Előadó: Gibonni
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2007
Értékelés: 3/5
Gibonni olyan figura, akit nem kell bemutatni, hacsak nem egy külföldi nyelven íródott, a volt Jugoszlávia területén kívüli olvasóknak szánt albumkritikát olvasol. A szomszédos Horvátország mainstream popjának csúcsait rázó úriember, akit a szlovén hallgatók is tömegesen imádnak, külön válogatást állított össze a slágereiből, amelyeket az „Unca Fibre” (2006) népszerűsítésére indult utolsó, hosszú balkáni turnéján játszott.
Az „Acoustic/Electric” koncertfelvételek keveréke: egyaránt találsz rajta kisebb klubokban készült anyagot, ahol Gibonni akusztikus köntösbe bújtatta a dalait, és persze nagyobb termekből származót, igazi arénahangulattal – ezeket kizárólag a második, „elektromos” korong örökíti meg (a RockLine beszámolója a ljubljanai koncertről, 2006. november 12.: ITT).
Gibonni a fellépő zenekarával erre a dupla koncertkiadványra is sikerrel koronázza meg dalszövegíró és örökzöld dallamszerző született tehetségét: gondosan elkészített, kipróbált hangszerelésekkel bővítette a dalok stúdióváltozatainak alapvető hatókörét. Az élő előadásokat ugyanis gazdag színpaletta emeli magasabb szintre, Gibonni mindig meleg, érzéki, középhangfekvésű hangja pedig harmonikusan olvad bele az alapokba – mintha kifejezetten arra teremtették volna, hogy a kísérővokál harmóniái ráfonódjanak, és ezt az úriember most is ügyesen kihasználja. Az első korong csúcspontja minden bizonnyal a Posoljeni zrak i razlivena tinta, ahol Gibonni és a vendégek, Damir Urban és Maya Azucena sokszínű vokális megközelítései rendkívül elmélyült, hangsúlyos hangulati állapotokon át egészen az utánozhatatlan egyediség különleges pontjáig visznek. Ez a pop és a dalmát tengeri szelek varázslatos keveréke, amely a szenvedélyes, érzéki intenzitás különös elegyét teremti meg, és édességével nagyon is vonz. Ez az első igazi „unplugged” korong, amelynek előadása külön óvatosságot igényel, és megerősíti az előadók magas színvonalát és profizmusát: a pontos kivitelezés, a kibővített hangszerelések új ruhájában is ügyes kormányzás jellemzi az egységet. A zenészek több mint remekül érzik magukat, amikor még lágyabban, finomabban, még világosabb és természetesebb kifejezésmóddal közelíthetnek, és élvezik a plusz mozgásteret, amelyet az akusztikus közeg nyújt. Természetesen az alapformák fenomenális továbbfejlesztéséről beszélünk: soul improvizációk a vokálban, jazzbetétek, latin dallamok és ritmusok beugrásai. Színesen ihletett az egész, a produkció pedig a közönség és a zenekar hiteles kapcsolatának igazi klubhangulatát tartja fogva.
Érdekes, hogy a második korong nyitánya, az Ovo mi je škola nem kelti azt az érzést, hogy Gibonni ezúttal rá van dugva az áramra. Az előadás szempontjából egyszerűen ez az egyetlen igazi különbség a két korong között: a gitárhang, amely távolabb marad, és a használt hangszerek gazdag palettájához képest soha nem tolakszik előtérbe. Az a bizonyos nyelv a mérlegen, amely új érzést hoz, az „elektromos” korong teljesen más atmoszférája, amelyet csak az arénahangulat képes megidézni: a közönség hűen követi Gibonnit, helyenként szó szerint hipnotikus révületben. Persze nem nehéz kitalálni a közönség visszatérő, extatikus eufóriájának záporából, hogy a zajongó, több ezer fős tömeg túlnyomó többsége a gyengébbik nemhez tartozik. Valójában nehéz kiemelni egyetlen pillanatot, de a közönség és az előadó közötti intenzív kapcsolat első helye a Libarnak jár. A parancsnoki fegyelem, amellyel Gibonni ügyesen vezeti és kezeli a tömeget, és amelyet ez a hordozó is megörökít, csupán i-re a pont a fiú rendkívüli karizmájához. Ismét az az édesség áll az élen, amelyet Gibonni olyan jól tálal, és amelynek a közönség pillanatok alatt bűnös módon átadhatja magát. Egyszerű, őszinte, a tömegek számára könnyen befogadható, ugyanakkor a már említett egyértelmű zenei minőség emeli magasra, a teljes felállás egyes tagjainak rendkívüli szinergiájával. Igazi kis zenekar ez, amelynek tévedhetetlen működéséhez rendkívüli összeszokottság, valamint finom és gondos építkezés kell ahhoz, hogy az egyes elemekből egységes kép álljon össze.
A kiadvány mínusza persze a vágás, válogatás, az eredeti előadások újraragasztása. A tökéletességre törekvés miatt a felvétel veszített valamennyit a dinamikából, a spontaneitásból és a hiteles autentikusságból. A második mínusz az anyaggal való fukarkodás. Hiszem, hogy egy ekkora sztár státusza mellett Gibonni gond nélkül kiadhatott volna (legalább) háromlemezes CD-t. Két CD-n szerepelne a teljes „elektromos” koncert, a harmadikon (bónusz) pedig további akusztikus anyag. Az is megoldás lett volna, ha külön dupla kiadványokon jön ki az akusztikus és az elektromos rész. A mostani lépés piaci szempontból persze a legoptimalizáltabb: a válogatott felvételeken a legjobbak egy-egy morzsáját kínálja. Garantált bevétel, amely a hallgatónak olyan minőséget nyújt, ami még mindig teljesen elfogadható (de nem feltétlenül elvárt – ez azonban mindenki saját megítélésén múlik).
Az ár (egy dupla CD-hez képest) teljesen elviselhető, a két CD pedig tetszetős (nem mindennapi), fa hatású kartontokba van csomagolva, amely első pillantásra úgy néz ki, mint egy Kraš Bajadera csokoládébonbon. Az „Acoustic/Electric” olyan koncertalbum, amely Gibonnit olyan zenészként mutatja, aki kifejezőerejének érettségi zenitjére jutott. Egyfajta korona az eddigi munkásságán, amellyel a sztár ma vitathatatlanul uralja a népszerűségi listákat Horvátországban, és a volt Jugoszlávia más országaiban is erősíti és megerősíti nagy népszerűségi státuszát. A kiadvány épp jókor jött ki karácsonyi és újévi ajándéknak.
Felállás
Gibonni – ének
Marijan Brkić – elektromos és akusztikus gitár
Marko Ramljak – hegedű, akusztikus gitár, kísérővokál
Kristijan Terzić – zongora, hammond
Teo Brajčić – kísérővokál
Brankica Brodarić – kísérővokál
Matko Petrić – ütőhangszerek
Marko Reljanović – elektromos basszusgitár, akusztikus basszusgitár, kísérővokál
Dalibor Marinković – dob
Az 1. CD-n még a következő zenészek működtek közre:
Dražen Bogdanović – szaxofon
Nino Nimac – mandolin
Nebojša Lakić – harmonika
Daria Hodnik Marinković – kísérővokál
Vlado Pavelić – kísérővokál
Linda Morogoić – francia dallam a 8. dalon
VENDÉGÉNEKESEK:
Damir Urban
Maya Azucena
Zorana Balov
Goran Bare
Klapa Iskon
Produkció
Marijan Brkić
Dallista
CD 1. (acoustic):
1. Činim pravu stvar
2. Dvije duše
3. Mirakul
4. Posoljeni zrak i razlivena tinta
5. Tempera
6. Sve ću preživit
7. Šta će meni moja dica reć?
8. Svi moji punti kad se zbroje
CD 2. (electric):
1. Ovo mi je škola
2. U ljubav vjere nemam
3. Anđeo u tebi
4. Libar
5. Oprosti
6. Vrime da se pomirim sa svitom
7. Tija bi te zaboravit
8. Hodaj
Az album hossza: 88.19
