04. Soiled Existence
05. Bought And Sold
06. The Human Essence
07. Satisfied
08. Blink Of An Eye
09. Can’t Hold Me Back
10. Like A Machine
Felállás:
Patrick Sühl – ének
Jeannette Marchewka – ének
Frank Beck – ének
Victor Smolski – gitár, billentyűk, hangszerelés
Tim Rashid – basszusgitár
Kevin Kott – dob
Marcel Junker – growl
