Ahab kapitány kalandjai a Gromkában (2012)
Helyszín: Ljubljana / Gromka klub (Metelkova) / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. 06. 03.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 10,00€
Míg a mainstreambb vonzalmú metalosok a Kino Šiškában szórakoztak a Megadeth koncertjén, mi, a lelkükben feketébbek vasárnap, június 3-án a Gromkába vettük az irányt egy doom-lakomára, amelyet a The Canyon Observer, az Ophis, az Esoteric és az Ahab tálalt. Mielőtt továbbmennék, elsőként magát a helyszínt szeretném megdicsérni, amely lassan felzárkózik a Ljubljana és Metelkova rangosabb helyei mellé. A hang ugyanis kifejezetten illett ezekhez a műfajokhoz, a hangulat pedig kiváló volt.
A kezdésre várva egy pillanatra úgy éreztem, hogy a Megadeth, no meg az, hogy pont ezen a hétvégén zajlott Horvátországban a Metalfest, sok közönséget elszívhatott. A bejáratnál még nagyjából fél órával a kezdés előtt is csak úgy húsz lélek ácsorgott. Annál kellemesebben lepett meg, amikor belépve azt láttam, hogy a terem gyakorlatilag teli van. És jól is van ez így.
Nyitányként a szlovén The Canyon Observer örvendeztetett meg minket. Róluk már kétszer írtam, úgyhogy most nem fedezem fel a spanyolviaszt. Annyit mondhatok, hogy a srácok a karizmatikus énekesük vezetésével úgy nyomják le a koncertet, ahogy kell. Mindegy, hogy egy jó fél órájuk van, mint most, vagy elég idejük arra, hogy a szélesebb életművükből is bemutassanak ezt-azt. És bár már többször láttam őket, sosem hagynak hidegen, vagy ha még szemléletesebben akarok fogalmazni: a zenéjükre nehezen állok egy helyben. Ami jó dolog.
A kellemes első előzenekar után a német Ophis lépett színpadra. A nap első igazi nehéz doom-képviselői. A németek már jó ideje kellemesen lepnek meg minket az extrém metalban. A DSBM-es és black metalos vállalkozásaik lassan az epikus határát súrolják. Az Ophis is megmutatott néhány olyan erényt, amely láthatóan a germánok DNS-ében van kódolva. A doomértelmezésük a death metalt is érinti, azokban a pillanatokban pedig, amikor a dobos énekli át a számokat, a black metal depresszívebb formáit. Ettől még mindig igen ortodox doomosok maradtak a gitáros erőteljes, tankönyvszerű hangjával. Ha jól követtem a koncertet, mind az öt kiadványukról játszottak számokat, köztük két nagylemezről is. A hangulat pedig illett az est sötétségéhez. Már maga a műfaj olyan, hogy valahogy beszippantja az embert, a lassú, hipnotikus riffek pedig még ráerősítenek az élményre. Az események menetéhez képest kicsit túl vidámnak hatott, hogy Oliver basszusgitárosnak, aki épp aznap ünnepelte a születésnapját, elénekeltük a „Happy birthday”-t. Az énekes viszont rögtön vissza is rántott minket a valóságba, amikor bejelentette a következő, egyben utolsó dalt, amelynek címe „Funeral” volt. Milyen találó.
Következtek az angol Esoteric tagjai. A zenekar létszámra is sokat nyom, a színpadi jelenlétük pedig különleges. Az énekes fejmikrofont visel, hasonlót, mint amilyen DJ Bobón volt a népszerűsége csúcsán. A csapatnak hat tagja van, úgyhogy szépen kitöltötték a színpadot. Érdekes látvány volt a billentyűs is, aki a szintije alá az Aston Villa focicsapat sálját akasztotta. Már az Encyclopaedia Metallumon az oldalukra pillantani is kissé ijesztő. A hat kiadványuk közül a legalacsonyabb pontszámot a Subconscious Dissolution into the Continuum album kapta, és az is 89! Nem állítom, hogy az ottani pontszámok lennének a világ legmérvadóbbjai, de azért a dolognak van súlya. Doom és death metal keverékét játsszák erősen elektronikusan felturbózott vokállal és súlyos gitáreffektekkel. A nap összes zenekara közül azt mondanám, hogy ezek a mesterek az átlagos hallgatónak a legkönnyebben befogadhatók. Sajnos egyetlen számcímet sem sikerült elkapnom. Megfogott viszont egy dal, amely középtempós szólózás és extrém lassú, gyilkos énekkel átitatott ritmus keveréke volt. A billentyűk nem mindig érvényesültek, ami az elején már kicsit aggasztott, de mindig hallatszottak, amikor kellett, és döntő módon hozzátettek a hangulathoz. Háttérben élénk színű minták egyszerű vetítései forogtak, ezek is megtették a magukét a hangulatért. Épp a dallamosságuk és könnyen befogadhatóságuk miatt az ő fellépésük telt a leggyorsabban. Ami a doomnál valahogy nem is cél.
Utánuk egy rövidebb szünet után színpadra léptek a hatalmas Ahab tagjai. A bajorországi srácok 2004 óta vadásszák Moby Dicket, és ha tartják magukat Herman Melville könyvéhez, még sokáig a színtéren maradnak. Megérdemelt gratuláció jár maguknak a zenekar koncepciójáért. Remekül megragadják a hangulatot is, hiszen a zene maga a melankólia, az agresszió és az időtlenség keveréke, ami a történet lényege. Élőben korábban már kétszer láttam őket. Mindkétszer fesztiválon, a lehetetlenebbnél lehetetlenebb délelőtti órákban, úgyhogy általában gyorsan feladtam. Annál jobban vártam a termi fellépést, ami mindig különleges élmény. A színpadon két álló zászlót állítottak fel, rajtuk a Popeye alkarján látható tetoválásra emlékeztető horgonyokkal. Lehet, hogy a színpad nem volt megfelelő ehhez az elrendezéshez, mert az egyik zászló megbontotta a zenekar egységét. A bal oldali gitáros végig úgy nézett ki, mintha inkább csak magának játszana. Ez azonban semmiképp sem jelentette azt, hogy ne nyújtottak volna kiváló teljesítményt. Hogy legalább tízperces számaik vannak, azt előre tudtuk, és ennek terhére elég sok vicc született. Az viszont érdekes, hogy élőben a hossz egyáltalán nem okoz gondot. Daniel Droste éneke egyszerűen kiváló, tökéletesen passzol a műfajhoz, és amikor az egész banda belevágja magát egy groove-osabb pillanatba, az egész terem velük együtt rázta a fejét. És ha létezik ilyen valódi kohézió a zenekar és a közönség között, akkor már jó koncertről beszélhetünk. A végére, némi visszacsalogatás után a színpadra, tartogattak még nekünk egy számot, a The Hunt-ot, amelyben a zenekar a maga teljes fényében mutatkozik meg.
Vasárnap tehát egy igazán kiváló esemény részese lehettem. Tisztességes megemlíteni azt is, hogy a jegy ára nem volt eltúlzott, mert a 10€ egy ilyen eseményért több mint megfelelőnek tűnik.
Setlist
AHAB
1. Divinity of Oceans
2. Further South
3. Deliverance
4. Old Thunder
5. Antarctica
6. The Hunt
Képgaléria











