Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Wobbler
Kiadó: Termo
Megjelenés: 2009. 04. 06.
Játékidő: 34:39
Értékelés: 4/5
A norvég progrock-megszállottak, a Wobbler a „Hinterland” címû bemutatkozó albumukkal 2005 egyik legjobb prog lemezét hozták össze, így az sem meglepő, hogy a rajongók étvágya csillagászati magasságokba szökött, amikor a banda újra stúdióba vonult. Ezeknek a szenvedélyes, kísérletező kedvű álmodozóknak és nagy virtuózoknak a legfőbb különlegessége – 1999-ben alakultak –, hogy kizárólag az 1975 előtt készült hangszereken játszanak, vagyis megszállottan azt a hangzást akarják újraalkotni, amely a hetvenes évek legendás (szimfonikus) progresszív rock zenekarait jellemezte. A legfőbb Wobbler-hatások között ott van az Emerson, Lake & Palmer, a King Crimson, a Gentle Giant, a Genesis, a PFM, a Le Orme, a Banco Del Mutuo Soccorso és a Museo Rosenbach, és még sorolhatnánk. Hiába érződik azonban a hetvenes évek brit és olasz prog színterének számos hatása, a Wobbler zenéjének mégis összetéveszthetetlenül skandináv, atmoszférikus hangulata van.
A billentyűs, producer, zeneszerző és időnként énekes Lars Fredrik Frøislie (egyben a White Willow és az In Lingua Mortia tagja), a banda nem hivatalos főnöke, hiteles mellotront, minimoogot, rhodes szintetizátort, chamberlint, hammond orgonát és klavinetet szerzett be, MIDI-hangok használata nélkül, a többiek pedig szintén „ős-korabeli” hangszereken játszottak. A tökéletes retro hangzás megidézésére tett küldetésük a „Hinterland”-en egyenesen elbűvölő eredménnyel sikerült, ám a lemez megjelenése után is homályos banda maradtak, akit csak azok ismernek és becsülnek, akik rendszeresen követik a kortárs prog színtér mozgását.
Második albumukon, az „Afterglow”-n a Wobbler úgy döntött, folytatja az elődje stíluskijelölte irányt, ami azt jelenti, hogy ezen a lemezen is a sötét, titokzatos, jellegzetesen skandináv hangulat az úr. Ez rokon az Anglagard, az Anekdoten és Lars másik zenekara, a White Willow világával, akikhez a Wobblert még a legkönnyebb hasonlítani, bár a zenéjükben, főleg az „Afterglow”-n, jóval több a trubadúros-barokkos hangszerelés. Bár a Wobbler kiváló hangszeres játékosokból és hangszerelőkből áll, számukra mégis az a legfontosabb, hogy intenzív hangulatokat teremtsenek, amelyekkel drámai módon keltik életre az egyes kompozíciók „történetét”. Tony Johannessen éneke az „Afterglow”-n csak módjával van jelen, hiszen a klasszikus szimfonikus prog hangzás norvég újjáélesztői többnyire a hangszeres kompozíciókra esküsznek.
A rövid nyitó instrumentális, a „The Haywain” olyan, mintha a kultikus „trubadúr” zenekar, a Gryphon valamelyik elfeledett műve lenne, és a Wobbler ezzel egyenesen a középkorba kalauzol minket. Ez azonban csak nyitány a tizenöt perces „Imperial Winter White” eposzhoz, amelyben harcias ritmusváltások, epikus mellotronhullámok és gyönyörű gitár–billentyű harmóniák adnak egymásnak randevút, és grandiózus atmoszférát teremtenek. A hangszeres ötletözön az egyes ritmikai kanyarokban valóban hatalmas, a fuvolaszólamok és a glockenspiel finom használata pedig bőséges adag hipnotikus pásztorhangulatot csempész a számba. Tony éneke csak ennek a drámai és összetett eposznak a közepén tűnik fel, miközben végig a hatalmas szimfonikus hangszerelés és a vad improvizatív ugrások dominálnak, a Wobbler pedig tökéletesen újrateremti a hetvenes évek retro hangzását. A zárórészben felbukkanó burleszk énekbetét szórakoztató színfolt az egyébként többnyire komor hangulatban, még ha „kölcsönvett” is egyenesen a Peter Gabriel-korszakos Genesistől.
Az „Interlude” pontosan az, amit a címe ígér: rövid hangszeres közjáték, trubadúros akusztikusgitár-játékkal. Az „In Taberna” tizenhárom percével a második összetett eposz az „Afterglow”-n, ahol a Wobbler tagjai igazán elemükben vannak a vad improvizálással és a tüzes ritmusugrásokkal, a fenséges mellotronhullámok finom használata mellett. Ezúttal nagyjából a közepén egy jazzes hangulatú szekciót is megengednek maguknak, amelyben a hammond orgona zamatos futamai dominálnak. Lars valóban lenyűgöző billentyűs virtuóz, és néhány legendás prog mester billentyűs megközelítésének ismerete irigylésre méltó szintű nála. A Wobbler többnyire billentyűs vezetésű banda, de a többi hangszeres közül mindenképp ki kell emelni Morten Andreas Eriksen gitáros játékát, aki számos gitártechnikát ötvöz, és egyszerre tud megalkuvást nem ismerő, ütős és finom is lenni. Az „In Taberna” drámai atmoszférája az utolsó másodpercig nem enged, sőt a mellotron- és vonósszólamokkal párhuzamosan egyre erősödik, ezek pedig folyamatosan pásztori hangulatot oltanak ebbe a kiváló eposzba. A lemezt a trubadúros hangszeres, az „Armoury” zárja, amelyben a Wobbler ismét újjászületett Gryphonként szólal meg, hasonló stílusban, mint ahogy a lemez indult, és ezzel véget ér a hangzásában rendkívül sokszínű utazás a középkorba.
A norvég különcök az „Afterglow”-n ismét sikerrel indították be az időgépet, és lelkes, hiteles hetvenes évekbeli progresszív rock hangzást idéző munkájukkal lenyűgöztek. Az a tény pedig, hogy a lemez csak jó harmincnégy percig tart, egyáltalán nem probléma egy olyan korszakban, amikor minden második prog rock újjáélesztő legalább nyolcvan percnyi zenét tölt meg egy albummal. Valójában teljesen logikus volt arra számítani, hogy minimális változtatással folytatják az elődön, a „Hinterland”-en bevált sikeres hangzásreceptet, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ezúttal nem kínáltak semmi különösebben újat, az újítóról nem is beszélve. Épp ezért a jövőben valami felfrissítővel kell majd előállniuk, nehogy véletlenül hangzásbeli rutinba süllyedjenek. A Wobbler mindazonáltal jelenleg is a meglehetősen homályos kortárs norvég prog rock színtér legérdekesebb bandája, és az egyik legszórakoztatóbb skandináv zenei szenzáció.
Felállás
Lars Fredrik Froislie – billentyűs hangszerek, glockenspiel
Martin Nordrum Kneppen – dob, felvevő
Kristian Karl Hultgren – basszusgitár, alt- és tenorszaxofon
Tony Johannessen – ének
Morten Andreas Eriksen – elektromos és akusztikus gitár, tamburin, kazoo
VENDÉGZENÉSZEK:
Ketil Vestrum Einarsen – fuvola, vokál
Ulrik Gaston Larsen – théorba, barokk gitár
Paulina Fred – felvevő
Aage Moltke Schou – ütőhangszerek
Produkció
Lars Fredrik Frøislie
Számlista
1. The Haywain (0:55)
2. Imperial Winter White (15:02)
3. Interlude (2:32)
4. In Taberna (13:10)
5. Armoury (3:00)
