Előadó: Indica
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2010
Játékidő: 46:21
Értékelés: 4/5
A csupa nőből álló zenekarok a zenei megnyilvánulás terén mindig is kétélű fegyvert jelentettek. Voltak, és lesznek is. Könnyen eltérítenek ugyanis, és arra csábítanak, hogy inkább az egyes tagok vonzerejét elemezgesd, ne az saját szerzeményeik mondanivalóját. Ennek a manipulációs eszköznek jól tudatában vannak azok, akik kezükben tartják a döntést, amikor arról kell határozni, hová csorduljon a pénzügyi injekció egy-egy zenekar támogatására.
Az az érzésem, hogy az áttörés mindig is könnyebben ment a tisztán női (értsd: nemileg tiszta) felállásoknak, mint a másik oldalnak, a csupa férfi bandáknak. Egyrészt jóval kevesebb van belőlük, másrészt sokkal hatékonyabban játsszák el azt a szerepet, amely a Bambi-effektust váltja ki, mint ahogy az a férfi nagydarab fickóknak sikerül.
Nem hiszem, hogy ezt a Nuclear Blast Recordsnál ne tudnák. Hol? Jól olvasod. Abban a kiadóban, amely szigorúan és mindenek felett a heavy metal hagyományának, valamint annak az összes lehetséges műfaji és alműfaji hajtásának megőrzésén őrködik, amelyet a metal az evolúció évei alatt kitermelt. Az Indicában kevesebb a metal, mint amennyi víz van a Marson. Talán időnként eltéved erre egy-egy vízmolekula, de az „A Way Away” albumon egy kvantum metalt sem találsz. És hová tűnt a metalra tett eskü egy olyan kiadónál, mint a Nuclear Blast Records? A Legyek Ura, maga a felséges Sátán is valószínűleg meglepetten vakarja ráncos homlokát.
A zenekar, amely csodák csodájára a mai napig nem indult a Eurovíziós Dalfesztiválon Finnország képviselőjeként, az „A Way Away” albumon összeköti korábbi alkotásainak (albumainak) arcát és munkásságát. Ezeket mind úgy adták ki, hogy az együttes anyanyelvén, vagyis finnül énekelt. Az „A Way Away” angolul megszólaló album.
Hadd álljak már ki végre a zenekar mellett. Bár mind az öt lányt azonnal feleségül venném, és hárem alapítanék velük (milyen szép esti mese), az „A Way Away” egyáltalán nem zenei trivialitás, még kevésbé felszínesség, annak ellenére sem, hogy az album kesernyésen édes, szerzői vallomásos jellege hivatott végre sarkig tárni az együttes előtt a külföldi kereskedelmi áttörés kapuját. Az Indica ugyanis Finnországban már régen elérte a szupersztárstátuszt, albumaik többszörös platinalemezes példányszámban fogytak. Tömör szerkezetű dalaikban a fejek (refrén) és a farkak (versszak) klasszikus kompozíciós felépítését mutatják be. A számokat átjárja a tipikus finn dallamérzék – a melankolikus hangulat tehát végig egyértelműen hangsúlyos. Az album nyitódala, az Island Of Light ragadós dallamú refrénjével azonnal magára vonja a figyelmedet. A következő, a Precious Dark az alapzatban még dallamosan hangsúlyos basszusvonalat is felvonultat, ami rendkívül üdvözlendő kontrasztot és különlegességet ad az albumnak. Csak ezen az albumon.
A lányok szerencsésen ötvözik a rockot a klasszikus hangzású hangszerelésekkel, ettől az album sokrétűen formált hangzás benyomását kelti. Időnként népzenei elemeket is beépítenek a hagyományos „izštekani” – vagyis akusztikus – hangszerek segítségével. Az elektromos gitárriffekkel megteremtett rockos érzet ügyesen a produkció hátterébe került, amely ezúttal a szimfonikus és a billentyűs hangszereléseknek ad elsőbbséget. A hangzásnak ez a törekvése a Children Of Frost, a Lilja’s Lament (valószínűleg nem az Apocalyptica csellistájának paródiája, a dalt gond nélkül fel lehetne használni filmzenének) és az őket követő In Passing hármasában éri el a csúcsot – utóbbi kislemezként is megjelent.
Az énekesnő, Jonsu sikeresen magára vonja a figyelmet a hangjával. Megmenti a hang színe, amelyben van valami misztikus érintés, ugyanakkor a vonzó, érintetlen virág szeplőtelensége is (a tömör Straight & Arrow slágerkislemezre és rádiós pörgetésre született). Ha már a Straight & Arrow szóba került: ebben a dalban sikerült a zenekarnak különösen merészen, ideális együttélésben egyesítenie mindazokat az elemeket, amelyek a zenekar kifejezésmódját alkotják. Emellett érdemes kiemelni a ragadósan dallamos refrént, valamint a refrén és a versszak közötti hangulatváltás kontrasztját.
Tuomas Holopainen, egyébként a Nightwish billentyűse, az a személy, aki mind a tíz ujjával mélyen beletúrt az album hangzásának kialakításába, a zenekari hangszerelések és a billentyűs hangszerelések megformálásába, és ha teljesen férfiasan-tárgyilagosan gondolkodom, talán még valami máshová is, ami a nagyközönség előtt persze rejtve maradt. Ennyit az Indica érintetlen virágairól. A zenekar már negyedik, „Valoissa” (2008) című albumát is Tuomas producerelte.
Az album viszont nagyon jó. A dalok változatosak, magas szintű dinamikát és hangulatváltásokat mutatnak, és aprólékosan, perfekcionista módon öltöztetik őket olyan hangszerelési szerkezetekbe, amelyek teljesen kihasználják a hangkép spektrumát. A dinamikát a középső hangszeres részek és/vagy a záró instrumentális szakaszok is emelik, amelyek gyakran zenekari hangszerelések keverékét hozzák, benne néhány hangnyi gitárszólózással (?) vagy nagyobb riffkoherenciával. Természetesen ilyenkor az ember felteszi a kérdést, mennyi áldozatba került a zenekar korábbi albumain megismert hitelesség. Szem előtt kell tartani, hogy ez az együttes első angolul énekelt albuma, és tulajdonképpen a korábbi albumok legjavának összegzése. Beszélhetünk tehát válogatásról, és egyben a zenekar első angolul megszólaló stúdióalbumáról is. Biztos, hogy az ismerős esszenciából veszett el valami, de sok megmaradt. Az Indica különleges zenekar. Az „A Way Away” alapján ebben nem is lehet kételkedni.
A múltbeli művek újrahangszerelt, afféle „best of” jellegét tekintve viszont kérdés, hogy a zenekarnak a következő albumon is sikerül-e megtartania az „első” (az első angol nyelvű) lemez ilyen magas minőségi szintjét, és még mélyebbre szántania a nemzetközi parlagon. Várjuk hát meg, merre viszi őket az „A Way Away”.
Felállás
Jonsu – ének, hegedű, billentyűk, gitár
Sirkku – billentyűk, klarinét, vokál
Jenny – gitár, vokál
Heini – basszusgitár, vokál
Laura – dobok
Produkció
Tuomas Holopainen
Számlista
1. Island Of Light
2. Precious Dark
3. Children Of Frost
4. Lilja’s Lament
5. In Passing
6. Scissor, Paper, Rock
7. A Way Away
8. As If
9. Straight 6 Arrow
10. Eerie Eden
