Szerző: Primož Novak
Előadó: Intervals
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: year_month
Játékidő: 49:33
Értékelés: 4/5
Az Intervals, amely eddig két instrumentális EP-t adott ki, könnyen elveszhetett volna a progresszív színtéren, ahol hemzsegnek az instrumentális zenekarok. Kiemelkedik közülük az Animals As Leaders és a Scale The Summit, utánuk viszont jön a sok meglehetősen egysíkú banda. Talán csak a Cloudkicker kivétel. Az Intervals tavaly valószínűleg karrierje kulcslépését tette meg, amikor csatlakozott hozzájuk Mike Semesky énekes, aki korábban a The Haarp Machine-ben mutatta meg magát. Semesky eleinte basszusgitározott, de amikor az énekdallamokkal kísérletezett, a zenekar egyszerűen úgy döntött, hogy ezentúl csak az énekkel foglalkozzon.
Az Intervals stílusa az ének miatt nem is változott meg. Legfeljebb annyi történt, hogy a zene kapott egy újabb dimenziót. Az A Voice Within többszöri meghallgatása után szép számmal ugranak be a mai progresszív zenekarok. Egyrészt a dallamosság miatt a muzsika olyanokra emlékeztet, mint a Between The Buried And Me, a Cynic, a The Safety Fire vagy a Protest The Hero. Az utóbbira inkább néhány kiugró tapping riff miatt. Másrészt a djent bandákkal, például a Tesseracttal, a Peripheryvel és társaikkal is elkerülhetetlen az összehasonlítás. Az Intervals ügyesen csomagolta be a saját stílusát, és valami egészen egyedit alkotott, ami a mai színtér viszonyai közt igencsak üdítő. Ugyanakkor hallani, hogy a zenekar más megközelítést használ, mint az amerikai és az angol bandák. A kanadai zenekarok mindig is egyedi, technikás hozzáállásukkal tűntek ki. Elég csak a death metal bandákra nézni, és a kép több mint világos. És persze a Rushra, hát hogyne!
Az Intervals az A Voice Within-en értelmesen vegyíti a djent bandák ritmikáját, a gitárok dallamossága kifejezett, de egyszerű riffekkel is előállnak, amelyek már a punk rockig elhúznak. A hangszerelés jól átgondolt, semmi sem hat összecsapottnak, rengeteg érdekes átvezetés és eredeti ritmusváltás bukkan fel. Ehhez természetesen sokat hozzátesz Anup Sastry kiváló dobolása is. A komplexitás mellett groove-os részek is akadnak, amikre koncerten tényleg lehetne mozogni. Időnként más stílusokba is belekóstolnak. A Moment Merauder című számban zongorás, jazzes rész bukkan fel. Néhány számban nyugodt, post-rockos hangvételhez is nyúlnak, mint például az Atlas Hour outrója, amivel a hangulat terén fantasztikus hatást érnek el. Ez egyfajta megnyugtató komponenst visz be. Jó példa erre az instrumentális Breathe is. Egyedül az zavar, hogy a basszusvonalak nem túl markánsak, mert ha a zenekar a Tesseract-féle basszushoz nyúlt volna, az album még valami plusz izgalmat kapott volna.
Semesky hangja sokakat zavarhat. Csak tiszta ének van, az agresszív részek alapján viszont a hallgató számíthatna valamilyen hörgésre. A hangszín is túl lágy, és negédesnek hat. Semesky azonban messze nem rossz énekes. Láthatóan van tehetsége az énekdallamok megformálásához, amelyek olykor ugyan metalcore énekeseket idéznek, de az elképesztő, ahogyan a hangja beleilleszkedik a bonyolult zenébe. Főleg, amikor szinkópás riffek fölött énekel.
Az Intervals az A Voice Within albummal bizonyítja, hogy még nem fogyott ki minden ötlet. Csak eredeti módon kell őket kombinálni, és a siker garantált. Az Intervalsnak ez több mint sikerült: nyoma sincs a sablonosságnak, helyette olyan dinamika van jelen, amely például szolgálhatna minden djent zenekarnak, tágabb értelemben pedig a mai úgynevezett progresszívosoknak. Ha meghúzzuk a vonalat, ki kell emelni, hogy az Intervalsban nagy potenciál van.
Felállás
Mike Semesky — énekAaron Marshall — gitár, basszusgitárLukas Guyader — gitár, kísérőének az „Ephemeral”, a „Moment Marauder” és az „Automaton” című számokban
Anup Sastry — dob
Produkció
Intervals, Cameron McLellan & Jordan Valeriote
Számlista
- Ephemeral
- Moment Marauder
- Automaton
- The Self Surrendered
- Breathe
- The Escape
- Atlas Hour
- Siren Sound
- A Voice Within
